Simone Biles az Associated Pressnek adott interjúban kifejtette: tudja, hogy folyamatos találgatások vannak az olimpiai részvételéről és győzelmi esélyeiről, s ez a téma őt is foglalkoztatja. Olyannyira, hogy – szavai szerint – néha még éjszaka is a játékok gondolatával ébred.
A sztártornász elárulta, hogy még mindig nem tudja biztosan, mi lenne a helyes döntés, de mint mondta, egyelőre még nem is kell erről végérvényesen határoznia. „Ugyanakkor közben meg már érzem, hogy azért alakul bennem, melyik irányba menjek” – közölte sejtelmesen.
Olimpiai csapattársai, Suni Lee, Jordan Chiles és Jade Carey közben már Los Angelesre hangolnak, miként a topszinten 13 éves szünet után júliusban visszatért Katelyn Ohashi is. Biles ezzel kapcsolatban annyit jegyzett meg, tisztában van azzal, hogy a profi sportolók egyre inkább képesek kitolni pályafutásukat, és ha ő is csatlakozna a társakhoz, akkor az szerinte „jó móka” lenne, olyan mint egy nagy találkozó.
Biles arról is beszélt, hogy most már lényegesen komolyabb áldozatokra lenne szüksége a felkészüléshez, mint például első olimpiai részvétele előtt. Férjével – Jonathan Owensszel, az NFL-s Indianapolis Colts játékosával – már a családalapításon gondolkodnak, amire éveket kellene várniuk, ha ő belevágna az edzésekbe, ráadásul pluszban rengeteg időt töltenének távol egymástól a felkészülés során, illetve esetében továbbra is fennállnak mentális eredetű, elsősorban a versenyzés okozta stresszhez köthető, gyulladásos tünetekkel járó bőrbetegségek. Biles a 2021-re halasztott, tokiói olimpián mentális okokból verseny közben lépett vissza, és nagyon sokáig bizonytalan volt, hogy képes folytatni pályafutását vagy sem. A tornász hozzátette: ugyanennyire tart azonban attól, hogy kimarad a hazai olimpián való szereplésből.
„Egy hazai olimpiát hogyan is lehetne kihagyni? Ez egyszerűen hihetetlen” – közölte.
Biles elárulta, hogy tisztában van a feladat fizikai, mentális és érzelmi kihívásaival, illetve honfitársával, Lindsey Vonn-nal beszélgetett az olimpiai részvétel kettős hatásáról, annak vonzásáról és félelmeiről. Az olimpiai bajnok alpesi síző 41 évesen, a milánói-cortinai olimpián tért vissza, és szenvedett súlyos sérülést. Biles – aki a párizsi olimpia óta nem versenyez – kiemelte: ő akkor is elégedett lenne az életével és pályafutásával, ha már soha többé nem venne fel tornadresszt.
„Teljesen elégedett vagyok azzal, amit a sportágban elértem, ezért le kell ülnöm, és feltennem magamnak a kérdést: »Miért? Miért csináljam még?« Mert egy jó érvnek kell lennie hozzá” – nyilatkozta.
Biles Rióban négy arany- és egy bronzéremmel zárt, Tokióba viszont már nemcsak favoritként, hanem sportágát is kinövő sztárként érkezett, és ezzel a teherrel nem tudott megbirkózni: egy ezüst- és egy bronzérmet begyűjtött ugyan, de több számtól visszalépett. Hosszabb kihagyás után tért vissza a tornához, majd Párizsban ismét elfoglalta a női szakág trónját: három arany- és egy ezüstéremmel bővült az olimpiai kollekciója. A 23-szoros világbajnok Biles Rio után Párizsban ismét megnyerte az egyéni összetettet, és a tornasport történetének harmadik női versenyzőjeként érte el a bravúrnak számító duplát a legrangosabb versenyszámban, a szovjet Larisza Latinyina (1956, 1960) és a csehszlovák Vera Cáslavská (1964, 1968) után.
Mayer Gréta: irány a döntő!
