A 2024-es párizsi ötkarikás játékokon az eddigi 12 helyett csak 10 számban versenyeznek a gyorsasági szakág képviselői. A kajakos sprintszámok kikerülnek a programból, a férfi kajakosok K–1 1000, K–2 és K–4 500, a nők K–1, K–2 és K–4 500 méteren versenyeznek. A férfi kenuszakágban C–1 1000 és C–2 500 méteren osztanak majd érmeket, a Tokióban bemutatkozó női kenuban a C–1 200 és C–2 500 méter a programban marad. |
– Hat érem volt a cél, az aranyak számára vonatkozó kérdéseket azonban rendre elhárította a játékok előtt, mondván: idén különösen nehéz lesz nyerni. Elárulja, végül is hány első hellyel kalkulált?
– Nem is tudom. A női négyes győzelmével mindenképp számoltam és a férfi K–1 1000 és 200 méter aranyával is. A kétszáz méteres versennyel kapcsolatban biztosra venni semmit sem lehet, de Tótka Sanyi a kajaktudása mellett a mentális erejével is kiemelkedett a mezőnyből, ami a szám egyértelmű esélyesévé tette. Kopasz Bálintot illetően sem voltak kétségeim, otthon az edzésein láttam, hogyan modellezik az olimpiai döntős nap programját, ráadásul ő nem két, hanem egy órán belül volt képes kétszer olyan időeredményre, amely nem hagyott kétséget. Ugyanakkor azt is gondoltam, hogy a női K–1 és K–2 500 méter közül is bejöhet valamelyik.
– Abban sem tévedett, hogy a szokásosnál is nehezebb olimpia volt a tokiói.
– Nem önmagában az időjárás tette nehézzé, hanem az, hogy a rettentő hőségben és magas páratartalomban nagyon sok futamot kellett teljesíteni, miközben egy bemelegítés is hihetetlen igénybevételt jelentett a sportolóknak.
– Önnek melyik volt a versenyek legemlékezetesebb pillanata?
– Sok pillanat megérintett. Az első döntős napon az, amikor Kopasz Bálint és Varga Ádám együtt állt a dobogón, frenetikus örömöt váltott ki belőlem. De hasonlóan erős érzelmeket ébresztett Tótka Sanyi győzelme is. Tizenegy éve, 2010-ben ott voltam vele és a nevelőedzőjével, Kovács Gáborral Szingapúrban, amikor ifjúsági olimpiai bajnok lett. Akkor is, most is jó volt együtt örülni. A győzelme azért is volt nagyon fontos, mert az egyesbeli karrierjét áldozta fel az elmúlt években azért, hogy sikeres csapathajónk, így hat olimpiai kvótánk legyen; hiába volt ő a legjobb hazai sprinter, nem versenyzett egyesben világbajnokságokon. A női négyes győzelme pedig azért örömteli, mert igazságtalanság lett volna, ha a kajakosaink nem tudják megmutatni, milyen eredmény van bennük, mire képesek valójában.
– Maradt hiányérzete?
– A legnagyobb hiányérzetet az a négy század jelenti, amely Adolf Balázst elválasztotta a C–1 1000 méter döntőjétől. Azután, hogy Fejes Dániel betegsége után párosban nem tudták kihozni magukból a maximumot, megérdemelte volna, hogy a fináléban kenuzzon. Fájó, hogy Medveczky Erika Csipes Tamarával a női kenu pároshoz hasonlóan nem tudott a dobogóra állni. Erika azóta, hogy szövetségi kapitány vagyok, minden világversenyen győztes kajak négyesben benne volt, és a Balla Virág, Takács Kincső páros is nyerte az érmeket a jelentős viadalokon. Utóbbiak esetében nehezen tudom minősíteni a nemzetközi szövetség döntését, amellyel engedte versenyezni a doppingvétségen kapott, majd kvótacserével rajthoz álló kanadai Laurence Vincent-Lapointe-t – aljas húzás volt.
Pircs Anikó, a Nemzeti Sport újságírója: |
– Előzetesen arra számíthattunk, hogy a női kajakszakágban az új szabálynak köszönhetően mely szerint egyesben és párosban nemzetenként két hajó indulhat – uralni fogják a mieink a számokat. Az egy-egy arany, ezüst és bronz mennyiben tükrözi a jelenlegi erőviszonyokat?
– Hazudnék, ha azt mondanám, az eredménysorunk megfelel az erőviszonyoknak, a női csapat erősebb ennél, amit a négyesbeli győzelemmel be is bizonyított. Nem akarok kifogásokat keresni, hiszen egy olimpián az aktuálisan adódó helyzeteket kell megoldani. De az biztos, hogy az első nap időjárása, a hullámos, lötyögős víz és a hátszeles pálya nem kedvezett nekünk. Fontos tapasztalat a jövőre nézve, hogy sokkal jobban kell rajtolnunk, mert a tokióihoz hasonló vízen nem lehet a végén feljönni.
– Kozák Danuta a nyilatkozataiban említette: Tokióban nem találta a technikáját, és mentálisan sem volt teljesen rendben. Mi okozta a nehézséget a hatszoros olimpiai bajnoknál?
– Az átállása nem volt tökéletes. Az elmúlt években a szülés, majd a gyermeke és a sérülései miatt kimaradtak nála az edzőtáborok, az előolimpián sem versenyzett, ezért nem tapasztalhatta meg a körülményeket. Megfigyelhető volt, hogy a fiatalok jobban tudtak alkalmazkodni, miként az is, hogy az európaiak általánosságban jóval nehezebben idomultak a helyi viszonyokhoz, mint a többi kontinens versenyzői. Nem véletlen, hogy a német volt az egyetlen európai nemzet, amely rajtunk kívül aranyérmet tudott nyerni, ellenben a kínaiak mellett győzött amerikai, ausztrál, új-zélandi, brazil és kubai egység is.
– Összességében milyennek látta a kajak-kenu küzdelmeket? És mit visz haza tanulságként a játékokról, amelyeken először képviselte szövetségi kapitányként a sikersportágat?
– Lisa Carrington teljesítményét ki kell emelni, le a kalappal előtte, még akkor is, ha ez nekünk fájó. De nagy büszkeség, hogy összevetésben a hat olimpiai bajnoki címével nincs jobb Kozák Danutánál a jelenlegi mezőnyben. Tanulság, hogy az olimpia semmilyen más versenyhez sem hasonlítható, a mezőny egyre sűrűbb és népesebb. Az ötkarikás játékokra fizikailag és mentálisan egyaránt alaposan fel kell készülni, és a teljes ciklusban modellezni kell azt a fajta terhelést, amit az olimpiai versenyprogram jelent.