Az esemény műsorvezetője, Tihany Viktor egyenként bemutatta a magyar csapat tagjait, akik közül nem tudott mindenki megjelenni az ünnepélyes rendezvényen. A legnagyobb tapsot és ovációt természetesen az éremszerzők kapták, különösképpen a hét „aranyos” sportoló, Veres Amarilla kerekesszékes vívó, Pap Bianka úszó, Pálos Péter asztaliteniszező, Konkoly Zsófia úszó, Kiss Péter Pál kajak-kenus, Illés Fanni úszó és Ekler Luca atléta. Megköszönték a munkáját a tokiói magyar nagykövetségnek, amely rengeteg segítséget adott a honi versenyzőknek és a stábnak.
A meghívottak között volt Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere, Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, Sárfalvi Péter helyettes államtitkár, Fábián László MOB-sportigazgató, Gergely István Honvéd-elnök és Markovits László Vasas-elnök, továbbá természetesen Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke és Szekeres Pál, a Magyar Paralimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke is.
Kásler Miklós kitartást kívánt a sportolóknak Párizsig, a következő olimpiáig, amelyre már csak három évet kell várnunk, hiszen a koronavírus-járvány egy esztendővel eltolta a tokiói kezdést.
Szabó László beszédében hangsúlyozta, augusztus 11-én azt ígérte, mindenkit hazahoz épségben és boldogságban, ami sikerült is neki. Elmondta, minden egyes mutatóban a csúcson vagyunk, majd egyesével citálta a sok mérföldkövet, amelyet sportolóink elértek Japánban. Az elnök köszönetnyilvánításában kitért a Nemzeti Sportra is, amely a helyszínről tudósította az olvasókat a paralimpiáról.
– Érezte azt, hogy az első tokiói aranyéremmel lendületet adott a magyar csapatnak? – Inspirálta önt Szilágyi Áron és Siklósi Gergely olimpiai teljesítménye? – Mindenképpen, végignéztem az egész olimpiát, mindenkinek a versenyszámait és az asszóit. Nagyon sok mindent tanultam arról, hogyan kell kezelni egy ilyen éles helyzetet. Ha valaki megcsinálta előtted, kicsivel könnyebb, mert látod, ő hogyan reagál bizonyos szituációkra. – Van példaképe a vívásban? – Nincs, de azon kívül igen, egy korábbi amerikai tornász, Aly Raisman. – Kovács Iván az edzője, ha ő nem tud valamit a párbajtőrvívásról, azt nem is lehet megtanítani... – Ez így van, amióta a BVSC-hez igazoltam, folyamatosan úgy érzem, hogy tanulok, tanulok és tanulok, szívom magamba a tudást az edzőimtől. Nagyon hálás vagyok, hogy a BVSC sportolója lehetek, szakmailag és emberileg is rengeteget fejlődtem ott. – Lát-e már előre Párizsig? – Igen, az a hosszú távú célom. Rövid távon el szeretném kezdeni nappali tagozaton a jogi egyetem első félévét, aztán Párizs felé fordítom a tekintetemet, mert jövő év végén kezdődik a kvalifikációs időszak. |