Úszás: elkezdte a közös munkát Késely Ajna és Bernek Péter

– Hogy elfáradt a kapcsolata edzőjével, Turi Györggyel, már érzékelhető volt az elmúlt egy évben – az időeredményekben is, még inkább a lelki és mentális állapotában. Mióta vívódik a váltás kapcsán?
– Késely Ajna: Szerintem nincs abban szégyellnivaló, ha az ember úgy érzi, kiégett azon a helyen, ahol éveket töltött el, és abban sem, ha elfáradt egy kapcsolat. Nem titok, már egy ideje kacsingatok kifelé, hiszen megfogalmazódott bennem: nem maradok örökre a Kőbánya SC-ben és Gyuri bácsi mellett. Az köztudott volt, hogy ő nyugdíjba vonul, ez valamelyest megkönnyítette a döntésemet. Ráadásul úgy éreztem, kinőttem a Kőér utcai uszodából is, egyszerűen már nem éreztem magam motiváltnak abban a környezetben, ezért úgy döntöttem, „csavarok” egyet az életemen, és más utakra evezek – persze úgy, hogy maradok az uszodában.

– Így, ilyen állapotban úszott az olimpián is?
– Késely Ajna: Már az olimpia előtt közel álltam ahhoz, hogy kimondom, továbbállok, mert nem volt meg bennem az erő és a motiváció, amely korábban levitt az uszodába, kezdtem nem szeretni az úszást – kényszerből mentem le az edzésekre, leginkább csak az hajtott, hogy számítanak rám, és az, hogy rengeteg munka van mögöttem és bennem, s nem az, hogy de jó a vízben lenni, a csúcsokat kergetni és legyőzni önmagamat. Mindez érezhető volt az olimpiai szereplésemen is.

– Tokió egyébként egyértelmű csalódás volt?
– Késely Ajna: Az úszást illetően igen, ám más tekintetben nem.

– Például?
– Késely Ajna: Ott hasított belém, hogy nem életem végéig fogok úszni, most kellene élveznem! Nem hiszem, hogy csak úgy lehet sikeres az ember, hogy közben lelkileg kicsit belehal… Persze, a vízben meg kell halni a jó eredményért, ám közben lehet ezt az egészet élvezni is.

– Hogy került a képbe Bernek Péter?
– Késely Ajna: Tokióban volt időm gondolkozni azok után, hogy leúsztam a számaimat, ám nem láttam magam körül azt az embert, akivel el tudtam volna képzelni a folytatást. Az egyik nap egymás mellett ültünk Petivel a buszon, és elmeséltem neki, hogy útkeresésben vagyok.

– Vagyis egy szerencsés véletlennek köszönhető, hogy együtt folytatják?
– Bernek Péter: Miután Ajna beavatott, még viccelődtünk is azon, hogy leszek én az edzője. Aztán komolyra fordult minden, én elmondtam, milyen elképzeléseim vannak, hogyan gondolnám a közös munkát, és abban maradtunk, hogy Tokió után Budapesten is folytatjuk a beszélgetést.

– Hogy lehet a buszos beszélgetésből komoly elhatározás?
– Bernek Péter: A hazaérkezésünk után váltottunk néhány üzenetet, aztán leültünk egy kávéra. Ebből egy kétórás beszélgetés lett, és egy megállapodás.

– Azzal nyilván tisztában voltak, hogy Ajnának nem lesz egyszerű az elválás, és nem lesz könnyű közölni korábbi edzőjével a döntését, ahogyan azzal is, hogy Pétert azért találják meg, mert semmiféle edzői tapasztalata nincsen.
– Késely Ajna: Tudtuk, hogy mivel Peti most kezdi az edzői pályafutását, kapunk majd hideget-meleget, felkészültünk rá.
– Bernek Péter: Azért azt tegyük hozzá, hogy nem az utcáról estem be az uszodába: tizenhárom évnyi legmagasabb szintű versenyzés van mögöttem. Mindig nyitott szemmel jártam a világban, készültem a versenyzés utáni életre, láttam több olyan módszert az évek során, amelyik megfogott. Mondják sokan, hogy az edző nem a sportolóval, hanem az emberrel foglalkozik – én is ezt vallom, ezt a mentalitást szeretném átvinni a közös munkába, hiszen én is úgy gondolom, hogy nem lehet minden egyes nap kipréselni valakiből a legtöbbet, mert igenis neki is lehet rossz napja, és ehhez nekem alkalmazkodnom kell. Úgy kezdtük el a közös munkát, hogy megbeszéltük, minden héten van egy váza az edzéseknek, de az adott nap alapján ahhoz vagy hozzáteszünk, vagy elveszünk belőle. Egyelőre még csak egy úgynevezett alapfelkészülést végzünk, igyekszem mindezt kellően változatossá tenni Ajna számára, hiszen az elsődleges célunk az, hogy újra élvezze az úszást, hogy visszajöjjön a régi Ajna, az a sportoló, aki szeret versenyezni.

– Milyenek az első tapasztalatai?
– Bernek Péter: Eddig minden edzésről mosolyogva és pozitív érzésekkel távoztam, szinte vissza kell fognom Ajnát. Magának is bizonyítani akar, de mindig azzal bátorítom, hogy lesz rá még bőven alkalma. Sok verseny vár ránk, de a legfontosabb a májusi világbajnokság lesz.

– És önnek? Bármennyire is nagy az összhang kettejük között, kockázatos döntést hozott.
– Késely Ajna: De ez akkor is így lett volna, ha a világ legjobb edzőjét választom, hiszen nem biztos, hogy vele megtaláltam volna a közös hangot. Minden döntés kockázattal jár, és azt hiszem, az is azzal járt volna, ha maradok a régi helyemen: kár lett volna gyötörnöm magam tovább, kiváltképp, hogy már nem találtam önmagam.

– Egyébként egyedül döntött?
– Késely Ajna: Ha tudná, hány veszekedős estén vagyok túl a szüleimmel! Kismillió variációt felsorakoztattunk a jövőmet illetően, aztán azt mondtam, ennek így nincs is értelme, úgyis én fogom érezni, mi a jó döntés, melyik a helyes út. Aztán a Petivel történt beszélgetésünk után hívtam édesanyámat: Anya, ez jó lesz, anya, érzem, hogy jó lesz! És utána személyesen is átbeszéltem velük mindent: hiába vagyok húszéves, természetesen meghallgatom a véleményüket, ám mert látták, hogy csillog a szemem, rám bízták a döntést.
– Bernek Péter: Elmondtam Ajnának, hogy biztosan fogok hibázni, hiszen ember vagyok én is, ráadásul kell egy kis idő, amíg átáll a szemem a belső nézetből a külsőbe, de én is úgy gondolom, hogy a kockázatvállalás mellett ebből valami jó is kisülhet.

– Ugye azért nemcsak negatív szavakat kaptak, hanem bátorítást is?
– Késely Ajna: Akik ismerik Petit, akik ismernek minket, ők mind támogatnak kettőnket.
– Bernek Péter: Tudtuk, hogy lesz, aki fura szemmel figyel majd minket, és valahol igaza is van – abban bízunk, hogy a versenyeken majd bizonyítani tudunk.

– Melyik klubban folytatják?
– Késely Ajna: Ebben a kérdésben egyelőre még nem született döntés.
– Bernek Péter: Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke segített abban, hogy legyen pályánk, és ajánlatunk is van, de még nem határoztunk – e tekintetben Ajna dönt, én sodródom vele.