Úszás: Tökéletesen kiegyensúlyozott életet élek – Egerszegi Krisztina

„Ha ott ragadok egy-egy verseny közvetítésénél, akkor végignézem, de nincs már meg bennem az az éhség, hogy valamelyik számot mindenképpen megnézzem – árulta el a Nők Lapjának Egerszegi Krisztina azzal kapcsolatban, hogy figyelemmel követte-e a tokiói olimpiát. – Reggelenként az éjszakai eredményekkel kezdem, átfutom, de már nem ragad úgy magával, mint a korábbi olimpiáknál. Huszonöt éve, hogy már abbahagytam az úszást, tehát immár többet töltöttem szárazföldön, mint medencében. Némileg kopik a varázs...”

A 47 éves olimpikont lenyűgözte Szilágyi Áron a tokiói játékokon.

„Néztem például Szilágyi Áront, és lenyűgözött. A kiállása, a vívása, az, ahogy viselkedett. Sugárzik, hogy benne megvan (az alázat – a szerk.). Érződik rajta, hogy pontosan tudja, hogy honnan jött, hogy hova tart, hogy ki is ő valójában, hogy kik segítették, hogy eljusson ide, és kik azok, akik segítik majd tovább.”

Az ötszörös olimpiai bajnok, kétszeres világbajnok, és kilencszeres Európa-bajnok magyar úszónő szerint a visszavonulása óta sokat változott a világ.

„Sok dolog megváltozott azóta… Egy kicsit kívülállónak is éreztem magam. Ma már van rajtgép, van speciális úszóruha… A sport lényege is megváltozott. Régebben egyértelműen az motivált bennünket, hogy szerettünk úszni, versenyezni, győzni, azóta legalább annyira fontosak az anyagi szempontok is, beleszól a politika, ott a folyton lebegtetett doppingkérdés… Megváltozott a világ. Én örülhetek, hogy nekem még egy korábbi rendszerben volt részem. Éppen kifogtam annak az utolsó időszakát.”

Egerszegi elmondta, noha természetesen drukkol a magyaroknak, már nem ragadja el úgy a hév, mint annak idején.

„Huszonkét éves koromban az a fajta élet megszűnt számomra, és elkezdődött egy egészen másfajta. Kisgyerekkorom óta tudtam, hogy én életem során feleség, családanya szeretnék lenni, és erre vettem az irányt. A sors maximálisan visszaigazolt, és így lett hiánytalanul boldog, teljes az életem. Tökéletesen kiegyensúlyozott életet élek ekként” – fogalmazott.

Az interjúban elmondta, nem nosztalgiázik sokat, mivel úgy gondolja, az életben minden okkal történik. Hisz abban, hogy nem véletlenül születtünk éppen akkor, éppen oda, és nem hiába vannak a feladataink, amelyekkel szembesülnünk kell. Hiszi, hogy nem véletlenül vitték le őt úszni, hogy Kiss Miklós lett az edzője, és így fokról-fokra alakult úgy a pályafutása, majd záródott le, és kezdett egészen másról szólni az élete.

Egerszegi az oly sok győzelem mellett beszélt arról is, amikor a római világbajnokságon nem sikerült nyernie.

„Akkoriban szóbeszéd tárgya volt, hogy ők (a kínaiak – a szerk.) más szereket is használtak, azért előztek meg. Hogy így történt-e, nem tudom, nem is foglalkoztam vele. Én nem készültem úgy, ahogyan kellett volna. Elegem volt az úszásból. Abba is akartam hagyni… Ez ütött vissza. Ha nem szívből, szeretetből csinál mindent, akkor, legyen akármilyen tehetséges is valaki, meglátszik a teljesítményén.”

Az ország Egérkéje elárulta, ezek után miért folytatta a pályafutását.

„Amiért addig is az egészet csináltam. Magamnak. Nem vagyok az a típus, aki beül egy tűrhető szintbe. Nem! Csak úgy érdemes, ha teljes erővel nekidurálom magamat. Másfél évem volt még hátra az olimpiáig, gondoltam, hogy még össze tudom kapni magamat.”

Visszavonulása kapcsán úgy fogalmazott, éppen akkor hozta meg a döntését, amikor kezdte megszeretni az úszást, de már nagyon szeretett volna családot.