Tokió 2020: „Önmagában az is csoda, hogy itt vagyok” – Péni elégedett az 5. hellyel

– Hogyan értékeli az alapversenyt? Úgy tűnt, végig koncentrált tudott maradni, csak a végén csúszott be néhány alacsonyabb lövés.
– Elégedett vagyok az alapversennyel, hiszen végig abban a tudatállapotban voltam, amiben szerettem volna – válaszolta Péni István, miután az 5. helyen végzett a férfi légpuska döntőjében. – Az első öt lövésem nagyon magabiztos volt, ugyan az utolsó tízben kisebb tízesek jöttek, de azok is belső tízesek voltak. A selejtezőben hoztam azt a szintet, mint az elmúlt versenyeken, a 629.4 kör elég erős eredmény. Meglepő volt, mennyire színvonalas a mezőny, fantasztikus eredmények születtek, hajszál választotta el a versenyzőket egymástól.

– Miként készült a fináléra? Megzavarta, amikor a kieséses szakaszban bejött néhány kisebb lövés?
– Próbáltam minél többet meditálni a szünetben. Úgy éreztem a nyolcas döntő alatt is, hogy koncentrált és jókedvű vagyok. A mentális részével nem volt probléma, igazából azt sajnálom, hogy a finálé közepén jött néhány kisebb tízes, mert magában a 9.8-cal még nem lett volna baj. Az egymás utáni két 10.2 és a 10.0 kicsit visszavetett, ezen ment el a folytatás.

– Tudatos volt, hogy a döntőben gyorsabban adta le a lövéseket, mint előtte?
– Nem feltétlen, de az igaz, hogy nem szeretek a legvégére maradni, mert zavar, ha a többiek már mind ellőtték körülöttem. A fináléban az a jellemző rám, hogy az elsők között adom le.

– Lélektanilag nem lehetett egyszerű, amikor már a kiesés elkerüléséért kellett lőnie. Többször is mutatta a kamera az arcát, ahogy nagyot fúj és összpontosít.
– Az a legfájóbb, hogy a végén megint nagyon összeszedtem magam, és 10.8-at lőttem. Úgy éreztem, hogy minden összeáll, és innen még vissza tudok jönni, mert nem egy versenyen sikerült kieső pozícióból érmet nyernem. Most is ebben bíztam, erre a török is pont 10.8-at lőtt.

– Jól láttuk, hogy egyből elkezdte elemezni a történteket az edzőjével?
– Valóban mindig azon töröm a fejem, hogyan lehetnék még jobb. Most is igazából arra jutottam, hogy végig koncentrált maradtam, talán egy kicsit lelassultam, és lekéstem néhány lövést. Fájó, mert nagyon közel volt az érem. Nem ugyanaz egy harmadik vagy egy ötödik hely. Várom nagyon az összetettet, jó formában vagyok, otthon is jól mentek az edzések, és a vegyes párosban is van esélyünk.

– Azért tud örülni az ötödik helynek? Ez az eddigi legjobb olimpiai szereplése.
– Remélemt, még lesz sok. Ez volt a második olimpiám és a harmadik versenyem, itt is van még két számom, szóval bizakodó vagyok. Nehéz megmondani, azokban mi várható. Ugyanezzel az eredménnyel nyerhettem is volna, nem tudom, mennyivel lesz több esélyem a másik két számban az erős mezőnyt látva. Összességében elégedett vagyok az ötödik hellyel. Ha előre mondják, nem írtam volna alá, mert éremért jöttem, de ami tőlem tellett, azt a munkát beletettem, hoztam az elvárhatót.

– Elégtétel ez az eredmény azok után, ami az utóbbi időszakban önnel történt?
– Önmagában az is csoda, hogy itt vagyok. Amit velem tettek, azt senki nem érdemli meg. Nekem volt a legnehezebb felkészülésem szerintem az egész mezőnyből és talán az egész magyar csapatból. Mit mondjak, vannak gonosz emberek…

A Nemzeti Sportot a helyszínről tudósítja: Kovács Erika, Mirkó István, Nedelykov Tamás, Szűcs András, Tumbász Hédi