Hogy mennyit fejlődött a paralimpiai mozgalom 1960 óta, amikor Rómában még más néven rendezték meg az első paralimpiai játékokat, nemcsak abból lehet leszűrni, hogy hatvanegy évvel ezelőtt mindössze huszonhárom ország mintegy négyszáz sportolója vett részt rajta, most, Tokióban pedig már 162 ország 4403 versenyzője mutatja meg a világnak, mit tud. Abból is, hogy ma már milyen emelkedett hangulatú az esemény megnyitója, amely semmiben sem marad el az olimpiai nyitóünnepségekétől! A külsőségek azért is fontosak, mert jól jelzik a világnak, mennyire tartunk értékesnek valamit, és a keddi ceremónián pontosan látszott, hogy Japán példaértékűen kezeli a parasportot és úgy általában a mozgáskorlátozottak helyzetét.
Hogy mennyit fejlődött a paralimpiai mozgalom 1960 óta, amikor Rómában még más néven rendezték meg az első paralimpiai játékokat, nemcsak abból lehet leszűrni, hogy hatvanegy évvel ezelőtt mindössze huszonhárom ország mintegy négyszáz sportolója vett részt rajta, most, Tokióban pedig már 162 ország 4403 versenyzője mutatja meg a világnak, mit tud. Abból is, hogy ma már milyen emelkedett hangulatú az esemény megnyitója, amely semmiben sem marad el az olimpiai nyitóünnepségekétől! A külsőségek azért is fontosak, mert jól jelzik a világnak, mennyire tartunk értékesnek valamit, és a keddi ceremónián pontosan látszott, hogy Japán példaértékűen kezeli a parasportot és úgy általában a mozgáskorlátozottak helyzetét.
Magyarország is fejlődik ezen a téren, de leginkább azért van lemaradva, mert a rendszerváltásig ez kibeszéletlen téma volt itthon, utána is évekig tabu maradt, és nehéz ledolgozni a több évtizedes hátrányt. Az elmúlt években szerencsére ez a tendencia megváltozni látszik, amiben a parasport tagjai és kivált a parasportolók óriási szerepet játszanak. Magyarországon mindig is sokat jelentett a sport, és a sportoló már száz éve is olyan személy volt, aki eredményei és ismertsége révén rengeteget tehetett valaminek szélesebb körben való megismertetéséért, elfogadtatásáért.
Miután néhány hete találkoztam és hosszan beszélgettem a paraúszó Illés Fannival a Duna Arénában, azt gondolom, hogy a világon és különösen hazánkban a parasportolók ma ugyanilyen személyiségek lehetnek. Hozzáállásukkal, felfogásukkal és életigenlésükkel közelebb hozhatnak egymáshoz két világot, hiszen mindkettő az életünk része – a négyévente rendezett paralimpia pedig ennek a kölcsönös elfogadásnak a nagyszínpada, márpedig a nagyszínpad előadóira általában emlékszünk...
Figyeljünk és szurkoljunk parasportolóinkak az elkövetkező két hétben, nemcsak azért, mert megérdemlik, hanem mert példájukkal megtanítanak arra, hogy becsüljük meg azt, amink van!
Ha így teszünk, bármit elérhetünk az életben.
Van még mit tanulnunk tőlük.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!