Wladár Sándor 2017. szeptember 24. óta áll a Magyar Úszószövetség élén, vagyis majdhogynem napra pontosan három évvel később, szeptember 27-én, vasárnap tartják a tisztújító közgyűlést, amelyről augusztus végén a MÚSZ elnöksége döntött.
A vezérkar mandátuma eredetileg 2022-ig szólt volna, ám az elnökségi tagok egyhangúlag úgy határoztak, hogy újra bizalmat kérnek a tagszervezetektől – részben a jelenlegi rendkívül helyzet, részben pedig a szövetség előtt álló feladatok lehető legmagasabb színvonalon történő megoldása érdekében döntöttek így. A választás egészen addig formalitásnak tűnt, míg be nem jelentkezett egy rivális Petrov Iván személyében.
Az 1980-as olimpiai bajnok Wladár és csapata a nagy sikerű hazai vizes világbajnokság után látott munkához, és az eltelt három esztendőben nem tétlenkedett. Újabb versenyeket hozott Magyarországra, hiszen 2018-ban az úszók és a nyílt vízi úszók világkupa-sorozatának egy-egy állomását is hazánk rendezte meg, majd 2019-ben megduplázták a versenyek számát: a Duna Aréna adott otthont a Bajnokok sorozatának, a junior-világbajnokságnak és egy úszó-vk-viadalnak, míg Balatonfüreden ismét sor került a nyílt vízi vk-versenyre. S bár az idén a koronavírus-járvány miatt elhalasztották a májusi budapesti vizes Európa-bajnokságot, nem maradtunk viadal nélkül: még ebben a rendkívül nehéz időszakban is a Margitszigetre „varázsolták” a Négy nemzet úszóversenyt, amelyről a sportolók és az edzők is dicsérőleg beszéltek – nem véletlenül. Mint egy falat kenyér, úgy hiányzott már mindenkinek a versenyzés.
Az elmúlt három év termése persze érmekben is megmutatkozott. A magyar sikereket hosszan lehetne sorolni, ám e helyütt talán csak a tavalyi kvangdzsui világbajnokságot emeljük ki, hiszen az olimpia előtti világverseny rendre pontosan megmutatja, ki hol tart a felkészülésben. S bár a tokiói játékokat egy esztendővel elhalasztották, ne feledjük Milák Kristóf fantasztikus világcsúcsát 200 pillangón, az elnyűhetetlen Hosszú Katinka két aranyát 200 és 400 vegyesen, a 200 pillangón remek hajrájával a győzelemig „vágtató” Kapás Boglárkát, de azt se, hogy Dél-Koreában az első magyar nyílt vízi úszó-vb-címet ünnepelhettük öt kilométeren Rasovszky Kristófnak köszönhetően.
És akkor még nem beszéltünk a sportdiplomáciai sikerről, mert Kvangdzsuban az is kiderült, hogy 2027-ben ismét Magyarország rendezheti a vizes világbajnokságot, amelynek előkészítéséhez a regnáló elnök további bizalmat kér.
Petrov Ivánnal alább, Wladár Sándorral pénteken olvashatnak interjút.
– Miért döntött úgy, hogy elindul az elnökválasztáson?
– Hogy látja, milyen esélyei vannak a választáson?
– Sós Csaba szövetségi kapitánynak van egy idevágó vicce, de ezt nem idézném pontosan... Maradjunk annyiban, hogy ötven-ötven százalék a két jelölt esélye, vagyis ez az én esetemben is vagy igent, vagy nemet jelent.
– Megválasztása esetén min változtatna feltétlenül?
– Elsőként biztosan beiktatnék egy főtitkárt a rendszerbe, hiányzik ugyanis egy olyan ember a szervezetből, aki mindig elérhető, aki gyorsan és pontosan kommunikál a tagszervezetekkel, aki feladatokat oszt ki, és aztán határidőre végre is hajtatja őket. Jelenleg sok lelkes irodai dolgozó van a Magyar Úszószövetségben, ők viszont hétfőn elszámolásokat néznek, pénteken pedig az éppen aktuális versenyen a vödröket emelgetik. A versenyrendezői feladatokat nem szabad ilyen mértékben az apparátusra hárítani, mert ütközik a napi munkával. Emellett az elnöki javadalmazás terhére visszaállítanám a kilenc régiókoordinátori posztot, és az úszósport rendszerében markánsan megjeleníteném azt a tömeget, amelyik most láthatatlan. A gyerekek és a fiatal szabadidősportolók kapcsán van egyfajta ellenérdekeltség a rendszerben – a diákolimpián szerezhető pluszpontokból adódóan. A szponzorációként beérkező összegekből a bevételek ötven százalékát közvetlenül az élversenyzők között osztanám szét – az eredményesség arányában. Megszüntetném a sportág budapesti vízfejűségét, és átnézném a szövetség bérjellegű kifizetéseit. Optimalizálnám az utazásszervezést. A programom természetesen ennél sokkal hosszabb és részletesebb, ám a fő csapásirányok ezek lennének. Megválasztásom esetén, ha a programpontok megvalósítása érdemben nem indul meg tizenkét hónapon belül, lemondok a tisztségemről.