Szabó Álmos: Milák Kristóf nem bujkál senki elől és újra edz!

– Miért érezte úgy, hogy fontos a külvilágnak jeleznie, mi történik Milák Kristóffal mostanában? – kérdeztük Szabó Álmostól.
– Én is olvasok mindenféléket, és bevallom, hogy néha döbbenten konstatálom azokat a badarságokat, amik megjelennek Kristóffal kapcsolatban és szerintem ezek nem tesznek jót a mostani helyzetnek.

– Például miket olvasott? 
– Olyasmiket, hogy bujkál, meg, hogy kapucniban a hátsó ajtón jár ki-be a Duna Arénába, szokatlan napszakokban bukkan fel és ehhez hasonlókat. Szeretném eloszlatni ezeket a félreértéseket. Milák Kristóf valóban megjelent a Duna Arénában, ahol szárazföldi és vizes edzésmunkát is végez. Nem viselt kapucnit, hogy „álcázza magát”, nem bujkál senki elől és a saját belépőkártyájával, a szokásos edzésidőben jelent meg, és abban az edzésidősávban edzett, amikor mindig is készült. Az edzés végén is maximum egy baseballsapka volt rajta, hogy ne fázzon meg felhevülten, ha kilép az épületből.

– Meglepődött, amikor felbukkant Kristóf?
– Épp a konditeremben dolgoztunk a paraúszó-válogatott legtöbb tagjával, amikor belépett Kristóf. Szűk körben arról már hallottunk, hogy Zala Györggyel aktívan végzi a szárazföldi edzésmunkát, eddig úgy tudtuk, a Honvédban. Illetve azt is örömmel nyugtáztuk, mi sokan, akik nagyon szurkolunk neki, hogy a Honvéd 25 méteres medencéjében már vizes edzései is voltak. Most a Duna Arénában a szokásos edzésütemezésnek megfelelően szállt vízbe és mivel edzői, Virth Balázs és Kovácshegyi Ferenc a dohai úszóvilágbajnokságon voltak, így tőlem kért a múlt héten szakmai segítséget az edzésmunkában. Előre kell bocsájtanom, hogy nagy tisztelője vagyok mind Balázs, mind pedig Ferenc munkájának és tudtommal továbbra is ők irányítják Milák Kristóf felkészülését, úgyhogy engem semmilyen személyes érdek nem mozgat Milák Kristóf edzéseit illetően, sőt. Mindössze annyi történt, hogy mi, a paraúszó-válogatott tagjaival végeztük a napi edzésmunkánkat és egy versenyző, jelen esetben Milák Kristóf, segítséget kért tőlem és én örömmel segítettem neki a parton. 

– Ön mire vélte mindazt, ami az elmúlt hónapokban Kristóf körül kialakult, ha most látszólag minden a helyén van? 
– Ne felejtsük el, hogy az őszi szezonkezdet elején – noha a tavaly nyári világbajnokságot is kihagyta –, bejelentette, hogy mentálisan fáradt és még pihenésre van szüksége, ezzel pedig vélhetően a maga részéről le is tudta a nagyvilággal kapcsolatos további kommunikációt ezügyben. Hozzáteszem, ami a tájékoztatást vagy annak hiányát illeti a részéről, nos sok mindenben nem értek egyet vele, de mivel nem kért tőlem tanácsot ebben a kérdésben, így megtartom a véleményem magamnak.  Azt azonban tartsuk azért szem előtt, hogy amin Kristóf valószínűleg keresztülment, az nem egyedi jelenség: Adam Peaty-től kezdve Simone Bileson át Oszaka Naomiig számos világklasszis küzd amolyan – szerencsés esetben – átmeneti, máskor végleges kiégési tünetekkel. Erről nem gondolom, hogy valami divathullám volna, ami végigsöpör a sportvilágon. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy ezek a periódusok, ezek az átmeneti telítődések régebben is megvoltak a sztársportolók pályafutásában, de korábban az nem volt illendő, hogy valaki ezt felvállalja. Nem volt ilyen felgyorsult a világ, illetve nem volt például közösségi média és ekkora figyelem sem vetült a világsztárokra mindenhonnan, így sok esetben ezek az időszakok észrevétlenek maradtak a közönség számára. Meg kell érteni, hogy ezek a versenyzők hatalmas nyomás alatt teljesítenek minden évben, de nemcsak a versenyek okozta nyomást kell elviselni, hanem az addig vezető út mindennapos nehézségeit. Van úgy, hogy besokallnak. Van, aki végleg, és most szerintem örüljünk, ha Kristófot mégis visszatérni látjuk az uszodába, mert ritka zsenije a sportágának, ez nem is kérdés. 

– Mit hozott vissza Kristóf a különleges képességeiből újra az uszodába? Milyen formában jelent meg? 
– Még egyszer mondom, nem az én tisztem megítélni pontosan, hogy Kristófnak hogyan kellene most kinéznie izomzatilag, de úgy látom, hogy noha súlyfelesleg nincs rajta, bizonyosan szüksége lesz azért majd még újra pár kiló izomra. Ezt persze majd az edzői, Zala Györggyel karöltve eldöntik, hogy pontosan mennyire. Közöttünk jó a kapcsolat, és amikor jelezte, hogy a vízben segítségre van szüksége, én örömmel segítettem, de ebbe nem kell és nem is szabad ennél többet belegondolni. 

– Úszóedzőként, szakemberként mit látott, mennyire hagyott nyomot Kristófon a hosszú, úszásmenetes szünet? 
– Nem az én tisztem elmondani, hogy a Milák Kristóf hogy áll most, a felkészülését és az ehhez igazított edzésprogramot majd az edzőivel fogják valószínűleg összeállítani. Ugyanakkor, amit az elmúlt egy hétben láttam, azért az nagyon meggyőző volt. Nem kímélte magát a medencében és a fő számaiban – én most úgy látom, hogyha marad ez a munkavégzés – nagy reményekkel utazhat Párizsba. Természetesen öröm számomra, hogy az edzői távollétében megtisztelt a bizalmával és segíthettem neki. Én úgy ismertem őt meg, hogy nagyon különlegesen gondolkodó ember, sokszor a külvilág számára talán nem is érthetőek a reakciói. Ugyanakkor, Kristóf szerintem roppant mélyérzésű, akivel csak a szeretet nyelvén lehet kommunikálni, minden más lepereg róla. 

– Hogyan tovább most Ön szerint?
– Mi most a paraúszó-válogatottal eljöttünk külföldre edzőtáborozni, de az edzői mostanra hazatérnek Dohából. Szeretném, ha mindenki tisztán látna ebben a kérdésben, hogy én semmilyen irányba nem szeretném őt terelni, csak a medence felé, csak hogy ússzon, hogy kommunikáljon a környezetével és csak azt tudom kívánni neki, hogy Párizsban nyerje meg azt, amiben a legjobb.