Gyász: elhunyt Vermes Albán, az első magyar olimpiai érmes férfi mellúszó

Vágólapra másolva!

2021.02.03. 10:35

Címkék

Életének 64. évében meghalt Vermes Albán, aki az 1980-as moszkvai olimpián és az 1983-as római Európa-bajnokságon egyaránt ezüstérmes lett 200 méteres mellúszásban – számolt be róla a Magyar Úszószövetség.

Az MÚSZ megemlíti, Vermes Albán volt az első, nemzetközileg is kiváló eredményeket elérő férfi mellúszónk. Az egri származású, 1957-ben született sportoló 1976 és 1984 között sorozatban nyolcszor volt magyar bajnok kétszázon.

Az 1980-as nyári játékokon ezüstérmes lett, ez volt Magyarország első olimpiai érme férfi mellúszásban.

„A történelminek mondható férfi mellúszó éremnek akkor nem volt olyan nagy visszhangja, hiszen a játékok kapcsán inkább a politikáról beszélt a közvélemény, de ezzel én nem foglalkoztam. Annál is inkább, mert az ott úszott magyar csúcsom jobb volt, mint az amerikai rekord” – mondta erről később Vermes Albán, aki 1984-ben visszavonult.

„Hogy elégedett vagyok-e a pályafutásommal? Egy dolog valószínűleg jelentősen befolyásolhatta volna az eredményeimet, ha már tizenhat évesen felköltözöm a fővárosba, és Széchy Tamás műhelyébe kerülök, de így utólag már kár ezzel foglalkozni” – mondta 2016-ban, amikor beválasztották a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába Százhalombattán.

Aktív sportolói pályafutása után klubjánál, az Újpestnél főkönyvelőként, majd gazdasági elnökhelyettesként dolgozott. Később Budapesten és Egerben vezetett sportlétesítményeket, aztán a szövetség felügyelő bizottságának elnöke lett: 2000 óta elnökségi tagként, 2004 és 2006 között szakfelügyelőként. Ezt követően Kőbányán volt uszodavezető. Idősebb korában rendszeresen versenyzett a szeniorok között.

Vermes Albánt a Magyar Úszó-szövetség saját halottjának tekinti.

Az 1980-as nyári játékokon ezüstérmes lett, ez volt Magyarország első olimpiai érme férfi mellúszásban.

„A történelminek mondható férfi mellúszó éremnek akkor nem volt olyan nagy visszhangja, hiszen a játékok kapcsán inkább a politikáról beszélt a közvélemény, de ezzel én nem foglalkoztam. Annál is inkább, mert az ott úszott magyar csúcsom jobb volt, mint az amerikai rekord” – mondta erről később Vermes Albán, aki 1984-ben visszavonult.

„Hogy elégedett vagyok-e a pályafutásommal? Egy dolog valószínűleg jelentősen befolyásolhatta volna az eredményeimet, ha már tizenhat évesen felköltözöm a fővárosba, és Széchy Tamás műhelyébe kerülök, de így utólag már kár ezzel foglalkozni” – mondta 2016-ban, amikor beválasztották a Magyar Úszó Hírességek Csarnokába Százhalombattán.

Aktív sportolói pályafutása után klubjánál, az Újpestnél főkönyvelőként, majd gazdasági elnökhelyettesként dolgozott. Később Budapesten és Egerben vezetett sportlétesítményeket, aztán a szövetség felügyelő bizottságának elnöke lett: 2000 óta elnökségi tagként, 2004 és 2006 között szakfelügyelőként. Ezt követően Kőbányán volt uszodavezető. Idősebb korában rendszeresen versenyzett a szeniorok között.

Vermes Albánt a Magyar Úszó-szövetség saját halottjának tekinti.

OLYAN EMBER, AKI HIÁNYZIK – MALONYAI PÉTER NEKROLÓGJA
Azt mondta, többre vitte volna, ha nem csaknem húszévesen, hanem már korábban Széchy Tamáshoz kerül, ám nem kesergett ezen. Egyébként sem volt kenyere a sok szó, inkább hallgatott, ritkán, de találóan minősítve a körülötte történteket. Mondhatnánk, későn érő típus, ám ő erre azt mondta, ilyen volt az útja, és kész. Hatévesen tanult meg úszni, tíz volt, amikor versenyezni kezdett – Egerben. Ami azért az eredményektől függetlenül örök fellegvára voilt a sportágnak. Nevelt is, ennek is köszönhető, hogy a diplomát állította élete középpontjába, közgazdász lett, ám 22 magyar rekordot és 16 bajnoki címet mondhatott a magáénak, amikor nem egész harmincévesen már az Újpesti Dózsa főkönyvelője lett. Első igazgatójaként jegyzi az egri új Bitskey Aladár uszoda, mindez arra bizonyíték, hogy teljes életet élt, főként, ha tudjuk, hogy haláláig a testedzés híve volt, a mozgás nem hiányzott az életéből, elkötelezett szenior úszóként és amatőr kerékpárosként is példát mutatott. Moszkvai ezüstérme korszakos. A 200 méteres mellúszás döntője örökké emlékezetes, a második százat negyedikként kezdte, ötven méterrel később a harmadik helyen fordult, s a végén erősen feljött a győztes Robesztasz Zsulpára. „Tudtam a ritmusomat úszni, azt, amit előre elterveztem magamnak. Ilyen időre gondoltam a döntő előtt” – nyilatkozta tudatosságát bizonyítva a verseny után, arra pedig büszke volt, hogy az amerikai csúcsnál jobbat úszott. Még az olimpia előtt a Népsport feltette a kérdést: „Ha Vermes Albán egyszer majd abbahagyja a versenyzést, és eltelik néhány esztendő, vajon hogyan emlékeznek rá és pályafutására a medencék világában? Mit mesélhetnek majd az utána jövőknek azok, akik ismerték, akik látták versenyezni?” Nos, a válaszok most fájón aktuálisak. Botrányok, balhék, pletykák nem kísérték soha, példakép lehetett, celeb sohasem. Csendes ember, sikerei idején sem hangadó az uszodában, dörmögő basszushangján csak néha-néha szólalt meg – ismétlem –, igaz, akkor valamiféle utánozhatatlan, természetes humorral. Azt viszont elmondhatjuk róla – írta az újság, s én csak megerősíteni tudom –, hogy nagy versenyző volt, a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a magyar férfi mellúszósport fellendítője”. Olyan ember, aki hiányzik.