Az ismerkedésnél figyelni kell

Új fiú lép az osztályterembe, alig lehet több tizenegy évesnél. A szobában néma csend, mindenki őt figyeli. A tanárnő kedvesen fogadja, és az üres padhoz kíséri. A kissrác leül, vár, várja a "poklot”. Tudja, rövidesen kérdések tömkelege zúdul rá. A kérdezz-felelek nem is várat magára, tanár, diák egyaránt kíváncsi rá. Elhangzik a kérdés, amiről remélte, ezúttal nem teszik fel. Az ifjú félénken válaszol, nem tudja, büszke legyen-e arra, ami lenni szeretne majd ha felnő! Aztán kiböki: "Profi futballista akarok lenni!”
Manapság nem tudni, kinek imponál, kinek taszító ez a "szakma”, mindenesetre ennek a fiatalnak, és azért sok más gyereknek még mindig boldogságot jelent a Megyeri úton, netán a Hidegkuti-, avagy az Illovszky-stadionban futballozni. Sajnos, azonban egyre kevesebb kisiskolás van ezzel így. Néhány évtizeddel ezelőtt Détári Lajost, Nyilasi Tibort, Törőcsik Andrást sztárként kezelték (igaz, akkoriban eredményesebb volt a magyar futball…), napjainkban viszont a fiatalok – jobb esetben – David Beckham, Ronaldinho vagy Ruud van Nistelrooy feliratú mezekben futkosnak, sőt, gyerkőcök sokasága inkább valóvilágos pólóban megy ki a stadionokba…
Akadnak többen, akik ott állnak álmaik kapujában, nekik még van esélyük, hogy sztárok legyenek. Fiatalok, tehetségesek, elszántak. Czvitkovics Péter, Juhász Roland, Regedei Csaba, Vadócz Krisztián, Vanczák Vilmos, Varga Zoltán – ők részben már megvalósították nagy-nagy terveiket. Ifjú futballistaként már felnőttcsapatban futballoznak, sokuk bemutatkozott az utánpótlás-válogatottban, és a világ kapui nyitva állnak előttük. Néhány év múlva őket figyelhetjük hétről hétre, s értük telhet meg a Puskás Ferenc-stadion; nekik kell bebizonyítaniuk, hogy Magyarországnak helye van a világ labdarúgásában, és hogy újra lehet sztár egy labdarúgó hazánkban.
"Minden szülő vesz egy labdát a gyerekének, amikor lábra tud már állni, és van, aki beleszeret a futballba, van aki nem – mondta Czvitkovics Péter, az MTK manapság egyik legjobbjátékosa, amikor azt tudakoltuk, miért kezdett futballozni. – Én beleszerettem. Nekem mindenem a labdarúgás, és büszke vagyok arra, hogy futballista lehetek. Sajnos ma nem olyan labdarúgónak lenni, mint egy-két évtizede. Sokan előítélettel vannak a labdarúgókkal szemben, ezért – bevallom őszintén – az első randin én sem szoktam elárulni, hogy mivel foglalkozom… Remélem, idővel ez megváltozik. Látok némi javulást, hiszen vegyük csak: mind az utánpótlás-válogatottal, mind pedig az MTK-val van esély a jó szereplésre. Bízom abban, hogy szép jövő előtt állok, persze most csak a jelen érdekel, de egyszer szeretnék külföldi nívós bajnokságban szerepelni. Nekünk, fiataloknak kell bebizonyítani, hogy van jövője a magyar labdarúgásnak, és úgy vélem, ha jönnek az eredmények, más szemmel néznek majd a profi futballistákra.”
Czvitkovics Péter tehát bizakodó. Az 1983-ban született játékos reméli, egyszer még az ő mezében játszanak majd egyérintőt a "dühöngőkben”. Az MTK középpályása azt is nagy fejlődésnek tartja, hogy egyre több fiatal kerül a felnőttek keretéhez. Győrött például Regedei Csaba és Varga Zoltán is stabil csapattag lehet az idényben.
Regedei Csaba azóta, amióta az eszét tudja, csak a labdarúgással foglalkozik.
"Nekem az életem a labdarúgás, mindent feltettem annak érdekében, hogy futballista legyek – mondja a győri védő. – Úgy vélem, ahhoz, hogy valaki elérje a célját, nagy kitartásra van szükség. Szerintem büszke lehetek arra, amit eddig elértem, és remélem, még tartogat a játék kellemes meglepetéseket a számomra. Sajnos már nem ugyanaz a helyzet, mint a hetvenes, nyolcvanas években. Abban az időben megbecsülték a labdarúgókat, persze, eredményesebbek is voltak a magyar játékosok. Úgy látom azonban, feljövőben vagyunk, az egyetlen dolog, amit nem értek, hogy miért kell ennyi külföldi labdarúgót foglalkoztatni a kluboknak, hiszen így sok tehetséges fiatal marad lehetőség nélkül. Szerintem néhány év múlva újra megtelnek a stadionok, és a szurkolók szívesen skandálják majd a nevünket.”
Ebben az idényben ugyan még nem valószínű, hogy telt ház előtt játszanak majd az együttesek, főleg Vadócz Krisztián nem számíthat nagy tömegre, hiszen csapatával, a Bp. Honvéddal az NB I B-ben kell versenyeznie.
"Nem tudom, mire számíthatok az idén, nem ismerem a másodosztályú gárdákat, de remélem én is, meg a csapat is sikeres lesz – mondta a kispesti játékos. – Nagyon fontos lenne visszakerülni az élvonalba, hogy egy kicsit hazabeszéljek, már csak azért is, mert az az én fejlődésemet is segítené. Azt veszem észre, hogy évről évre több fiatal verekszi be magát a felnőttcsapatba. Az a nagy gond, a mi labdarúgásunk egy bizonyos szinten megakadt, míg külföldön napról napra javul a játék.”