„Még két ilyen, vagyis két oda-vissza, aztán jövünk!”
Azzal felpattan a kerékpárjára, és a fia nyomába ered.
Az egyik húz, a másik hajt.
A sportág sajátossága ez, az evezősök körében teljesen természetes, hogy miközben a sportoló a hajóban dolgozik, az edzője a partról kíséri – rendszerint kerékpáron.
A tokiói Tengeri Evezősközpontban szerda kora délelőtt Pétervári-Molnár Bendegúz, a tokiói olimpia egyetlen magyar evezőse edz a vízen, a parton pedig a bringát édesapja, egyben edzője, Molnár Zoltán hajtja.
„Na, még egy, aztán visszafelé én meg sem állok nálatok, futok a stéghez, segítek Bendének, hozzuk a hajót úgy, hogy tudjatok fotózni is, jó?”
Naná!
És a jelenet ismétlődik: miközben Bendegúz megfordul a pályán, és újra nekiveselkedik a (harmadik) kétszer kétezer méternek, édesapja már újra a nyeregből követi a fia minden mozdulatát.
„Néha úgy csinál, mintha nem hallaná, amit kiabálok neki a partról, de hallja, mert tökéletesen végrehajtja a kérésemet” – szól vissza nekünk még Molnár Zoltán, de aztán „gázt ad”, mert a fia erőteljes csapásokkal halad a vízen, és lassan-lassan eltűnik a látókörünkből.
Ahogyan az édesapja is.
Pétervári-Molnár Bendegúz a teljes magyar küldöttség első tokiói fellépője lesz – magyar idő szerint csütörtökről péntekre virradóra.
A minden igényt kielégítő evezőspályán, bár a szerdai nap után Bendegúznak erről, pontosabban a vízről más a véleménye: „Csak kívülről tűnik nyugodtnak, bent teljesen más, jól el is fáradtam…”
Az edzés végén a stégnél fújtat néhányat a hajóban, edző-édesapja mindaddig türelmesen várja. Aztán az evezőket viszi a papa, a hajót meg a fia, s ahogy Molnár Zoltán ígérte az edzés elején, majdhogynem elénk teszi le.
Egy olimpián mindig szigorúbbak a szabályok, a koronavírus-járvány tovább szigorított rajtuk, így aztán szó sincs arról, hogy akkor beszélgethetünk Bendegúzzal, amikor a hajót takarítja, hiszen még véletlenül se járhat egy ösvényen az edző-versenyző páros és a többi, helyszínen jelen lévő ember, ez utóbbiak közé tartozunk mi is.
„Majd valahol a busz környékén tudunk beszélni, bár itt most jó nagy a szigor. Mindjárt itt vagyok, csak elmegyek zuhanyozni” – mondja a kordonon belülről Bendegúz, s miután tökéletesen letakarította hajóját, elfut az öltözők felé.
Addig édesapja tart minket szóval.
„Nem tereltem Bendét az evezés felé, más sportágakat is kipróbált, mégis ezt választotta, mert azt mondta, szereti benne, hogy gondolkodni kell. Végig a kétezer méter során – mondja Molnár Zoltán. – Kétszáznegyven csapás, és végig észnél kell lenni. Itt, Tokióban is. Bendét a tizenkét kiemelt közé sorolták, de nem csak emiatt mondom, hogy tényleg reális esélye van annak, hogy elérje a célját, hogy bejusson a döntőbe.”
Végszóra megérkezik Bendegúz, máris „támadunk”, az akkreditációs kártyájának pántja ugyanis telis-tele van jelvényekkel.
„A riói akkreditációs kártyám van vagy két kiló, annyit gyűjtöttem össze. Akiknek ez a szenvedélye, messziről megismerik egymást, persze ebben segít, hogy a jelvények a pánton vannak, a kártya meg ugye állandóan a nyakunkban lóg. Nehéz nem észrevenni – mosolyog Pétervári-Molnár Bendegúz. – De miről beszéltetek eddig?”
Beavatjuk. Aztán amikor a tokiói célhoz-álomhoz érünk, Bendegúz csak bólogat:
„Nem azt mondom, hogy állandóan ezt hajtogatom, ráadásul ország-világnak, de azok közé a sportolók közé tartozom, akik mernek beszélni az álmaikról, akik kimondják a céljaikat. Így kézzelfoghatóbbá is válik. És mostanra meg is tanultam kezelni ezt a helyzetet. Van sportpszichológusom, de egyedül is képes vagyok rá. A riói olimpiából sokat tanultam, ott megtapasztaltam, hogy az öt karika valóban fejbe kólinthatja az embert, esetemben most nemcsak a járvány miatt más minden, hanem azért is, mert akkor a kvóta megszerzése volt a célom, ezúttal viszont a sikeres kvalifikáció csak az olimpiai felkészülésem egyik állomása volt. Mert abban biztos voltam, hogy itt leszek Tokióban.”
Itt van, ahogy megtudjuk, két másik magyarral osztja meg az apartmanját: lakótársai az ökölvívó Gálos Roland és a triatlonos Bicsák Bence – mert az olimpiát ez is jellemzi. Alapesetben. Ezúttal viszont mindenkinek a saját versenye után 48 órával el kell hagynia az országot.
„Rióban végig kint voltam, szurkoltam a többi magyarnak, jártam olyan meccseken, amilyeneken korábban még sohasem” – erősíti meg Pétervári-Molnár Bendegúz, hogy ezúttal tényleg minden más, mint öt esztendeje volt.
Rajta a sor, hogy a vízen is megmutassa, valóban más, mint volt öt éve, Rióban.
PÉTERVÁRI-MOLNÁR BENDEGÚZ
Született: 1993. március 14., Budapest
Sportága: evezés
Száma az olimpián: egypárevezős
Egyesülete: Budapesti Evezős Egyesület
Edzője: Molnár Zoltán
Olimpiai részvétel: 1x (2016)
Legjobb eredményei: 1x olimpiai 14. (2016), 1x világbajnoki 2. (2014), 1x tengeri-vb 1. (2017)
AZ OLIMPIA EVEZŐSVERSENYÉNEK MENETRENDJE
JÚLIUS 23., PÉNTEK
01.30: női, férfi egypár (Pétervári-Molnár Bendegúz), kétpár, négypár – előfutamok;
JÚLIUS 24., SZOMBAT
01.30: női, férfi egypár, kétpár – vigaszág; női, férfi kormányos nélküli kettes, négyes, könnyűsúlyú kétpár – előfutamok;
JÚLIUS 25., VASÁRNAP
02.00: női, férfi egypár – vigaszági helyosztók; női, férfi kormányos nélküli kettes, négyes, könnyűsúlyú kétpár – vigaszág; női, férfi nyolcas – előfutamok;
JÚLIUS 26., HÉTFŐ
02.00: női, férfi egypár – középfutamok; női, férfi kétpár – elődöntő; női, férfi négyes – vigaszág;
JÚLIUS 27., KEDD
01.30: női, férfi egypár – vigaszági helyosztók; női, férfi könnyűsúlyú kétpár – elődöntők, C-döntő; női, férfi négypár – döntők; női, férfi kettes – elődöntők;
JÚLIUS 28., SZERDA
01.30: női, férfi kétpár, négyes – döntők; női, férfi nyolcas – vigaszág; női, férfi egypár – elődöntők;
JÚLIUS 29., CSÜTÖRTÖK
01.30: női, férfi kormányos nélküli kettes, könnyűsúlyú kétpár – döntők; női, férfi egypár – vigaszági döntők;
JÚLIUS 30., PÉNTEK
01.45: női, férfi egypár, nyolcas – döntők;
A Nemzeti Sportot a helyszínről tudósítja: Kovács Erika, Mirkó István, Nedelykov Tamás, Szűcs András, Tumbász Hédi