Úszás: az immár kézilabdázó Florent Manaudou az utánpótlás-nevelésről

Gy. Szabó CsillaCsodálkozhatnánk az olimpiai világ- és Európa-bajnok döntésén, ám gyermekkorát és sportolói motivációit ismerve korántsem meglepetés, ami történt. Az utanpotlassport.hu-nak nyilatkozva elmondta, kiemelkedően fontosnak tartja a szülők szerepét és a sport szeretetét, amikor a jövő bajnokairól beszélünk.Gy. Szabó CsillaCsodálkozhatnánk az olimpiai világ- és Európa-bajnok döntésén, ám gyermekkorát és sportolói motivációit ismerve korántsem meglepetés, ami történt. Az utanpotlassport.hu-nak nyilatkozva elmondta, kiemelkedően fontosnak tartja a szülők szerepét és a sport szeretetét, amikor a jövő bajnokairól beszélünk.

Az olimpiai bajnok úszó ma már a kézilabdában leli örömét Forrás: AFP/Anne-Christina Poujoulat

– Ön azon kevés élsportoló közé tartozik, aki karrierje kezdetén, gyerekként, párhuzamosan két sportot is űzött. Miért?

– Apukám kézilabda-játékos volt, a testvéreim is, ezért természetes volt, hogy én is kézilabdázzak. Egy-egy csapatsportban azonban annyi minden más is számít, mint a tehetség. Egy kis csapatban, egy eldugott kisvárosban a legnagyobb ígéretet is nehéz felfedezni. Az úszásban viszont nincs más, csak a stopperóra. Emiatt döntöttem ez utóbbi mellett. Győzni akartam, bajnok szerettem volna lenni. Szerencse, hogy kicsi koromtól kezdve mindkét edzésre eljártam, így volt választási lehetőségem.

– Mekkora szerepe volt ebben a szüleinek?

– A szülők szerepe szerintem a legfontosabb abban, hogy valakiből sikeres élsportoló váljék. Ha az én édesapám és édesanyám nem lett volna maga is sportoló, és nem hozott volna annyi áldozatot értem, most biztosan nem lennék itt. Ők vittek edzésre, nap mint nap, évről évre. Fizették az edzéseket, kísértek a versenyekre, s ha bármikor elcsüggedtem volna ezen a hosszú és nehéz úton, mindig ott álltak mellettem és bátorítottak. Igen, azt hiszem a biztos, támogató családi háttérnél nincs fontosabb.

– Hogyan kell jól sportágat választani?

– Elsősorban azt kell tudni, miben vagyunk jók. Itt ismét a szülők szerepét kell hangsúlyoznom, hiszen az ötéves gyerek ezt még nem képes maga eldönteni. Aztán legalább ilyen fontos az is, hogy szeressük, amit csinálunk. Kényszerrel szerintem semmire sem lehet menni. Igazából nekem is az lett a problémám az úszással, hogy a hivatásommá vált, s hiába nyújtott felejthetetlen élményeket meg sok boldogságot, egyre terhesebbnek éreztem. Nekem nagyon fontos, hogy örömömet leljem abban, amit csinálok.

– A kézilabdában most örömét leli?

– De még mennyire! A szívem mindig is ide húzott, egy csapat sportág egészen más, mint egy egyéni. Úszóként, amit lehetett megnyertem, keményen megdolgoztam az eredményeimért, ezért most már csak az örömöt keresem a sportban. Szerintem egyébként is ez a leglényegesebb.

– De azért az úszást is szerette…

– Természetesen. Életemnek abban a szakaszában az volt a tökéletes választás, most pedig a kézilabda az. Soha sem bántam meg, hogy a szüleim hatására akkor az úszás mellett tettem le a voksomat.

– A medencében soha többé nem láthatjuk?

– Nem tervezem a visszatérést. Bár, ha Párizs megnyerné a kétezerhuszonnégyes olimpia rendezési jogát, akkor azért nagyon elgondolkodnék a dolgon. Az olimpiai győzelem kedvéért otthon, Franciaországban, minden bizonnyal megpróbálnám.

FLORENT MANAUDOU (1990.11.12. Villeurbanne, Franciaország)
Olimpián: 1 arany, 2 ezüst.
Világbajnokságon: 4 arany. Rövidpályás világbajnokságon: 3 arany, 3 ezüst, 2 bronz.
Európa-bajnokságon: 6 arany, 1 ezüst. Rövidpályás Európa-bajnokságon: 5 arany.
22-szeres francia bajnok.