reb Noha a leányteniszező-ígéretek közül az elmúlt években elsősorban Gálfi Dalma és Stollár Fanny keltette fel a szélesebb sportközönség érdeklődését, a két kétségkívül sokra hivatott (a lányok együtt nyerték meg párosban a wimbledoni juniortrófeát, jelenleg Gálfi a 155., Stollár a 212. a felnőttek rangsorában) játékosok mellett Bondár Annát is sokra tartották.reb Noha a leányteniszező-ígéretek közül az elmúlt években elsősorban Gálfi Dalma és Stollár Fanny keltette fel a szélesebb sportközönség érdeklődését, a két kétségkívül sokra hivatott (a lányok együtt nyerték meg párosban a wimbledoni juniortrófeát, jelenleg Gálfi a 155., Stollár a 212. a felnőttek rangsorában) játékosok mellett Bondár Annát is sokra tartották.
Az 1997 májusában született játékos a két leánnyal évekig egy csapatban szerepelt a válogatott- és világeseményeken, ráadásul két éve egyéniben nyert U18-as Európa-bajnokságot.
Noha 2015-ben még indulhatott volna a juniorok között, már 2014 őszén profiviadalokon mérette meg magát. Az évet a 789. helyen zárt, egy esztendővel később viszont már a 397. helyen jegyezték (18 évesen, a felnőttek között ez szép fejlődést vetített előre). 2016 augusztusában karnyújtásnyira került a legjobb háromszáztól, hiszen élete legjobb eredményeként a 304. pozícióban állt – pedig akkor alig állt a lábán.
Júliusban éppen Szegeden versenyzett, amikor elesett, és a lesújtó diagnózis szerint keresztszalag-szakadást szenvedett. Úgy látszott azonban, hogy elkerülhető a műtét.
„Korábban attól is rosszul voltam, ha egy hetet ki kellett hagynom, szóval nagyon megroppantott, hogy hat hét pihenőt szabtak ki – emlékezik. – Lassan persze elfogadtam, hiszen úgy éreztem, ha betartok mindent, és megúszom a műtétét, még hamarabb térhetek vissza.”
Az élet aztán máshogy rendezte: októberben Horvátországban lépett pályára, csakhogy ismét elesett, s bár megnyerte a mérkőzést, másnapra bevizesedett a térde. Szó sem lehetett arról, hogy ütőt fogjon a kezébe.
„Úgy feküdtem a műtőasztalra, hogy lehetséges: csupán meg kell tisztítani a térdét a leszakadt porcdaraboktól, de a szalaghoz nem kell nyúlni. Nem így történt. Megoperáltak, és azt mondták, hat-nyolc hónap kihagyásra számítsak. Megtörtem, csak sírtam, és azon gondolkoztam, miért velem történik ez. Az orvos kérdezte, mi a bajom, mire megjegyezte, megérti a szomorúságomat, ő se bírná ki, ha hat hónapig nem láthatna vért…”
A „minden kezdet nehéz” jegyében az első néhány hét volt igazán emberpróbáló, amikor jószerivel fel sem kelhetett az ágyból. Anna jókedve úgy tér vissza, ahogyan a térde engedi: manapság elsősorban gyógytorna és kondizás teszi ki a napját, s már ütöget is, nemrég a budapesti férfi ATP-torna készülő pályáját is kipróbálhatta.
„Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy abbahagyjam a teniszt. A családom, az edzőm, Bardóczky Kornél és a szövetség is kitart mellettem, támogatnak. Nem voltak egyéni szponzoraim, így nem volt, aki elengedje a kezem a bajban. Sajnos, védett ranglistát csak akkor kaptamvolna, ha a legjobb háromszázon belül vagyok, én pedig a sérüléskor a 308. helyen álltam, így hamarosan lekerülök a felnőttrangsorból. Szerencsére azonban szépen gyógyulok, szeretnék még az idén versenyen indulni. Nincsenek számszerű céljaim: az a fontos, hogy ne siessünk el semmit, türelmesen végigcsináljuk a rehabilitációt, hogy később ne legyen gondom. Van még időm alegjobbak közé kerülni.”
Egyéb korosztályos hírek TENISZBEN a sportági aloldalunkon.