Bruckner Gábor– A legrosszabb újságírói kérdések egyike, amelyik úgy kezdődik, hogy „mit éreztél?”, most mégis muszáj feltenni. Szóval milyen volt, amikor beszólították a magyar váltót a medencetérbe, és a hatalmas uszoda közönsége egy emberként ünnepelt benneteket – már a döntő előtt?Bruckner Gábor– A legrosszabb újságírói kérdések egyike, amelyik úgy kezdődik, hogy „mit éreztél?”, most mégis muszáj feltenni. Szóval milyen volt, amikor beszólították a magyar váltót a medencetérbe, és a hatalmas uszoda közönsége egy emberként ünnepelt benneteket – már a döntő előtt?
– Leírhatatlan. Tizennégyezer néző, a többségük nekünk szurkol, zeng az egész uszoda... Akkor arra gondoltam, hogy ilyen közegben egyszerűen nem lehet rosszul úszni, és hogy a valaha volt legjobbamat kell nyújtanom. Mindig emlékezni fogok azokra a pillanatokra.
– Pedig ez még csak a kezdet volt. Az igazi csoda néhány perccel később következett, hiszen olyat alakított a Kozma Dominik, Németh Nándor, Holoda Péter, Bohus Richárd alkotta négyes, amilyet korábban még soha. Noha addig még vb-döntőbe sem jutott magyar váltó, most az amerikaiak és a brazilok mögött bronzérmet szereztetek, s mindegyikőtök felülmúlta addigi legjobbját. Legalább titkon gondoltál rá, hogy ez megtörténhet?
– Dehogy, ilyesmiről álmodni sem lehetett! A vébé előtt kilencedikek voltunk a rangsorban, úgyhogy azt mondtuk, célozzuk meg a döntőt, és ha sikerül bejutnunk, azzal már bravúrt viszünk véghez. Aztán az ötödik helyen kerültünk a nyolcas fináléba, amit szinte el se akartunk hinni, és ezt követte az este…
– Mikor döbbentél rá, hogy érem lehet a vége?
– Háromszázötven méternél, amikor Bohus Ricsi harmadikként fordult.
– Ahogyan második emberként te is a harmadik helyen adtad át a pályát Holodának…
– Soha nem úsztam még ilyen jól. A reggeli előfutamban elért időmhöz képest majdnem fél másodpercet javultam, 48,52-ről 48,04-re. De szenzációsan ment mindenki, amit jól mutat, hogy nálam még gyorsabb volt az országos csúcsot döntő Dominik és Ricsi is. Ezzel Kozma el is vette tőlem a felnőtt magyar rekordot, de elveszített csúcs miatt még életemben nem voltam ilyen boldog.
– Ha már a boldogságnál tartunk: Bohus az utolsó ötven méterre fordul, a harmadik helyen tempózik, ti hárman önkívületben várjátok őt a túloldalon. Vissza tudsz emlékezni, mi történt az utolsó bő húsz másodpercben a rajtkőnél?
– Csak arra, hogy ordítunk torkunk szakadtából, ugrándozunk, a végén meg egymás nyakába borulunk. Aztán csak nézünk a táblára, és el sem hisszük, amit látunk.
–Tizenhét évesen világbajnoki bronz, éppen Budapesten. Mi kell még… Tényleg: mi kell még?
– Most egyszerűen csak nagyon örülök, és várom, hogy a négyszer kétszázas gyorsváltóban számít-e rám a kapitány. Az már eldőlt, hogy százon egyéniben nem indulok, mert tartalékolok az ifjúsági vébére.
– Kijelenthető, hogy ez a vasárnap volt életed eddigi legboldogabb napja?
– Ez nem is kérdés, és soha nem fogom elfelejteni. Mégis, ha most kívánnom kellene valamit magamnak, akkor azt mondanám: ne túl sokáig maradjon az…
További korosztályos híreink ÚSZÁSBAN a sportági aloldalunkon.