Tokió 2020: Tóth Krisztián bronzmeccset vív!

Nem volt könnyű szülés, és még csak nem is a mérkőzésre gondolunk. Sokkal inkább arra, hogy a final blocknak nevezett esti program – mindkét napi súlycsoport elődöntői és döntői, illetve vigaszágas meccsei – helyi idő szerint 17.00-kor kezdődött, ám Tóth Krisztián még 18.28-kor is csak egyik lábáról a másikra állt a terem sarkában. Oktalan is a kérdés, hogy ez mennyire tette nehézzé a következő feladatot.

„Nagyon – közölte utóbb a vb- és Eb-ezüst és -bronzérmes, 23-szoros Grand Slam-érmes (6-10-7) klasszisunk. – Többször kellet átmozgatnom magam, hiába melegítettem a final block előtt. Semmit sem ért, ott álltunk vagy negyven percet a hideg terem előtt, úgyhogy folyamatosan mozgásban voltunk, kortyonként ittunk – illetve nem tudom, a holland hogyan csinálta, ám feltételezem, hasonlóan. Csak az lebegett szemem előtt, hogy mit kell csinálnom ellene, nem érdekelt, hogy mi történik előtte. Nem érdekelt semmi, csak hogy rajta túljussak, és tudjak szerezni egy érmet édesapámnak, mert ma van a születésnapja.”

A szép ajándékra pedig megvan minden esély, mivel Tóth a változatosság kedvéért ezúttal vazarival győzött!

Eleinte kiegyenlített rangadónak tűnt ez két régi ismerős között: évtizeddel ezelőtt vívtak egymással először. Most 3:20-szal az alap küzdelmi idő előtt mindketten kaptak egy intést, majd „félidő” táján szépen egymásba gabalyodtak, ám értékelhető akció ebből sem született.

Úgyhogy pörgött tovább az óra, és vele a küzdelem, mire az utolsó percbe érve Tóth Krisztián megindult és a saját feje fölött pörgette meg a hollandot, amiből nem lett teljes akció, és mintaszerű ippon, de vazarira azért jó volt.

„Régóta ismerjük egymást, hiszen 2011-ben küzdöttünk először, rutinosak vagyunk egymással szemben és a dzsúdóvilágban egyaránt. Tudhattuk, hogy ez olyan meccs lesz, ami vért kíván… A meccsen megöljük egymást, azon kívül pedig sportbarátságot ápolunk, nincs ezzel semmi baj” – folytatta az értékelést a 27 éves dzsudokánk, aki pehelysúlyú ökölvívó taktikájával hozta le a maradék időt.

Szépen eltáncolt az akciókezdemények elől, néha megfogta a rivális a hajtókáját, hogy mutasson is valamit, összességében meg vérbeli profi módjára intézte el a meccset, és vele a helyét a bronzmeccsre!

„Bomba a formám, nem tudok mást mondani – mondta, aztán kis önkritikát gyakorolt. – De ki kell, hogy javítsam magam, hiszen korábban említettem, hogy fáradhatatlan vagyok, most azért bekövetkezett... Végig koncentráltabbnak éreztem magam fejben, tudtam, hogy mit csinál a holland, semlegesítettem azt az oldalt teljesen, és csak arra koncentráltam, ami az én dzsúdóm.”

Ellenfele a második bronzéremért a kétszeres Európa-bajnok, egyszeres bronzérmes, 6-szoros Grand Slam-érmes (3-1-2) 24 éves orosz Mihajl Igolnyikov lesz.

Attól a küzdelemtől négymérkőzésnyi idő választ el minket, szóval, nincs sok idő a regenerálódásra, ám egész nap kevés volt.

„A délelőtti és délutáni program közti időt pihenéssel, szénhidrát-visszatöltéssel töltöttem, néhány telefont is megejtettem, de nem akartam nagyon kinyílni, majd este mindenkivel mindent megbeszélek, és megköszönöm a támogatást – mondta Tóth, aki egy-két éve nagyon szépen összerakta magát a stábjával, és ez érződik most. – Nagyon jó ez a nap, így, hogy éremért küzdhetek, egyértelmű, hogy még jobb, de ha kiestem volna, akkor is azt mondanám, hogy olyan katarzisállapotban vagyok, amit minden sportolónak kívánok, hogy éljen át. Egyszerűen élvezem, amit csinálok, ilyen pedig nagyon ritkán vagy tán sosem volt, hogy teljes egészében annak tudom átadni magam, hogy élvezzem, amit csináljak. Jött vele az eredmény is.”