Úszás: Hálás vagyok a kapitány támogatásáért – Kenderesi

– Januárban 1:55-ös időt úszni kétszáz pillangón, ráadásul kétszer egymás után, elég biztató a jövőt illetően.
– Pályafutásom során egyszer sikerült ugyanez, akkor februárban értem el hasonló eredményt. Azért egy kis hiányérzet van bennem, mert a Bajnokok sorozatának második állomásán, Pekingben nem gondoltam, hogy a japán Szeto Daija annyira jó időt úszik, aztán 1:52-t ment... Sajnos végig az járt a fejemben, hogy Úristen, milyen rosszul megy az úszás, hogy az apróságokra nem figyeltem. Annak azért örülök, hogy az első alkalommal sikerült nyernem.

– Ráadásul Szakai Maszatót mindkétszer megverte. Az amerikai Michael Phelps mellett éppen a japán fiú előzte meg Rióban – vissza is akart vágni Szakainak?
– Erre nem nagyon gondoltam a verseny előtt, arra már inkább, hogy három nagyon jó úszó ellen kell küzdenem. Előzetesen 1:56-on belüli idővel kalkuláltam.

FELEJTENI NEM, TANULNI IGEN

– Mindez azt is mutatja, hogy sokat és jól dolgozott az előző hónapokban.
– Általában jól be szoktam „lőni” előre az időeredményeimet, ezzel ezúttal sem volt gond, de most mégsem voltam biztos benne, hogy sikerül is megvalósítanom az elképzeléseimet. Egyébként tényleg sokat dolgoztam, még az ünnepi időszakban is lejártam egyedül az uszodába, igaz, csak annyit úsztam, amennyi jólesett. Volt, hogy csak tizenöt percet.

– Ugorjunk kicsit vissza az időben! A nyári kvangdzsui világbajnokságon nyolcadik lett, ennél meglepőbb volt, hogy a fináléért „szétúszott”, ami kétszáz pillangón azért meglehetősen szokatlan.
– Valahogy éreztem, hogy nincs meg a kellő formám a világbajnokságon. Egyébként régóta bennem volt, hogy szeretném kipróbálni a szétúszást, de én éppenséggel egy országos bajnokságra gondoltam e tekintetben, nem arra, hogy egy világbajnoki nyolcas döntőért kell plusz egyet úsznom...

– Mit gondol, el kell felejtenie a kvangdzsui világbajnokságot, vagy még véletlenül sem, mert éppenséggel tanulni tud az esetből?
– A hibákból lehet, sőt, kell is tanulni, vagyis semmiképpen sem szabad elfelejtenem a történteket. Ráadásul még egy jó úszásban is mindig akadnak hibák. Ma már azt mondom, hogy a felkészülésem legvégén valami elcsúszott: nagyon „ráfeszültem” a vébére, sokat dolgoztam, fáradt voltam, így hamarabb elkezdtem a könnyítést.

– És a kvangdzsui utolsó estéből mit tanult?
– Hogy nagyon oda kell figyelnem mindenre, kiváltképp egy másik országban. Hibáztam, ez kétségtelen, de az is igaz, hogy az eset után nagyon sokat bántottak itthon. Nem volt könnyű időszak, élt az emberekben egy pozitív kép rólam, a történtek után sokan csalódtak bennem.

EGY HELYETT HÁROM SZALAG

– Hogyan lépett tovább? Húzott egy vonalat, és onnantól újra csak az úszásra figyelt?
– Igen, valahogy így. A fegyelmi döntés után adtam még egy-két interjút, de nem mindig úgy köszöntek vissza a mondataim, ahogyan azt én gondoltam. Mindenképpen le akartam zárni ezt az egészet, és csak előre nézni.

– De előtte még ismét műtőasztalra feküdt.
– A bal térdemben összevarrták a régóta sérült oldalszalagot, és kaptam két pluszszalagot is, így háromszorosan is be vagyok biztosítva... Igaz, sokáig nem hajlott úgy, mint korábban, de mára már javult annyit a helyzet, hogy képes vagyok normális fordulókat csinálni.

– Sokat kihagyott a műtét miatt?
– Nem, úgy három-négy hét maradt ki, de az sem teljesen, hiszen karral úsztam az edzéseken. Persze ezek nem voltak teljes értékű gyakorlások.

– Viszont ez a két 1:55-ös idő januárban azt mutatja, hogy viszonylag hamar visszatalált az útra. A jó útra.
– Igen, egyfelől ezt mutatja, másfelől viszont még bőven el is ronthatom mindezt... Persze azon vagyok és leszek, hogy ez ne történjen meg. Évkezdésnek nagyon is jó volt, saját magamat is megleptem vele, másokat még inkább – márpedig én szeretem meglepni az embereket.

– Már második hete Thaiföldön készül. Milyen típusú edzőtábor ez valójában?
– Méterben kicsit többet úszom, mint általában szoktam, és az edzések intenzitása is nagyobb, mint otthon. Érzem is már a fáradtságot. Egyébként nagyon szeretek itt készülni, hiszen minden körülmény adva van a nyugodt munkához, ráadásul a nap is süt. Még egy hetet itt leszek, aztán két hétig Pécsen készülök, utána pedig jön újabb három hét Thaiföldön.

– Amit rögtön követ is a magyar bajnokság. Mit gondol, Milák Kristóf mellett biztos indulója a kétszáz pillangónak az olimpián?
– Ezen mostanában elég sokat gondolkodom. Én biztosnak érzem a helyemet. Ha valaki jobbat úszik az ob-n az én 1:53.42-es időmnél, meg is érdemlem, hogy ne menjek Tokióba...

NEM AKARJA LÓGATNI AZ ORRÁT

– Ugye tudja, hogy Sós Csaba szövetségi kapitány bizalma töretlen önben?
– Igen, érzem, és a legnehezebb időszakban is sok erőt adott nekem a támogatása. Hálás vagyok neki ezért, remélem, neki is tetszett a két 1:55-ös januári időm.

– Marad egyszámos úszó?
– Az az igazság, hogy száz pillangón eddig újra és újra adtam magamnak egy esélyt, aztán meg csak lógattam az orrom. Így marad a kétszáz pillangó – ott próbálok meg minél jobb és jobb lenni.