Zárt rendszerben – interjú Kapás Boglárkával

– Az előző hónapokhoz képest felgyorsultak az események a sportágban. Ön éppen egy kéthetes hódmezővásárhelyi edzőtábor után van, pénteken pedig kezdődik az ISL-sorozat – hogy sikerült a felkészülés?
– Nagyon jól, ráadásul Hódmezővásárhelyen szeretek lenni. Egy kisvárosról beszélünk, vagyis kifejezetten nyugalmas a helyszín, az emberek kedvesek, segítőkészek, és minden körülmény adva van ahhoz, hogy csak a felkészülésre koncentrálhassunk – válaszolta Kapás Boglárka (UTE).

– Egy ilyen furcsa, korábban sohasem tapasztalt időszak után ebben az edzőtáborban min volt hangsúly?
– Érdekes helyzetbe kerültünk, merthogy néhány napon belül valóban rajtol az ISL-sorozat, ugyanakkor nekünk a decemberi kaposvári országos bajnokság a legfontosabb. Ötvenes medencében edzettünk, a versenyek a Duna Arénában rövid pályán lesznek, vagyis a sorozat miatt nyilván jobb lett volna, ha huszonötösben edzünk – de ez már az olimpiai felkészülés: Hódmezővásárhelyen túlnyomórészt az alapozás kapta a főszerepet, ezzel párhuzamosan az edzőm, Virth Balázs igyekezett rövidebb iramúszásokat is beiktatni a programba, hogy jól szerepelhessek az ISL-sorozatban is.

– A koronavírus-járvány átírt sok mindent, ráadásul mostanság nő a fertőzések száma. A sportágában vagy úgy általában a sporton belül észlel félelmet, bizonytalanságot?
– Nem. Persze én is követem a történéseket, olvasom a híreket, és bár valóban ijesztően nő a betegek száma, félelmet nem tapasztalok a sportolók között. Mindannyian inkább csak a pozitív teszt következményeitől tartunk: figyelünk mindenre, hiszen a jelenlegi protokoll szerint a tünetmentes fertőzött sportolóknak is ki kell hagyniuk legalább négy hetet, ez pedig sok, nagyon sok.

– Ön már átesett a tavasszal a fertőzésen.
– Amikor márciusban pozitív lett a tesztem, sokat beszélgettem az orvosokkal, aztán amikor később a véremben nem találtak antitesteket, még többet. Ezekből azt szűrtem el, hogy valószínűleg újra elkaphatom a koronavírust.

– Az Európai Úszóliga nagyon odafigyel mindenre, a járvány miatt mindenképpen, például a sorozatban induló sportolók és edzőik úgynevezett buborékban élnek, amíg zajlanak a versenyek. Mit lehet tudni erről, hogy néz ki ez valójában?
– Vasárnap kellett beköltöznünk a margitszigeti szállodába, kedden tesztelnek minket, ha az negatív, beléphetünk a sorozatnak otthont adó Duna Arénába. Aztán a versenyek idején ötnaponta jön az újabb vizsgálat, de emellett is szigorúak a szabályok, például az edzéseken és a versenyeken kívül naponta csak másfél órára lehet elhagyni a szállodát, de akkor sem mehetünk messzire, legfeljebb a Margitszigeten sétálhatunk.

– Érthető, hogy szükség van a versenyzésre, ahogyan az is, hogy anyagilag is jól jön az ISL-sorozat. Ezeket is figyelembe véve sokat gondolkodott azon, belevágjon-e, vagy sem?
– Amikor igent mondtam a New York Breakersnek, márciust írtunk, és természetesen az edzőmmel egyeztetve vállaltam az indulást. Jóval optimistább voltam, úgy gondoltam, mostanra már túl leszünk a járványon. Nem így történt, ám a felkészülésünket már az ISL-sorozathoz igazítottuk, így nem maradt más hátra, mint az, hogy igyekszünk alkalmazkodni a helyzethez.

– Tavaly a London Roar, az idén a New York Breakers csapatát erősíti. Miért váltott?
– Az első szezonhoz képest elég sok a változás – a sorozat végén a csapatok menedzserei és kapitányai döntik el, hogy a következő idényben kiket szeretnének magukhoz csábítani, és kiket akarnak megtartani. Hogy nem maradok a londoniaknál, hamar eldőlt, és nem sokkal később befutott a New York-iak ajánlata. Esetemben szempont volt az is, hogy a vőlegényemmel, Telegdy Ádámmal egy csapatban versenyezhetünk.

– Mit tud az új csapatáról?
– Volt már több megbeszélésünk, persze online, amelyeken elsősorban a sorozattal kapcsolatos fontos információk hangzottak el, de volt lehetőségünk beszélgetésekre is.

– Kell, hogy jóban legyenek a csapattársak?
– Szerintem fontos, hogy emberileg is jó közösséget alkossunk, és úgy érzem, a New York Breakersben ez megvan.

– Hogyan tartja a kapcsolatot a buborékban az edzőjével?
– Minden csapatnak van négy kiemelt edzője, s bár az én mesteremet, Virth Balázst is felkérték erre a feladatra, ő végül nemet mondott, ám ez nem jelenti azt, hogy az edzéseimet nem ő vezényli a versenyek idején.

–A buborékba vonulás alaphangon négy hetet jelent, jó szereplés esetén jöhet további kettő. Mentálisan trenírozta magát az elzártságra?
– Nagyon is. Bár még nem próbáltam, de biztosan nehéz lesz, hogy nemigen mehetünk sehová, tulajdonképpen egy zárt rendszerben kell lennünk végig. Ádám erre is készült, a Margitszigetre költözött velünk a tévénk és az Xbox is.

– Mi az, amire Kapás Boglárkától számíthatunk a vízben a következő hetekben?
– Megjelölhettük azt a négy számot, amelyben segíteni kívánjuk a csapatunkat, ez esetemben a kétszáz pillangó, a négyszáz gyors, a négyszáz vegyes és a kétszáz gyors – hogy végül mely távokon versenyzek, azt mindig a kapitányok határozzák meg. Az első vízbe ugrás szerintem mindenkinek nehéz lesz, hiszen tulajdonképpen nincs mögöttünk versenyszezon, ráadásul a tesztelés miatt közvetlenül a viadal előtt is kimarad két nap. Nálam további nehézséget jelenthet az is, hogy átálljak a huszonötös medencére, ám mindenképpen arra számítok, hogy a versenyek előrehaladtával az úszás is egyre jobban fog menni.

ÚSZÁS

OKTÓBER 16., PÉNTEK
16.00: Nemzetközi Úszóliga (ISL), Duna Aréna
OKTÓBER 17., SZOMBAT
20.00: Nemzetközi Úszóliga (ISL), Duna Aréna
OKTÓBER 18., VASÁRNAP
18.00: Nemzetközi Úszóliga (ISL), Duna Aréna