„Bízom benne, hogy több számban is ott leszek az élmezőnyben”

– Banális a kérdés, de ennyi kilométer után mégis kínálja magát: hogy van?
– Most már nagyon jól.

– Most már?!
– Igen. A múlt héten végre már nem éreztem magamon semmiféle görcsösséget.

– Megint muszáj visszakérdeznem: miféle görcsösséget?
– Folyamatosan éreztem, hogy menne jobban az úszás, mégsem ment. Aztán a múlt héten végre ez megszűnt, kifejezetten felszabadult lettem.

– Vagyis jó formában vág neki a világbajnokságnak?
– Azt hiszem, nem kiabálok el semmit azzal, ha azt mondom, kifejezetten jó a formám. Persze nyilván dolgoztak a vetélytársaim is, mindenki nagyon készül a világbajnokságra, merthogy kvalifikációs vébé, de úgy gondolom, mi is megtettünk mindent, hogy jól szerepeljek Kvangdzsuban.

– Ahol egy hét leforgása alatt úszik negyven kilométert.
– Meglátjuk, sok lesz-e, egyáltalán belefér-e. Az egyértelmű, hogy a tíz kilométer lesz a legfontosabb, kedden kerül sor rá, előtte szombaton rendezik az öt kilométeres versenyt – inkább a legvégén az a huszonöt kilométer lesz necces. Idén nem is fektettünk akkora hangsúlyt a leghosszabb távra, így még azt sem tudom megmondani, egyáltalán bírni fogom-e végig. Ugyanakkor nem okozhat túl nagy problémát ez a szám sem, aztán hogy ebből mi sül ki a végén, azt tényleg nem tudom megmondani.

– Első olvasatra ideálisnak tűnik a világbajnokság programja, a tekintetben mindenképpen, hogy az olimpiai táv, a tíz kilométer előtt van egy bemelegítő szám is.
– Amikor még medencés úszó voltam, már akkor is szerettem, ha nem a fő versenyszámommal indult a program. Öt kilométeren esetleg kijöhetnek a hibák, előfordulhat, hogy nem úgy sikerül az a táv, ahogyan szeretném, mégsem lesz tragédia – szóval, nekem kifejezetten jó így a vébé programja.

– Nyílt vízi úszásban egyfelől nehéz jósolni, másfelől ön rendre ott van a legjobbak között. Mit ígér?
– Az öt és tíz kilométer kapcsán is vannak megérzéseim, de ezeket most megtartanám magamnak. Nem beszéltem erről a családommal sem, sőt az edzőmnek sem mondtam el – ígérem, bármi is történik, utána megosztom majd önökkel.

– Milyenek kint a körülmények?
– Előzetesen próbáltunk erre is felkészülni: azt tudtuk, hogy meleg lesz, és ez éppen úgy igaz a víz, mint a levegő hőmérsékletére. Huszonhat fok van, a víz pedig nagyjából huszonhárom fokos, utóbbira inkább használnám az ideális jelzőt, mint azt, hogy meleg. Aki ott volt a seychelles-i és balatonfüredi világkupaversenyen, azt túl nagy meglepetés nem érheti Dél-Koreában sem.

– Milyen viszonyban van az időeltolódással?
– Nekem nem szokott gondot okozni, ráadásul mindig jókat alszom a repülőn is, úgyhogy rendszerint hamar átállok. Így pedig, hogy már egy héttel a rajt előtt kiutaztunk, végképp nem lehet ebből gond.

– És abból lehet, hogy mindenki érmet vár Rasovszky Kristóftól? Akad olyan is, aki többet, és olyan is, aki kifejezetten aranyat.
– Na, ebből biztosan nem lesz baj. Az elvárásokkal egyáltalán nem szoktam foglalkozni. A múlt héten voltak napok, amikor már alig vártam az utazást, annyira csak a versenyre koncentráltam. Jót tesz nekem, hogy itt vagyunk a helyszínen. Például azért is, mert kizökkentett a megszokott közegből. Egészséges drukk van bennem, izgulni egyáltalán nem izgulok, azt viszont egyre erősebben érzem: elkezdődhetne már a világbajnokság!

– Mentálisan készült rá, hogy az esélyesek között tartják számon?
– Igyekeztem, de lehet, hogy többet kellett volna ezzel foglalkozni. Próbáltam persze készülni rá, de hogy ezen a téren nem aknáztunk ki minden lehetőséget, az biztos…

– De ugye azt kimondhatjuk, hogy Rasovszky Kristóf odaért az élmezőnybe? Hogy a világbajnokságon is esélyes a jó eredményre?
– Igen, megérkeztünk. Persze minden versenyző ott akar lenni az élen a végelszámolásnál, de nekem ez már jó néhány versenyen sikerült is. Bízom benne, hogy több számban is ott leszek az élmezőnyben. Elöl. Nagyon elöl.

– Tíz kilométeren az első tíz kvótát szerez Tokióra. Képes lesz örülni, ha csak az olimpiai indulás jogát szerzi meg, ám érem nélkül tér haza Kvangdzsuból?
– Biztos, hogy egyfajta elégedettséget érzek majd, ha úgy alakul, de hogy nem lesz felhőtlen az örömöm, az biztos.

– Ha ott az esély, ha az élen halad bármelyik távon, az nem biztos, hogy elég.
– Igen, azt a hülye panelt el is kellene találnom végre a célban…

– Öt, tíz, még inkább huszonöt kilométer leúszása után ez majdhogynem bagatell feladatnak tűnik.
– Nekem mégsem megy túl jól. Látta, mit csináltam a balatonfüredi világkupaversenyen?

– A panel helyett elsőre a levegőbe csapott.
– Hát, ez az! Ezért is jó, hogy már a helyszínen vagyunk, hogy megismerkedünk a pályával, mert lesz módom még többet gyakorolni – kiemelt figyelmet fordítunk az utolsó napokban erre az egyszerűnek tűnő feladatra is.

– A borotválkozás helyett csapkodhatja a panelt.
– A csodás bajuszom továbbra is megvan, és ez már így is lesz a világbajnokság végéig.

– És a kabalái, a gumikacsák hol vannak? Elutaztak önnel Dél-Koreába?
– Gondolja, hogy otthon hagytam őket? Illetve, volt, amelyiket nem pakoltam be a bőröndbe, néhány viszont utazott velem, nélkülük nem igazi a verseny.