– Irigyellek is, meg nem is. Gólkirálynak lenni mindig felemelő érzés, viszont ha elnézem az MTK felnőttkeretének támadószekcióját, Kanta Józsefet, Hrepka Ádámot, a nálad egy évvel fiatalabb Németh Krisztiánt vagy Pál Andrást, akkor nem sok esélyed van a csapatba kerülésre. Jól látom?– Igazad van. A felsoroltak valóban egytől egyig kitűnő futballisták. De azt elfelejted, hogy én a ligacsapat keretébe is most nyáron kerültem fel, tehát először itt kell bizonyítanom.
– Egyáltalán lehet fejlődni a ligabajnokságban? Gólkirálytársad, Sági Gábor kijelentette: a ligabajnokságok színvonalát figyelembe véve még az NB III-ban is jobb futballozni.– Ezzel nem értek egyet. Az MTK-nál igenis tartalmas munka folyik, és biztos vagyok benne, hogy fogok itt tanulni a jövőben. Játszottam már edzőmeccseken, sokkal gyorsabb a játék, mint az ifiben volt.
– Nem lett volna jobb neked is mondjuk egy NB II-es csapathoz igazolni, akár kölcsönjátékosként?– Célom, hogy a kék-fehérek színeiben mutatkozhassak be az élvonalban. Tisztában vagyok a képességeimmel, s tudom, hogy előbbutóbb eljön az én időm. Az NB II nem érdekel túlságosan.
– Mindenki elismerően beszél az agárdi Sándor Károly Labdarúgó-akadémiáról. Te a Győri ETO ificsapatából kerültél oda. Mi a különbség a két helyszín között?– Ég és föld. Csodálatos a környezet, rend és fegyelem van, felkészült edzői kar, célirányos munka, tehát tényleg csak a futballra kell koncentrálni a tanulás mellett.
– Egész héten ott laktok, ilyen fiatal korban nem biztos, hogy mindenkinek jó a bezártság, és az is lehet, a magánéleted megsínyli ezt. Vagy túlzok?– Én futballista akarok lenni, és rengeteget fejlődtem az Agárdon eltöltött évek alatt. A barátnőmmel így is tökéletes a kapcsolatunk. Nekem tehát a Sándor Károly Labdarúgó-akadémia tökéletesen bevált.