Sportrádió: Verrasztó Evelyn nem állt le, célba vette a vb-t

„Az olimpia után elég hosszú leállás volt, tervben is volt, hogy abbahagyom az úszást. Nyilván a hazai világbajnokság is közrejátszott abban, hogy úgy döntöttem, mégsem teszem meg. Igazából már nem tervezünk hosszú távra, mint régen, amikor ki mertük mondani, hogy egy-egy olimpiai ciklus még belefér. Most leginkább év végéig tervezünk, aztán meglátjuk, hogyan alakul.”

A párizsi olimpia nincs túl messze (2024), de Verrasztó Evelyn nem az idő rövidségét nézi, hanem azt, képes-e olyan edzésmunkát végezni, amit ő maga százszázalékosnak érez.

„Nos, ez a tavalyi év után, megmondom őszintén, nagyon nehéz, mert tavaly nagyon-nagyon sokat dolgoztam. Visszamentem édesapámhoz úszni, hosszú edzések voltak, nehezek, és mégsem jött ki annyira a lépés a versenyen, amire azt tudom mondani, hogy lehet, hogy beleállnék még egyszer. Most egy kicsit kevesebbet edzem, mint tavaly, és emiatt nem érzem azt... Nyilván, ha ott vagyok, megcsinálom a száz százalékot, vagy legalábbis megpróbálom megcsinálni, de a tavalyi év nagyon sokat kivett belőlem, és nem érte meg annyira.”

S hogy mennyit bír edzeni egy 30 feletti úszó?

„Nagyon sok mindent elbír, például hasonló munkát el tudtam végezni, mint mondjuk húszéves koromban, amiről már azt hittem, hogy nem fog menni. És sikerült. Viszont az, hogy hogyan regenerálódsz, teljesen más dolog…”

A beszélgetés során szóba kerültek a karrier legszebb emlékei, például 2009 novembere, decembere, amikor Verrasztó Evelyn kétszer is világcsúcsot úszott 200 méter vegyesen rövid pályán.

„Életem legjobb két hónapja volt úszás szempontjából. Mindent meg tudtam csinálni edzésen, és apa az edzőtáborban azt mondta a másik edzőmnek, Fehérvári Balázsnak, hogy Evelyn világcsúcsot fog úszni. Mondom, nem vagytok normálisak. És akkor elmentünk a versenyre… Kicsit beteg is voltam, reggel nagyon-nagyon rosszul úsztam, utána alig volt időm pihenni. A délutáni verseny előtt apa annyit mondott, egyet jegyezz meg, hogy az utolsó méterig tart a verseny. Elég szoros futam volt az első világcsúcsomnál, de hát ugye én mindig jól jöttem a hajrában, úgyhogy teljesítettem is. Ilyenkor nagyon örül az ember, nem érez semmiféle fáradtságot, nagyon különös érzés.”

Az sem volt mellékes, hogy mindez Moszkvában történt.

„Nagy vágyam volt, hogy Moszkvába eljussak, mert apa ott lett olimpiai érmes, és az egész családban nagy szó volt, hogy úristen, akkor elmehetünk mi is a Dáviddal Moszkvába versenyezni. Ráadásul mindkettőnknek jól sikerült, úgyhogy különösen jó élmény volt.”

Ami Verrasztó Dávidot illeti: időeredménye alapján helye lehetne a budapesti vb-mezőnyben, mégsem indul.

„Elég maximalista a családunk – világította meg a hátteret az úszónő. – Hogyha úgy érzi valaki, hogy nem tud száz százalékot nyújtani egy ilyen szintű versenyen, akkor igenis van olyan, hogy hátra kell lépni. Ő így döntött, viszont nagyon készül a római Európa-bajnokságra, ami augusztusban lesz, addigra valószínűleg jó formában is lesz, mert most is nagyon-nagyon sokat edz. Ő is sokkal hosszabbat pihent, mint valaha. Elég furcsa volt négy-öt hónap után visszaállni edzeni, nem tudtuk, mennyi idő kell, hogy formába lendüljünk. Egyébként nincs olyan nagyon rossz formában most sem, de ő így látta jobbnak, úgyhogy dolgozik tovább.”

S hogy mit vár magától Verrasztó Evelyn a budapesti vb-n?

„Még azért lesz egy köröm, hogy bekerüljek a csapatba, mert öten vagyunk négy helyre. De igyekszem, igyekszem…”