Úszás: Nagyon nem szeretném, ha újra előjönne ez a rosszullét – Kapás Boglárka

– Szerdán rosszul lett a kétszáz pillangó döntője előtt, majd visszalépett. Nem sokkal később elárulta, hogy autoimmun pajzsmirigybetegsége van, de marad Kaposváron, mert mindenképpen szeretne még versenyezni. Miért volt ez ennyire fontos?     
– Úgy éreztem, ha már felkészültem az országos bajnokságra, illik leúsznom egy döntőt.

– Nem éppen a legkellemesebb számot választotta a „visszatérésre”.      
– Be voltam nevezve a négyszáz vegyesre, és már a kétszáz pillangó döntője után nem sokkal azt gondoltam, ha jobban leszek, nem kérdés, hogy vállalom. Szerdán lettem rosszul, csütörtökön szóltam az edzőmnek, Virth Balázsnak, hogy úgy érzem, képes vagyok leúszni a négyszáz vegyest. Hála istennek, így is lett. Azt nem mondom, hogy jól is esett, de örülök, hogy megcsináltam. Annak is, hogy nyertem, de annak még inkább, hogy versenyezhettem.

– Akkor ezúttal az időeredmény nem is fontos?     
– Ezen a távon 4:38 a legjobbam, ehhez képest az előfutamban 4:41-et, a döntőben 4:42-et úsztam, én ezzel elégedett vagyok, hiszen nem erre a számra készültem alapvetően, hanem a kétszáz pillangóra. Hosszú is volt ez a négyszáz méter...

– A finálé előtt volt önben félsz? Eszébe jutott a szerdai rosszullét?     
– Átfutott a fejemen a bemelegítés idején mindaz, ami a kétszáz pillangó döntője előtt történt. Figyeltem magamat, vajon jönnek-e a tünetek, van-e valami jel, ami a rosszullétre utalhat, de amikor a bemelegítés után mentem átöltözni, éreztem, hogy nincs, nem lesz baj. Borzasztóan sajnálom, hogy éppen a legfontosabb szám előtt dőltem ki, sajnálom, hogy éppen ezekben a napokban rendetlenkedik a pajzsmirigyem, de vigasztal, hogy egy döntőt képes voltam leúszni.

– Sokan féltik, hiszen a kétszáz pillangó regnáló világ- és Európa-bajnoka, az olimpia meg közeledik.      
– Azon vagyunk mi is, hogy megtaláljuk azokat a módszereket, amelyek segíthetnek nekem. Gyógyszerre egyelőre nincs szükségem, és remélem, sokáig nem is lesz, de tény, hogy valamivel kezelni kell a betegségemet. Nagyon nem szeretném, ha újra előjönne ez a rosszullét, pláne egy élesebb helyzetben, egy országos bajnokságnál is fontosabb versenyen...

– Bár az életben, így a sportban sincs túl sok értelme a „ha”-val kezdődő mondatoknak, mégis, mit érez, mi maradt önben, pontosabban milyen eredmény volt önben kétszáz pillangón?     
– A keddi előfutamban jól, erősen úsztam, de kellett volna a versenyszituáció ahhoz, hogy a célba érkezés után ne 2:07-es időt lássak az eredményjelzőn. Aztán végiggondoltam azt a kétszáz métert, és rájöttem, maradt még bennem – például azért, mert a harmadik ötvenen egyáltalán nem úgy indultam meg, ahogyan szoktam, már csak azért sem, mert nem volt előttem senki, nem volt, akit utol kellett volna érnem. De most hiába mondogatom, hogy meglett volna a vágyott 2:06-os idő, ezt már sohasem fogjuk megtudni. Szerettem volna megmutatni, mi van bennem, nagy erőfeszítésembe került, hogy ne vonuljak oda a kétszáz pillangó rajtjához annak ellenére, hogy rosszul éreztem magam.