– Ez nem olyan volt, mint a tavalyi Eb-döntő.
– Hát, nem. Akkor nyertem, ezúttal nem. Nem akarok kifogásokat keresni, ám hiába lőttem ki a rajtnál, éreztem, hogy kiszakadt a dresszem hátul, na, meg is nézem – és tényleg! Kicsit emiatt mentálisan megbillentem, de végigúsztam úgy, ahogy megbeszéltük az edzőmmel. Nincs ezen mit szépíteni, nem vagyok olyan formában, mint tavaly az Eb-n, vagy akár a júniusi világbajnokságon, ezt mindenki látja. Nincs meg az a sebességem most, ami kell ehhez az ötvenhez.
– A csütörtöki középdöntő után azt mondta, nem vált be, amit megbeszélt az edzőjével, és a finálé kapcsán nem hallgat senkire – ezek szerint mégis megbeszélték, mit kell tennie a vízben?
– Úgy csináltam mindent, ahogy én akartam. Amikor csúcsformában vagyok, megy a gyors frekvenciás úszás, de így, kisebb leállás után hiába akarja a fejem, ha a testem nem akar menni.
– Akadnak, akik azt mondják, kár volt a világjátékokra elutazni a vébé után és az Eb előtt.
– A válaszom erre, hogy a világcsúcsom előtt is utaztam nagyon sokat, indultam sok versenyen.Szükségem volt a pihenésre, leginkább mentálisan, még azt is megtehettem volna, hogy nem indulok Rómában, de itt vagyok, és még így is hoztam egy Eb-döntőt – igaz, csak nyolcadik lettem. Nem aggódom az Európa-bajnokság és a szereplésem miatt, ha nem engedélyezek magamnak némi pihenőt a vébé után, ki tudja, mikor lett volna erre lehetőségem.