Úszás: Ebben most ennyi volt – Sós Csaba

– Meglepte, hogy az utolsó napon már nem volt magyar döntős?
– Kicsit korábban ért számunkra véget ez a rövid pályás világbajnokság, mint az reméltük, bíztam abban, hogy az utolsó napon még lesz döntősünk. De elfogytunk a végére...

– Miért?
– Részben a koronavírus-járvány, illetve az emiatt előálló helyzet miatt, részben mert ez volt idén a negyedik világverseny.

– Ennek ellenére legalább egy éremben azért reménykedtünk előzetesen.
– Én is reméltem, hogy lesz érmünk Abu-Dzabiban: természetesen elsősorban Szabó Szebasztiántól vártam, hogy odaér a dobogóra – szerintem nem alaptalanul reméltük ezt, hiszen november elején remek formát mutatott a kazanyi rövid pályás világbajnokságon. Viszont az is tény, hogy ő elsősorban a sprinttávokon kiváló, ott pedig nüanszokon múlik minden: néhány tized, vagy éppen század, és vagy első vagy, vagy hatodik. Esetében persze bekavart a fertőzés is, de azért talán nem lenne igazságos mindent erre fogni, már csak azért sem, mert ha a nagy egészet nézem, akkor mi sokkal korábban kezdhettünk el dolgozni, mint ellenfeleink, s hiába jöttek az újabb lezárások, ezek nem érintették a lehetőségeinket. Azért azt halkan hadd jegyezzem meg, hogy a világ legjobbjai kizárólag nekünk köszönhetik, hogy tavaly ősszel egyáltalán versenyezhettek, hiszen heteken keresztül mi adtunk otthon a Nemzetközi Úszóliga párharcainak.

– Szabó Szebasztiánon kívül még tizenegy úszó alkotta a magyar csapatot Abu-Dzabiban – a többiek kapcsán hogyan hangzik a kapitányi értékelés?
– Azt reméltem, hogy ezen a rövid pályás világbajnokságon a csapatunk háromnegyede ott lehet a döntőkben, ehhez képest mindez csak a válogatott felének sikerült, és ez is jórészt a két női váltónknak volt köszönhető. A lányok közül egyedül Jakabos Zsuzsanna jutott döntőbe, ő kétszer is, és kétszer úszhatott a fináléban Szabó Szebasztián is, ez pedig mégiscsak jó teljesítménynek számít egy vébén, a fiatal úszók között akadtak ígéretes teljesítmények. Azt látnunk kell persze, hogy míg az ötvenes versenyeken az úszóink kilencven százaléka általában csúcsformában lép rajtkőre, és jobb pozíciókban zár, mint a világranglistás helyezése, addig a rövid pályás viadalokon fordul a kocka – ez egy külön világ, ahol még komolyabb rutinnal lehet igazán nagy eredményeket elérni, ráadásul adottság kérdései is a jó szereplés. Jakabos és Szabó végigversenyezte az őszt, nem véletlenül szerepeltek ők a legjobban Abu-Dzabiban. De a mi merítési lehetőségeink mellett nincs abban meglepő, hogy egy ilyen, négy világversennyel tűzdelt év végére a fiatalokban sem marad már erő. Ebben a világbajnokságban most ennyi volt, májusban jön a nagymedencés vébé, augusztusban az Európa-bajnokság, vagyis feladat van bőven.