Úszás: A borzalmas utolsó ötven mutatja, hogy van még bennem – Milák

„Szép jó napot kívánok mindenkinek! Illetve reggelt, mert ugye az olimpiai programnak megfelelően a döntőket reggel ússzuk ezen az országos bajnokságon – köszönt be szerdán délelőtt a Duna Aréna vegyes zónájában Milák Kristóf (BHSE), azok után, hogy 1:51.40-nel nyerte meg a 200 pillangót az országos bajnokságon. – Hallgatom önöket!”

– Mi hallgatnánk inkább önt.     
– Előtte kérdezek inkább én: milyen időket úsztam?

– Kezdjük azzal, hogy 0.57-tel rajtolt.     
– Jól van, haladunk.

–  Ötvennél 24.37-nél...     
– ...Jó!

– Száznál 52.73-nál járt az óra.     
– Ez is jó!

– És még százötvennél is a saját világcsúcsának részidején belül úszott.     
– Vagyis akkor elég sz...r utolsó ötvenet jöttem. Éreztem is, hogy nagyon csíp a vége. Amúgy már reggel éreztem magamban a tüzet, és azt, hogy ez jó úszás lesz. Mégis, a rajt előtt nem sokkal eléggé befeszültem.

– Láttuk...     
– Nem a medencénél, hanem még előtte, az úgynevezett „állításnál”. Le is ültem kicsit, át kellett gondolnom, mit akarok csinálni – szerencsére megnyugodtam. Aztán meg úsztam.

– Ennyi?     
– Igazából csak annyit tudok mondani röviden, hogy biztató. Örülök, hogy beigazolódott, jó az, amit eddig csináltunk, vagyis, hogy kifejezetten készültünk a délelőtti döntőkre. Reggel még nem úsztam így – „csőmaxon” ez volt az első ilyen úszásom. Úgy néz ki, menni fog ez, s úgy gondolom, az olimpián még jobban is, mint szerdán, mert addigra már jóval erősebb felkészülési időszak lesz mögöttem.

– Mit jelent a gyakorlatban az, hogy készültek a reggeli döntőkre?     
– Megcserélődtek az edzéseim, a délutáni került reggel, és fordítva, vagyis így mindig az erősebb gyakorlással kezdődik a napom.

– Már amikor úgy kezdődik: az ember hall egyet s mást az uszodák világában...     
– Igen, tudom, például azt, hogy komolyabban kellene vennem az edzéseket.

– És így van?     
– Szerintem az eredményjelző mindent elmond ennek kapcsán, az a lényeg, ami azon áll – csak az számít, hogy mit csinálsz egy versenyen, minden más valójában lényegtelen.

– Kedden tulajdonképpen megjósolta az eredményét, az 1:52.5-öt már az előfutamok előtt. Szerdán reggel is járt a fejében valamiféle idő?     
– Kételyeim voltak, nem jóslatom... Nem tudtam, mennyire leszek fáradt, s bár ahogy mondtam, a felkészülésemen változtattunk, ott volt bennem, vajon mire leszek képes reggel. Amúgy valamiért azt éreztem, vagy 1:53-as időt úszom, vagy 1:51-est. Aztán felötlött bennem az 1:54 is, de az már tényleg nagyon ciki lett volna – betegen úsztam annyit.

– Szerdán meg ezt az 1:51.40-et gyakorlatilag egyedül.     
– Az ötvenes fordulónál láttam, hogy Kenderesi Tamás egy testhosszal van mögöttem, mondtam is magamnak, hogy oké, akkor csináljuk meg egyedül. Az előfutamok után is elmondtam, ez az én medencém, persze képletesen, itt én nem fogok rosszul úszni. Ezúttal ez volt a legtöbb, amit kihozhattam magamból, de lesz ez még jobb is: a borzalmas utolsó ötven mutatja, hogy van még bennem. Amúgy ezt az utolsó hosszt az edzetlenség számlájára írom – most már kijelenthetjük, hogy a múlt év kuka, mégpedig teljes egészében. Január óta készülök igazán, a Covid-fertőzés után teljesen kikúráltam, kipihentem magam, végre ismét látom a célt, érzem a motivációt is, így azért jóval könnyebb nekifeszülni mindennek.

– A vetélytársai ezt nem biztos, hogy így gondolják.     
– A keddi előfutamban elért 1:52.50 után is elmondtam, üzenni akartam ezzel az időeredménnyel – de magamnak.

– Ez eddig rendben is, viszont a döntőbeli 1:51.40 már-már megfélemlítésként is felfogható, nem gondolja?     
– Mindenki azt von le ebből az eredményből, amit akar. Én akkor is úsznék ennyit és így, ha rajtam kívül nem lenne senki kétszáz pillangón.

– És százon?     
– Ó, annak a döntője az ob utolsó napján lesz – addig még sok minden vár rám: néhány számban még fogok jól úszni addig, meg fáradni is fogok: a száz pillangó kapcsán még nem mondanék semmit.