– A Gémesi név nem ismeretlen a sportágban, hiszen a család több tagja jó vívó volt, és egyikük, György, egészen a szövetségi elnökségig vitte…
– Jól gondolja, ilyen háttérrel nem is volt kérdéses, hogy mit sportoljak. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy a vívóteremben születtem, de az valóban igaz, hogy hároméves koromtól már a pástok mellett játszadoztam.
– Nem is próbált ki más sportágat?
– Dehogynem! De csak saját szórakozásomra korcsolyáztam, minden labdajátékba belekóstoltam, sőt még a falmászásba is belevágtam. Egyik próbálkozás sem volt komoly, hanem csak szórakozás.
– A vívás mellett mi tölti ki az életét?
– A tanulás. Első éves vagyok a Corvinus Egyetem közgazdász gazdálkodási szakán, és szerencsésen túl vagyok az első vizsgaidőszakon.
– Ez a vizsgaidőszak éppen a budapesti Világkupa-verseny idejére esett. Hogyan tudott mindkét területen ilyen jól helytállni?
– Utolsó éves juniorként most volt a legnagyobb esélyem jó eredményre. Ezen a viadalon korábban nem sikerült érmet nyernem, most végre hazai közönség előtt is dobogóra állhattam. Fizikailag és lélekben is rendben voltam.
– Mik a közelebbi és távolabbi tervei a vívásban?
– Az idén még a juniorversenyekre, köztük az áprilisi korosztályos vébére koncentrálok, mert néhány siker jó ajánlólevél lehet a felnőttválogatottba. Természetesen mint minden sportolónak, nekem is az a vágyam, hogy olimpiai bajnok legyek. Tudom, hogy reálisan a pekingi olimpia után lesz esélyem arra, hogy bekerüljek a szűk válogatottba, ott pedig már rajtam múlik majd, sikerül-e bizonyítanom.