Kulcsár Krisztián: A magyar sport erejét a pontszerző helyek mutatják meg

– Lapunk tíz aranyérmet, nyolc ezüstérmet és tíz bronzérmet tippelt a magyar csapatnak. Nagyon merész elképzelés volt, vagy kis szerencsével meglehetett volna?
– Abszolút merész volt, ha mi a tizenhárom éremmel alulértékeltük a lehetőségeket, akkor önök fölül – mondta mosolyogva Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. – A viccet félretéve, nagyon dicséretes az optimizmus, ahogy hozzáálltak a kérdéshez, nyilván mi is olvastuk a latolgatást. Ez a forgatókönyv azzal számolt, hogy minden esélyünk valóra válik – bár így lett volna, a versenyzők után ezt senki sem akarta jobban a MOB-nál. Mi a tizenhárommal nehezen láttuk bele a huszonnyolcat, de a jövőben legyen úgy, hogy a tendencia az önök prognózisának irányába megy el.

– A jó teljesítményt befolyásolhatta-e pozitívan, hogy meglehetősen steril környezetben zajlottak a játékok, kisebb volt a feszültség?
– Nem gondolom, hogy befolyásolta, mindenkire ugyanúgy vonatkozott, mindenki megszokta már, és egyébként alig várta, hogy legyen olimpia. Személyes véleményem szerint manapság már nagyon szűk azon sportágak köre, amelyeknél a nézők száma döntő hatással van az eredményekre, de talán más is így gondolhatja, mert a labdarúgásban nemrégen törölték el az idegenben szerzett több gól szabályát. Persze nem jók és furcsák a nézők nélküli események, de ezzel mindenkinek meg kellett küzdenie.

– Úgy tűnik, Rióhoz képest több lábon áll a magyar sport. Ez a tendencia lehet, maradhat tartós?
– Ezt sportági szinten kell megnézni. Nem akarnék és nem is tudok mélyebben következtetni ebből, nem tudom megmondani, hogy például a magyar dzsúdósport Tóth Krisztiánon és a versenyszerű sportolást befejezőkön kívül milyen tartalékokkal bír, vagy éppen a birkózók, a vívók, tehát felelőtlenség lenne ebből mérleget vonni. Természetesen nagyon bízunk abban, hogy van utánpótlás, és abban is, hogy azokban a sportágakban, amelyekben most kezdünk megjelenni a horizonton, például a vitorlázás, a triatlon, a hegyikerékpár, a tekvandó, ott is szép kifutásuk lesz az eredményeknek.

– Mi a siker első számú fokmérője? Az aranyak, az érmek összessége, vagy a pontszerző helyek mennyisége?
– Sportági szinten mindenképpen a kvalifikáltak száma, hiszen ma már a legtöbb sportágban elmondható, hogy az olimpiára nehezebb kijutni, mint ott jó eredményt elérni, és aki Európából kvalifikál, az eleve a mezőny erősebb feléhez tartozik. Ez a kiindulás, utána következnek azok, akik reálisan éremesélyesek, az ő nagy részük legalább pontszerző helyre be is szokott érni, vagyis ilyen szempontból a magyar sport erejét a pontszerző pozíciók mutatják meg igazán akkor is, ha a közvélemény elítélő tud lenni, ha valaki „csak” negyedik-ötödik-hatodik helyezést ér el. A triatlon például már azért nagy erőt képvisel, hogy Bicsák Bence hetedikként végzett, és a mixváltónk egyáltalán el tudott indulni.

– Ha már említette Bicsákot, melyik magyar érem vagy helyezés áll a legközelebb a szívéhez?
– Ha nem is áll a szívemhez a legközelebb, de kétszer aláhúznám az ő helyezése mellett Vas Kata Blanka negyedik helyét, valamint Berecz Zsombor egészen káprázatos ezüstérmét. Ő olyan sportágban, amelyet ötven-hatvan éve a svédek, az ausztrálok, a britek és a hollandok uralnak, magyarként kiegyensúlyozott, jó teljesítménnyel nem először tudott világversenyen az élmezőnybe érni, ez kivételes.

– Közvetlen szakmabeliként különös figyelemmel kísérte a párbajtőrvívó Siklósi Gergely produkcióját?
– Kicsit jobban belelátok a vívásba, a fegyvernemek közül a párbajtőr a legkevésbé jósolható. Hogy Gergely világbajnoki címvédőként utazott ki Tokióba, s ott az aranyért vívott, mutatja, hogy nemcsak ragyogó technikája, hanem erős mentális és pszichés készségei is vannak, bízom benne, hogy Párizsban ismét ilyen messzire jut.

– Szigorúak voltak a feltételek, de viszonylag gördülékenyen lezajlottak a játékok. Hogyan vizsgáztak rendezőként a japánok?
– Dicsérni szeretném őket, volt elég bajuk azzal, hogy az ország teljesen más készültségben állt a Coviddal szembeni harcban, mint például mi, akik hála az égnek, már maszk nélkül létezünk, és nehéz elképzelnünk, hogy ne így legyen. A japánok óvatossággal és szigorúsággal oldották meg az olimpiát, és a koronavírussal kapcsolatos feladatokra az összes erőforrás nagy része elment, ebből következően volt hiányérzetünk a rendezés folytonosságát illetően, ám egyetlen panaszszót sem mondanék, hálásak vagyunk a japánoknak, hogy megcsinálták.

– Az olimpiai mozgalom mindig kihívással küzd, hogy a versenyszámok látványosabbak, élvezhetőbbek legyenek, mint voltak korábban. Ezen a téren tapasztalható előrelépés?
– A kérdésben megfogalmazott küszködést én nem érzem. Úgy gondolom, van egy teljesen természetes törekvés mind a szervezők, mind a Nemzetközi Olimpiai Bizottság részéről, hogy a játékok nézettsége, népszerűsége ugyanolyan legyen, vagy jobb, mint korábban volt. Ezzel nincs gond, ebben az ügyben elfogult vagyok, illetve kevésbé borúlátó, nem érzem, hogy veszélyben lenne a mozgalom. A sportágak mind a mai napig versengenek egymással, hogy benne legyenek a programban, és tudomásul kell venni, hogy a bolygón nem mindenkinek az a prioritása, hogy sportoló legyen, van, akit az olimpia nem érdekel. Összességében azt tudom mondani, az olimpiai mozgalom köszöni szépen, jól van.

– Mennyiben ad más ritmust a következő olimpiára készülésnek, hogy három év múlva már el is jön? A mostani erőviszonyokat tekintve ez még jól is jöhet nekünk.
– Valóban más ritmust ad, rövid ciklus vár ránk, nincs sok idő a „langyizásra” az olimpiász elején. Hamarosan, egy év múlva már elkezdődnek a kvalifikációs versenyek. Szeretném ebben is a jót látni, vagyis azok az idősebb sportolók, akik egy négyéves ciklust már nem láttak volna előre, vagy nem vállaltak volna el, azok éreznek magukban annyi lelkesedést, motivációt, hogy ebbe a rövidebb szakaszba belevágjanak. A fiataloknál, akik éppen felfelé ívelő formát mutatnak, jelenthet nehézséget, hogy már csak három évük van hátra, meglátjuk, hogyan birkóznak meg vele.

– Az olimpikonok díjazását megfelelőnek tartja?
– Erről nem szoktunk véleményt formálni, mert nem a mi dolgunk, kormányzati döntés eredménye. Annyit mondhatok ezzel kapcsolatban, jól látszódik a díjazásban az az örömteli tény, hogy a kormánynak különösen fontos, milyen eredmények születnek a magyar sportban. Ebben tehát a jó szándékot, a jóérzést és az odafigyelést veszem észre.