A szorgalom is fontos

Él ebben az országban egy ember, aki a nagy Manchester United futballklubjának holdudvarában vár a hívó szóra: őt Stieber Zoltánnak hívják, 1988-ban született Sárváron, és nagyon tehetséges. Legalábbis erre utal, hogy az ifjú játékos fölkerült arra a körülbelül harminc tagot számláló listára, amelyen a manchesteri sztárklub az Európai Unión kívüli tehetségeket tartja számon. Aki megfelelően teljesít, nem mellékesen: fejlődik, az bekerülhet az utánpótláskorú, szerződtetett futballisták közé, azaz a Manchester utánpótlásbázisára költözhet, ahonnét már csak egy lépés a nagycsapat.
Mindazonáltal az ábrándozás helyett inkább maradjunk a tényeknél.
Stieber Zoltán ötévesen kezdett futballozni, ami egyáltalán nem meglepő, ha tudjuk: édesapja, József a Haladás együttesével pályára léphetett az élvonalban is, két bátyja pedig ugyancsak futballista (a huszonöt éves Gábor Hévízen, a huszonegy esztendős Ákos Kőszegen játszik, ráadásul a tizenegyediket nemrégiben betöltő András öccse is erre a szakmára készül). Óvodáskorúak edzése akkortájt még nem volt megoldott – nem mintha ma az lenne... –, ezért az apuka összefogott a szülőkkel, és szervezett egy csapatot. Muszáj volt, mert Zolin már akkor érződött, akár komoly értéke lehet a labdarúgásnak, nem kallódhat hát el. Hamarosan a Sárvár igazolta le, majd 1998-ban a Rába ETO-hoz szerződött, mit sem törődve azzal, hogy hetente háromszor kell oda-vissza autózni a lakás és Győr közötti száz kilométeres távon.
Megérte a fáradtság.
Egy évvel később Stieber Zoltán a Nádasdi Általános Iskolával megnyerte a Diákolimpiát, amelyen huszonöt góllal a legpontosabban célzó mesterlövész díját érdemelte ki; gólkirályi címet vehetett át a jelenleg a Zalaegerszeg csapatát erősítő Vincze Ottótól a Nike Kupán; az utánpótláskorúak számára rendezett legjelentősebb eseményen, a négycsapatos Szuper Kupán aranyérmet nyert, és mondani sem kell, ott is ő szerezte a legtöbb gólt, amiért a hetvenhatszoros válogatott Bene Ferenccel foghatott kezet, amikor átvette a megérdemelt elismerését. Ám az 1999-es év tartogatott számára további szép élményeket: a tizenegy évesek korosztálya legjobb játékosának választották az országban.
A történetbe itt kapcsolódik a Manchester: látva a gyerek remek adottságait, Vincze Ottó latba vetette ismeretségét, utolérte az évekig Svédországban dolgozó Ruzics Miklóst – az akkori szövetségi kapitány Bicskei Bertalan későbbi segítőjét –, aki elintézte, a Manchester stockholmi fiókcsapata próbára tegye. És az ifjú állta a próbát. Stieber Zolit azután vették föl a listára, hogy részt vett alkalmi társaival Európa legnagyobb utánpótláskorúak számára rendezett tornáján, ahol ezernegyven együttes indult, és ahol korosztályában a harmadik helyen végzett. A szakemberek egymást túllicitálva harsogták a dicsérő szavakat, s bólogattak elismerően a magyar srác teljesítményének láttán. Megköttetett a megállapodás, a Manchester United fiókcsapata állja azóta Zoli sportfelszerelését, s fizeti angolnyelv-tanulásának költségeit, mondván, elképzelhető, hamarosan szüksége lesz arra...
Azóta ellenben történt egy s más.
"Tavaly újra kiutazott Zoli, ám nem ment neki olyan jól a játék – mondja ezt már az édesapa. – Noha technikailag továbbra is előbbre tartott kortársainál, fizikálisan elmaradt tőlük. Az elmúlt időben Sárváron edzett, ahol hetente csak két edzést tartottak, ezért képtelen volt megfelelő munkát végezni. Azt tanácsolták a United képviselői, igazoljon el, úgyhogy most az Újpestben futballozik, kollégiumban lakik, és ott végzi az általános nyolcadik osztályát. Sajnálnám, ha nem sikerülne külföldre mennie. Itthon nem fejlődik kellő ütemben, a nemzetközi szövetség határozata nyomán viszont tizenhat éves koráig nem mehet külföldre. Mit lehet ilyenkor csinálni?”
Reménykedni – szólhat a kérdésre adott válasz –, ha már mást nem lehet.
"…reménykedni és persze továbbra is keményen dolgozni, nehogy teljesen elveszítse a hitét – teszi hozzá Siposné Lénárt Edit, a játékos edzője. – A pálya mellett állva nem kell hozzá öt perc, és rögvest megállapítható, fantasztikus tehetség a gyerek. Elfogultság nélkül mondom: roppant ügyes, kreatív, váratlan dolgokra képes. Noha nem túl robbanékony, gyorsan játszik. Ballábas, ami szintén előny, és remekül passzol, és mégsem tud meghatározó játékos lenni, mert korához képest fizikálisan fejletlen. Ez pedig nem jelent mást, minthogy az erősebbek rendre nyerik a párharcokat ellene. Emiatt pedagógiai célzattal nem játszatom ebben a fél évben, így talán kevésbé viseli meg, hogy azok, akik nála ügyetlenebbek a labdával, a pályán sikeresebbek. A kudarc érzése korábban nem volt ismert előtte, úgyhogy jelenleg az a legfontosabb: higgyen a képességeiben. Ha túlteszi magát a nehézségeken, emellett százhetvenöt-száznyolcvan centiméter magasra nő, megizmosodik, biztosan nagyszerű futballista lesz belőle.”
Nézzünk egy másik véleményt is
e tehetséges labdarúgóval kapcsolatosan.
"Hogy Zoliból sikeres futballista lesz-e vagy sem, az azért nem csak az erő függvénye – vélelmezi Ruzics Miklós, aki az ifjú játékost a svédekhez ajánlotta. – A Manchester nem véletlenül fizet azért, hogy Zoli angolul tanuljon, ő mégsem jár órákra, pedig ezzel kockázatot vállal, hiszen eljátszhatja lehetőségét. És ez ügyben az sem lehet mentsége, hogy az Újpest kollégiumában a németet részesítik előnyben. Ráadásul az utóbbi időben nem fejlődik megfelelő ütemben. Három évvel ezelőtt Stockholmban mindenki el volt tőle ájulva, tavaly már csak átlagos teljesítményt nyújtott, fizikálisan pedig még rosszabbat. Féltem, mert úgy hiszem, rossz útra tért, ráadásul a családja sem támogatja kellőképpen.”
Stieber Zoltán szerint mind szülei válása, mind a lassúbb növekedése közrejátszhatott visszaesésében, ám ő egyáltalán nem tett még le arról, hogy a Manchester United labdarúgója legyen. Amióta először kiutazott Svédországba, azóta figyeli a "vörös ördögök” játékát, kiváltképp David Beckhamét, aki "…hihetetlenül jól lövi a szabadrúgást, s aki igazi sztárjátékos”, és elmondása szerint néha – bár meglehet: gyakran – ábrándozik arról, egyszer majd ő mozgatja (irányítja) a legendás hírű csapatot.

Az egerszegieknek még a vereség sem fájt

Számos magyar élvonalbeli klubnál megirigyelhetnék a Zalaegerszeg U17-es korosztályának februári felkészülését. A csapat negyedikén utazott a portugáliai Faro városába, hogy egy héten át tökéletes helyen és időben készüljön fel a tavaszi szezonra (a gárda a bajnoki szünetben az MTK, valamint az FTC mögött a harmadik, s csak gólkülönbséggel szorul a zöld-fehérek mögé). A zalai együttes névadó szponzorának jóvoltából huszonegy futballista, két edző, orvos és masszőr mellett az utazókeret tagja volt a tokiói olimpián aranyérmet nyert, tizenegyszeres válogatott Gelei József, valamint Farkas Ferenc menedzser és a túra főszervezője, Hermann Stesl. Az ötvenkét esztendős osztrák szakember dolgozott az FC Portónál, míg Nyilasi Tibor légióskodása idején vezetőedzőként ténykedett az Austrai Wiennél, és a múlt nyáron került kapcsolatba a magyar bajnokcsapattal, amelynél az utánpótlásszakág munkáját segítette ötleteivel. Mostanában efféle túrák szervezésével foglalkozik, s az ő ajánlatára vette az irányt a csapat Portugália felé.
A küldöttség kiutazása előtt két nappal Farkas Ferenc és Gelei József Lisszabonba repült, hogy megismerje a Sporting messze földön híres utánpótlásbázisát. Fogadta őket Bölöni László, a Sporting vezetőedzője, aki körbevezette Geleiéket a kiválóan fölszerelt bázison. A szakmai továbbképzés után csatlakozott a két szakember a Kovács Jenő utánpótlás-szakágvezető irányította társulatához.
Kovács Jenő elmondta: a nagycsapat aligha tréningezhetett Cipruson olyan kifogástalan körülmények között, mint tették azt a fiatalok. A sportkomplexum pezsgőfürdőtől kezdve erősítőteremig, füves nagypályától úszómedencéig mindennel föl volt szerelve. A kint eltöltött napok óceánparti futással kezdődtek, reggeli után edzés szerepelt a programban, ebéd után pedig egymás közötti játék volt soron.
"Hatalmas élmény volt ez a fiataloknak, tudniillik ugyanabban a hotelban lakott a Dinamo Kijev, mint mi, és sikerült megbeszélni a csapat elöljáróival, hogy edzőmeccset játszszunk – mondta még Kovács Jenő. – Egyébként Szabó József, a Kijev korábbi edzője először nem akart hinni a fülének, amikor megtudta, egy magyar futballklub utánpótlácsapata edzőtáborozik Faróban. Mindenesetre kétszer húsz perc erejéig pályára léphettek a magyar srácok az ukrán sztárok ellen, s tapasztalták, mit tudnak ezek a futballisták. Pillanatok alatt nyolc gólt kaptunk… Azt azonban mondanom sem kell, ennek a meccsnek egyáltalán nem a végeredménye volt a lényeges.”
Az már inkább a realitásokról árulkodik, hogy a portugál másodosztályban szereplő Importal Desportivo Club fiataljaival kétszer is döntetlenre mérkőzött a ZTE (előbb 1–1, majd 3–3 lett a meccs vége). Megtudtuk továbbá: a portugáliai táborozás után a zalai vezetők egyrészt abban reménykednek, hogy bajnoki címet nyernek, másrészt pedig abban, hogy az egerszegi stadion avatásán a Sporting lesz az ellenfél.