Tokió 2020: Élvezetből szeretnék lőni az olimpián – Péni István

– Öt éve úgy nyilatkozott, a tanulás olimpiájára készül, amelytől azt várja, hogy felkészítse a tokiói játékokra. Mit tanult Rióban, amit Japánban hasznosíthat?     
– Brazíliában az utolsó versenyem után leültem, és összeírtam, milyen elemeket szeretnék majd megismételni a felkészülésből, és melyek azok, amelyeken változtatni kell. Volt egy részletes tervem, amely alapján készülni akartam, de az elmúlt hónapok eseményei miatt nem tudtam megvalósítani. Ki tudja, miként alakul, ha tavaly megrendezik az olimpiát, lehet, akkor is ugyanúgy minden megtörténik velem. Mindenesetre sok minden borult, aminek érzem a hatását, de profi sportolóként az a feladatom, hogy a lőállásban mindent kizárjak – felelte Péni István.

– A májusi Európa-bajnokságon légpuskában nyert aranyérme azt mutatja, képes rá.     
– Én is így gondolom. Egyébiránt érdekes a két Eb-aranyam története. Az elsőt, tavaly Wroclawban nagyon nehéz volt megszerezni, mert hosszú ideje utaztam már úgy a kontinensbajnokságokra, hogy éremesélyes vagyok, mégsem sikerült dobogóra állni, miközben a világkupákon sorra nyertem az érmeket. Emiatt volt bennem egyfajta gát, amit át kellett törni. A wroclawi siker a jól felépített munka tökéletes befejezése volt, míg az idei eszéki győzelem katartikus élmény.

– Mi mindenre lesz szükség ahhoz, hogy Tokióban is eredményes legyen?     
– A 2020-as Eb volt a pályafutásom eddigi legtökéletesebb versenye, amelyen a sikert a tudatosság hozta meg, az idei a kitartás és a hit viadala volt – ezt három összetevőt kell összerakni az utazásig hátralévő három hétben.

– Korábban azt mondta, nem tudja, hiányzik-e majd az az egy hónap a felkészüléséből, amelyben – miután a márciusi indiai világkupán tiltott szert találtak a doppingmintájában – a tréningek helyett a jogi védelme megszervezésével és bizonyítékok gyűjtésével volt elfoglalva, s amelyekkel végül bizonyítani tudta, hogy szabotázs áldozata lett. Most hogy érzi?     
– Hiányzik az az idő; jobban állt a kezem a kimaradó egy hónapot megelőzően.

– Tudott tanulni valamit a történtekből?     
– Én tanulni semmit sem tudok belőle, csak megerősödni tudok általa. Annak örülök, hogy végig volt hitem és erőm. De a tanulságokat azoknak kell levonniuk, akik meg tudták volna előzni, és akik tehetnek azért, hogy soha senkivel ne történhessen meg hasonló. Fontos tanulság lehet, hogy a zaklatást nagyon komolyan kell venni. Ugyanakkor valahol megértem, hogy a vezetők nem avatkoztak közbe, hiszen a sportlövészet elit sportág, többségében intelligens emberek űzik, ezt mutatja a fegyelmi szabályzatunk is, amelyben hasonló kérdésekkel eddig nem kellett foglalkozni. Noha az ár nagy volt, remélem, hozzájárult az esetem ahhoz, hogy hasonló problémával nem kell a jövőben egyetlen sportlövőnek sem szembenéznie.

– Van esetleg pozitívum, amelyet a helyzet eredményezett, s amelyből profitálhat?     
– Azáltal, hogy a hat éve tartó zaklatásom megszűnt, eltűnt a szorongás belőlem, és sokkal jobb a közérzetem. Felszabadultabb lettem, jobb a kedélyállapotom, ami egyértelműen előnyös. Emellett a történtek hatására más megvilágításba került nálam a lövészet. Korábban mindent a sport határozott meg az életemben, most rádöbbentem, vannak fontosabb dolgok is: mindennél többet ér, hogy szerető család vesz körül, hogy vannak barátaim, akikre számíthatok, és vannak a lövészeten kívül is célok, lehetőségek. Igen, egy olimpiai aranyérem egy karrier beteljesedése, és szeretném is feltenni az i-re a pontot, de már nem feltétlenül ebben keresem a boldogságot.

– A két egyéni versenyszám világranglista-vezetőjeként érkezik Tokióba. Másként néznek az emberre, ha világelső?     
– Ad egyfajta mentális erőt, mint ahogy vannak szituációk, amelyek ugyancsak megmaradnak a versenyzőkben, amit az Eb-döntőben is megtapasztaltam. Az izraeli ellenfelem hasonlóan versenyzett, mint a tavalyi kontinensbajnokságon, amelyen szintén eljutott az éremcsatákig. Mindkét alkalommal erősen kezdett, míg én fokozatosan teljesítettem egyre jobban, és így tudtam nyerni. Ha az ilyen helyeztek bevillannak, befolyásolhatják az aktuális viadal kimenetelét.

– Tud rangsorolni a két szám között?     
– Nem tudok, nem is szeretnék. Légpuskával eredményesebb vagyok az Eb-ken, a világkupákon pedig az 50 méteres összetett számban versenyzem nagyobb sikerrel. Korábban azt mondtam, összetettben könnyebb a dolgom, mert kevesebben lövik jól, mostanra azonban felzárkózott és nagyon sűrű lett a mezőny. Mindkettőt egyformán szeretem, és jó kvalitásokkal rendelkezem ahhoz, hogy mindkettőben eredményes legyek.

– A harmadik számban, az újonnan bemutatkozó vegyes párosban nincs világranglista, ugyanakkor világcsúcstartó – igaz, a rekordot Dénes Eszterrel jegyzi, az olimpián viszont Mészáros Eszterrel versenyez. Miként látja az erőviszonyokat?     
– A riói játékok idején még úgy vélekedtünk, nem kedvez nekünk a programmódosítás, mert nincs kilátásban olyan női versenyző, akivel sanszunk lehet az eredményes szereplésre. Azóta felnőtt egy tehetséges generáció, most már a vegyes párosban is jó esélyekkel állunk be a lőállásba.

– Árulja el: el tudta volna képzelni, hogy ön nélkül rendezik meg a tokiói játékokat?     
– Két hónappal ezelőtt eléggé hihetetlennek tűnt, hogy versenyezni fogok. Ehhez képest nekem minden extra. Egy nagy csatát megnyertem, túléltem, ez már önmagában siker. Innentől minden, ami történik, csak plusz.

– Az első olimpiáján teher nélkül versenyezhetett, most azonban öntől várják a sportágban célul kitűzött érmet. Nyomasztja?     
– Esélyes az éremszerzésre a magyar csapat, ráadásul a lehetőség valamennyiünk kezében benne van, bárkinek összejöhet. Major Veronika világcsúcstartóként, jelentős eredményekkel a háta mögött érkezik Tokióba, Pekler Zalán légpuskában magyar rekorder, míg Mészáros Eszter az utóbbi húsz év legtehetségesebb női puskása – erős a csapatunk. Engem nem nyomaszt elvárás, magammal szemben sem érzek ilyesmit. Túl vagyok egy nehéz időszakon; élvezetből szeretnék Tokióban lőni.