Szabó László: Sosem volt még ilyen erős a magyar parasport

Rég volt ennyire sikeres a magyar csapat a paralimpián – eddig egyetlenegyszer, az 1984-es játékokon szerzett több érmet, mint most, Tokióban. Hazánk hét arannyal, öt ezüsttel és négy bronzzal zárt, azaz összesen 16 érmet szerzett, nagyjából annyit, mint amennyit Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke jósolt.

„Sportvezetőként kockázatos egy világverseny előtt számokat mondani, mert utána szembe kell nézni a tényekkel – mondta Szabó László, hozzátéve, hogy nemcsak bízott a magyar sportolókban, de pontosan tudta, mire képesek. – A versenyzőink mindent megtettek, mindent kihoztak magukból, ami bennük volt, tisztességesen és odaadóan csinálták végig ezt a két hetet is. Ahogy kértük tőlük, és ahogy maguktól is elvárták – ez benne a legszebb.”

Ami ezúttal különösen kiemelkedő a magyar csapat teljesítményében, az az aranyérmek száma, hiszen például öt évvel ezelőtt Rióban csak egy aranyat szerzett a magyar csapat, az S9-es kategóriában versenyző Tóth Tamás a százméteres hátúszásban nem talált legyőzőre. De ha visszamegyünk az időben, Londonban kettő, Pekingben és Athénban is egy-egy arany volt a mérlegünk, Tokióban azonban a vívó Veres Amarillának, az asztaliteniszező Pálos Péternek, az úszó Illés Fanninak, Konkoly Zsófiának és Pap Biankának, a távolugró Ekler Lucának valamint a kajak-kenus Kiss Péter Pálnak köszönhetően hét magyar sportolónak játszották el a Himnuszt.

Szabó szerint ráadásul lehetett volna jobb is a végső mérleg, mert több, az éremről lemaradó sportolónk is pontszerző helyen végzett, és úgy látja, a paralimpia összes versenyén „több labda pattant a kapufáról kifelé, mint befelé”.

Szerinte az ilyen látványos előrelépéshez elsősorban olyan tehetséges, motivált és ambiciózus sportolókra van szükség, akik a legjobbak akarnak lenni a versenyszámukban, és ha ez adott, kell egy stabil anyagi és sportszakmai háttér – utóbbi az edzőkben, klubokban, szövetségekben, edzőpályákban és edzőtáborokban mérhető. De a sikerhez nemcsak ennek a két résznek kell összeállnia, hanem szükséges egy támogató légkör is ahhoz, hogy a sportolók valóban ki tudják hozni magukból a legjobbat.

„A magyar parasport történetében először ez most összeállt. Vannak motivált versenyzőink, adott a jó sportszakmai háttér, és az egész mögött van egy nagy nemzeti közösségi segítség – fogalmazott az MPB elnöke, aki szerint a mostani sikereben az is szerepet játszhat, hogy a világverseny megrendezése egy évet csúszott. – Nem vagyok biztos benne, hogy egy évvel ezelőtt ugyanilyen eredményeket értünk volna el. Sok versenyzőnk felnőtt, sikerült belőlük csapatot kovácsolni, ezek a fiúk és lányok sportágtól, életkortól, fogyatékossági formától függetlenül szeretik egymást. A magyar parasport soha ilyen erős nem volt, mint 2021 szeptemberében, ez a csapat, amelyik itt volt Tokióban, a magyar parasport aranycsapata. Egy olyan együttes, amilyen sohasem volt még.”

Szabó László hozzátette, fiatalítani kell a paralimpiai csapatunk átlagéletkorán, a 38 tagú tokiói küldöttség mintegy két évvel idősebb volt a rióinál, bár ezt ellensúlyozza, hogy több fiatal magyar versenyzőnk szerzett érmet a japán fővárosban, olyanok, akik előtt még hosszú évek lehetnek a legmagasabb szinten, és három év múlva, Párizsba is éremesélyesként utaznak majd.