Paralimpia 2020: a kajakos Varga Katalin bronzéremmel nyitotta az utolsó napot

A tokiói paralimpia női kajak-kenu KL2 200 méteres versenyében a két brit induló, Charlotte Henshaw és Emma Wiggs egyből az A-döntőbe jutott az előfutamokból, és az időeredményükből következtetni lehetett arra, hogy ott sem fogja meg őket senki.

Varga Katalin a középdöntőben ült újra hajóba, ahol viszont a legjobb idővel végzett az élen, és mivel a végén látványosan kiengedett, bízni lehetett benne, hogy a döntőben gazdagabb lehet egy bronzérmmel.

Így is lett, a fináléban a két brit már az elején elhúzott, Varga Katalin pedig végig tartotta a harmadik helyet, és a magyar csapat tizenhatodik érmét szerezte a XVI. Paralimpiai Játékokon.

HELYSZÍNI INTERJÚ A BRONZÉRMES VARGA KATALINNAL

– Mikor érezte, hogy meglesz a bronzérem?
– A középfutam végét szándékosan elengedtem, hogy ne égessem el az összes rakétámat. Nagyon közel volt a döntő, ez nem szokott így lenni, hogy egy órán belül döntőzünk. Mondjuk, erre gyakoroltunk nagyon sokat. Ugyanazt az időt tudtam menni. Amikor mondták, milyen volt az ideje a német lánynak a középfutamban, úgy hogy én kiengedtem és mégis jobb időt mentem, akkor azért gyanítottam, hogy ha beletolok mindent, akkor meglesz. De messze volt tőlem, nem láttam, hol végzett, és amikor befutottunk, akkor sem voltam még biztos benne. És annyira lassan írták ki, ki a harmadik, hogy ott azért izgultam, hogy ez ilyen szoros volt? Akkor voltam benne biztos, amikor megláttam a kijelzőn.

– Volt olyan pillanat, amikor azt érezte, hogy a második hely is meglehet?
– Volt, igen, nekem az a hátrányom, hogy én a végén fogyok el, de ezt majd még tökéletesítem a télen.

– Most már bevallhatja, miért jött Tokióba.
– Pontosan ezért a bronzéremért jöttem. Minden úgy alakult, ahogy elképzeltem. Ez kiérkezéskor még nem teljesen volt így, nehéz volt magamat felpörgetni, valószínűleg azért, mert túl higgadtan álltam hozzá a versenyhez. Már két napja Metallicát hallgatok, hogy felpörgessem magam. Pont erre a napra tök jól alakult.

– Ismerte a pályát, ez jelentett előnyt?
– 2019-ben voltam itt a tesztversenyen, de akkor egy sérülés miatt nem tudtam versenyezni a pályán. Annyira ismertem csak, hogy egy-kettőt eveztem rajta, de igazság szerint az elmúlt időszakban váltam annyira magabiztossá a hajóban, hogy igazából mindegy nekem, milyen pályára, milyen vízre kerülök. Korábban aggasztott a szélhelyzet meg a hullámzás, de most már semmi nem aggaszt.

– Vannak-e még komolyabb tervei, céljai?
– Természetesen vannak, Párizsra szeretném fényesíteni egy picit, szeretnék följebb lépkedni a ranglétrán. Most úgy néz ki, hogy elég jó az a munka, amit egy pár hónapja elkezdtünk, mert az még elég friss dolog. Ha ezt folytatjuk, akkor azt gondolom, az érem fényesebb lesz Párizsra.