Úszás: Hosszú Katinka egyedül, mégis csapatban készül Tokióra

– Hosszú Katinka kétszáz vegyesen kikapott a Bajnokok sorozatának pekingi állomásán másfél héttel ezelőtt – itt a világvége?
– Milyen menő már, hogy ez ekkora hír volt. Azért ez már egy szint, nem? Nagyobb hírértéke van annak, ha kikapok, mintha nyerek.

– Bántotta a vereség?
– Nem. Lassan kezdtem, elszúrtam azt az úszást. Az én hibám volt, nem úsztam jól, nem én nyertem. De tudtam, mit rontottam el, mit kell legközelebb másként csinálnom, márpedig ha ez nekem megvan, akkor könnyen lezárom a történteket. Aztán hogy ebből ekkora hír lett itthon...

– November végén jelentette be, hogy szakít edzőjével, Petrov Árpáddal, és a továbbiakban egyedül ön felelős a felkészüléséért. Ez mit jelent pontosan?
– Az edzéstervet én írom, és én döntök a felkészülési ütemtervről. Lehet, hogy sokan nem feltételezik rólam, de sokat gondolkozom, állandóan a mit, miért, hogyan kattog a fejemben. Visszamehetünk az időben, például az egyetemi éveimhez vagy éppen a Shane Tusuppal közös időszakra, mert mindkettőre igaz: nekem mindig is nagy szerepem volt abban, hogyan készülök. És éppen azért, mert régóta tudom, hogy mindenkinek másképp kell készülnie, mindenkinél más válik be, más a legjobb, s hogy mi az, azt leginkább a sportoló érzi. Az edző és az úszó viszonya partneri kell, hogy legyen, amelyben az élsportoló elmondja, mit érez, mire van szüksége, és annak kapcsán kap ötleteket vagy iránymutatást. Hosszú éveken keresztül megtanultam már az alapvetéseket. Ugyanakkor a felkészülésem nagyon flexibilis, figyelnem kell arra, mikor mit érzek.

– Vagyis edzés közben is változtat az aznapi programon?
– Igen. De ez a legnehezebb, mert saját magammal szemben kell őszintének lennem. Tudnom kell, mi az, amit még bírok aznap, minek van értelme, annak, ha folytatom, vagy ha megállok, és másnap még keményebben odateszem magam. Hogy jó döntést hozol-e ilyenkor, abban sohasem lehetsz száz százalékig biztos. Ez külön műfaj – művészet.

– Amelyben jócskán van rizikó.
– Ez is igaz. De abban is van, ha olyasvalaki áll a parton, aki nem jót mond neked. Tényleg sokat gondolkozom, sokakkal beszélgetek, figyelem magam, ráadásul az IronSwimnek sok edzője van, ők segítenek levezényelni az edzéseket, időt is mérnek, ráadásul itt van már mellettem Nagy József is, aki nagyon jó a technikai tudás csiszolásában, aki olyan finomításokat tesz hozzá az úszásomhoz, amilyeneket én nem tudok, mert kívülről nem látom magamat.

– Nagy József kapcsán sokan kijelentették már: zseniális húzás volt az ön részéről, hogy a kiváló edző immár ott van a szakmai stábjában.
– Tényleg jó, hogy velem van, már ősszel is, amikor még Petrov Árpád volt az edzőm, sokszor részt vett az edzéseimen. Jó vele együtt dolgozni, és hogy hatékony is, azt talán mutatja a decemberi rövid pályás országos bajnokságon elért magyar rekordom kétszáz mellen.

– Tehát egyedül van – és mégsem?
– Egy profi teniszezőt is rendszerint egy csapat veszi körül, én sem vagyok teljesen egyedül, az nagy hülyeség is lenne, de a felkészülésemet én szeretném irányítani, én hozom meg a döntéseket, a munkámat viszont többen segítik.

– Mennyire feszélyezi, ha feszélyezi egyáltalán, hogy Shane Tusup Magyarországon dolgozik, és az egyik vetélytársát készíti fel, ha úgy tetszik, ön ellen?
– Hogy ki kivel készül és mit csinál, azzal próbálok nem foglalkozni. Kétségtelen tény, hogy ez érdekes szituáció, de lassan megszokom, hogy bár nem mindig akarom, valami drámaszerű történet mindig bekúszik az életembe.

– De arra csak készül, hogy március végén a Duna Arénában rendezendő országos bajnokságon szinte mindenki arra figyel majd, hogy Hosszú Katinka és Szilágyi Liliána, Shane Tusup tanítványa egymás ellen úszik majd kétszáz pillangón.
– Erre külön nem készülök. Azért rólam talán már tudják az emberek, hogy a felfokozott hangulat segíti a versenyzésemet – ha van nyomás, ha van egy kis feszültség, az mindig többet hoz ki belőlem, negatívan az ilyen helyzet nemigen szokott hatni a teljesítményemre.

– Mikor áll össze a tokiói programja?
– A kétszáz és a négyszáz vegyes adva van. Sok múlik az országos bajnokságon, hiszen az az utolsó kvalifikációs verseny.

– Nyilván az érdekel mindenkit, vajon vállalja-e Tokióban a kétszáz pillangót.
– Valahogy sejtettem... Első körben viszont szeretném megnézni, hogy egyáltalán mely távokon kvalifikáltam magam az olimpiára. Ha ezen túl vagyunk, még mindig lehetnek kérdőjelek, eldöntendő kérdések.

– Három számban címvédő, ugyanakkor egyre többször hallani öntől, hogy már egy arannyal is nagyon elégedett lenne Tokióban.
– Amikor ezt nyilatkoztam, arra próbáltam utalni, milyen nagy teljesítmény akárcsak egy aranyat is nyerni az olimpián. Simán benne van, hogy nekem ez nem sikerül Tokióban – ha statisztikailag nézem, több esélyem van arra, hogy nem nyerek, mint hogy igen. Tegyük fel, hogy ez lesz az utolsó olimpiám – egyébként még ezt sem szeretném kimondani, hiszen nem tudom, így lesz-e –, szóval, ezt az olimpiát én élvezni akarom. Nem az eredmény alapján akarom megállapítani, hogy jó volt-e vagy sem. Biztos, hogy a maximumot adom majd ki magamból, de lesz, ami lesz – előre semmiféle eredményt sem írnék alá, még aranyakat sem! Szeretnék mindenért megküzdeni, de azt mondom, már egy érem is hatalmas teljesítmény lenne!

Nem stresszelek arra, hogy ez az olimpia éve – Hosszú