Nagy Viktor, a magyar válogatott kapusa: |
Konsztantinosz Jeniduniasz, a görög válogatott átlövője: |
– Mik az első gondolatai Görögországot hallva?
– Az, hogy nem lehetünk elbizakodottak. Méltán lettek csoportelsők, azóta pedig javultak is. Kiteljesedett csapatról beszélhetünk, mert az elmúlt években szépen felfejlődtek, dolgoztak a hiányosságaikon, az utánpótlásból is használható játékosok érkeztek, a kapuba pedig találtak egy igazán jó alternatívát, aki ugyancsak belenőtt a felnőttmezőnybe. Szóval kifejezetten nehéz mérkőzésre kell felkészülnünk, csakis ez lehet a mentalitás.
– Miben fejlődtek itt, Tokióban?
– Még jobban összeszervezték a védekezésüket, a kapus pedig hiába fiatal, nagyon stabilan véd, és állandó százalékot hoz. Az hagyományos náluk, hogy nagyon higgadtak, pontosak, megvannak a begyakorolt figuráik, főleg fórban, de már a mezőnyben is látszanak a kimunkált mozgásaik.
– Az elveszített nyitó mérkőzés előtt azt mondta, a stabil védekezésre, alapjátékra rápakolt kreativitással nyerhetünk ellenük. Most is ez a terv, csak sokkal jobban megvalósítva?
– Mindig a védekezés az alap. El kell kerülnünk a könnyű kapott gólokat, és ugyan tényleg jó, ha jönnek a kreatív megoldások, fontosabb, hogy kiszámítható vonal mentén, stabilan haladjunk előre.
– És jó lenne, ha végre egyszerre teljesítene jól a bal és jobb szárnyunk?
– Nem feltétlenül kell mindenkinek egyszerre remekelnie, ugyanakkor a védekezésben elvárjuk az összhangot, igen. Időközben mi is jobbak lettünk, a fórjátékunk javul, elöl is hatékonyabbá váltunk és az általános mozgásaink is sikeresebbek. Két-három klasszisteljesítmény kell egy mérkőzés megnyeréséhez, szerencsére elég magasnak látom a csapat koncentrációszintjét. Ha ez megmarad, reális esélyünk lesz a továbbjutásra. Márpedig dolgozunk azon, hogy nyugodt legyen a ráhangolódás, mindenki önmagát adhassa. Ebben nyilvánvalóan segít, hogy a keret nagyja járt már világeseményen, a mostani szakaszában is, néhányan olimpián is, két emberünk pedig győzött már. Ezért sem éreztem, hogy túlizgulta volna a brigád a negyeddöntőt, sőt, inkább várta a küzdelmet. Akiben pedig esetleg mégis volt némi feszültség, mostanra levetkőzte.
– Az egy dolog, hogy a játékosai nyugodtak, de szövetségi kapitányként miként viseli az eseményeket, például amikor a gólvonalat kívülről sem csípő lövést megadják videózás után?
– Azt a helyzetet azóta sem láttuk abból a kameraállásból, amely alapján a zsűri megadta. Ezért sem szabad hagyni, hogy elvigyen a hév, kibillentsen a VAR vagy bármilyen bírói döntés. Egyrészt hosszú a mérkőzés, nem feltétlenül ezen múlik azeredmény, másrészt úgysem vonnak vissza ilyen ítéletet, harmadrészt idővel visszakaphatjuk ezeket a tévedéseket. A mezőnyben hasonlóan fújták az eseteket, ami nálunk kiállítást ért, az odaát is.
– Akkor legalább a következetesség megvan, abban a tekintetben is, hogy mindkét elődöntőben „visszakapták” egymást a felek.
– Igen, ez érdekes, ráadásul a csoportok első és harmadik helyezettjei jutottak a négy közé. Észnél kell lennünk, hogy ne kövessünk el hibákat, mert annál jobbak a görögök, hogy csak abban bízzunk, kétszer nem kapunk ki tőlük.
– Minden nyilvánvaló izgalom és feszültség dacára úgy beszél, mint aki közben nagyon élvezi az egészet.
– Mert így van. Élvezem, hogy ennyire magas színvonalú a torna, hogy szép lassan lépdeltünk előre, megvalósultak a fejlődési fázisok, amelyeket szerettem volna, ráadásul szövetségi kapitányként év közben hiányzik a meccselés, az edzések, most ez is megvan. Nemcsak a játékosokra, hanem nyilván a stábra is igaz, hogy fáradnak a tagjai, de most jön a legizgalmasabb rész, sőt, már benne is vagyunk! Szeretem, hogy újabb és újabb célokat kell rövid időn belül kitűznünk és teljesítenünk, hogy azonnal jön a visszajelzés, ami egyelőre pozitív.
Szabó Zoltán, BEK-győztes vízilabdázó: |
TOKIÓ 2020
FÉRFI VÍZILABDA
ELŐDÖNTŐ
8.30: Görögország–Magyarország – élőben az NSO-n
12.50: Szerbia–Spanyolország
HELYOSZTÓK, AZ 5–8. HELYÉRT
7.00: Montenegró–Horvátország
11.20: Olaszország–Egyesült Államok