Legjobb, még jobb – Malonyai Péter jegyzete

Megmondom őszintén, pillanatnyi kétségeim sem voltak arról, hogy megkapjuk a 2027-es vizes világbajnokság rendezési jogát. Persze könnyű dolgom volt, elegendő volt visszagondolnom a két esztendővel ezelőtti nyárra, amikor honfitársaim közül az is ahhoz igazította a napi programját, hogy mikor úszik Hosszú Katinka, Cseh László, Milák Kristóf, Verrasztó Dávid, mire viszi a 4x100-as gyorsváltónk s persze az örök kedvenc, a pólóválogatott – hogy csak az érmeseinket említsem –, aki pohárban sem szereti a vizet. Jellemző, hogy az anyósom azért utazott fel Pápáról, hogy részese legyen az élménynek, s lássa a minden igényt kielégítő Duna Arénát.

Előfordult már persze a sport világtörténelmében (többször, mint illendő), hogy hiába élvezett valami elsöprő népszerűséget a hivatalokban „fogyasztónak” titulált közönségnél, a sportág hatalmasai más, többnyire a saját maguk által, saját maguknak kijelölt irányba mentek. Esetünkben, ha akarták volna, sem tehették volna meg, ugyanis a verseny utáni dicshimnuszoknál szó sem volt rendezői elfogultságról, valamennyi külföldről érkezett vendég, versenyző, vezető és sportturista egyaránt elragadtatással beszélt a látottakról.

Volt idő, amikor a megdicsértek a jólneveltség jegyében szemlesütve visszautasították az ajnározást, rossz gyakorlat volt, hiszen ha valamiben rengeteg munka rejlik, akkor nincs értelme az (ál)szerénységnek. A büszkeségnek már annál inkább, szerencsére tartunk már ott, hogy kihúzzuk magunkat, amikor ők tudják, mi még jobban, ráadásul érezzük is, hogy rászolgáltunk.

Fürjes Balázs államtitkár azt mondja a vele készült interjúban, hogy a legjobb még jobb lesz – ez a cél. Úgy legyen – és miért ne lenne úgy? Két esztendeje beugróként rendeztünk vizes vébét, mégis világhírre tettünk szert általa (is), most nyolc esztendőnk van arra, hogy rátegyünk még egy lapáttal. Szerencsére a 2017-es helyszínek közül a Városliget, a Margitsziget, a Balaton, a Parlamenttel szembeni Duna-part léte, látványa, csodája létezett, létezik, létezni fog vizes világbajnokságoktól függetlenül, így a sportrajongóban rejlő turista és a turistában bújkáló sportrajongó is vallja majd ismét, amit az egykorvolt sláger: „Budapest, Budapest, te csodás...”

Már háromezret sem kell aludni, és itt a mi vizes vébénk.

És ez nem vicc.