Torna: bemutatjuk Jordanov Zoltán új női utánpótlásprogramját

Gy. Szabó Csilla Vadonatúj női utánpótlásprogramot indít jövőre a Magyar Torna Szövetség. A reform kidolgozója, Jordanov Zoltán húsz év után tért haza Magyarországra, és vágott bele ebbe a hatalmas munkába. A program első részét, ami a legjobbakra vonatkozik, már elfogadta a szakág, s hamarosan az amatőröket érintő passzusokat is jóváhagyják. A magyar női torna itthon és külföldön egyaránt nagy tiszteletnek örvendő szakemberét a koncepció legfontosabb elemeiről kérdeztük.Gy. Szabó Csilla Vadonatúj női utánpótlásprogramot indít jövőre a Magyar Torna Szövetség. A reform kidolgozója, Jordanov Zoltán húsz év után tért haza Magyarországra, és vágott bele ebbe a hatalmas munkába. A program első részét, ami a legjobbakra vonatkozik, már elfogadta a szakág, s hamarosan az amatőröket érintő passzusokat is jóváhagyják. A magyar női torna itthon és külföldön egyaránt nagy tiszteletnek örvendő szakemberét a koncepció legfontosabb elemeiről kérdeztük.

− Hogy esett Önre a választás?

− A szövetség elnöke, Magyar Zoltán és főtitkára, Altorjai Sándor tavaly kerestek meg, s kértek fel a munkára. Az idén vonultam nyugdíjba, és véglegesen hazatértem Magyarországra. Örömmel mondtam igent a felkérésre, mert úgy éreztem, hogy nemzetközi tapasztalataimmal segíthetek sportágamnak.

− Ön is úgy gondolja, hogy a női tornasport utánpótlásának rendszerében eljött a változtatások ideje?

− Egyértelműen. Sok versenyt megnéztem, és kifejezetten kaotikusnak találtam az itthon tapasztalt állapotokat. Mindenki apró manufaktúrákban dolgozik a saját tapasztalata és elképzelései szerint. Ma már így nem lehet a világgal felvenni a versenyt. Egységes koncepció kell az utánpótlásban, hiszen ez adja a felnőtt eredmények alapját is, tehát itt kell kezdeni a munkát. Kétségtelenül lemaradtunk a nemzetközi versenytársainktól, s ez a program az egyik pillére lehet a felzárkózásnak. Az utóbbi egy-két évben határozott lépések történtek ennek érdekében, s első jeleit láthattuk is már Győrben, az EYOF-on.

Jordanov Zoltán edzői életműdíjjal zárta pályafutását Svájcban.  •  Forrás: ueg.org

− Pontosan miről is szól ez a program?

− A két legfontosabb dolgot említeném. Az első a versenyrendszer szabályozása, a másik pedig konkrét tesztrendszer kialakítása, amely alapja lehet a tervszerű kiválasztásnak, s ezzel a gyerekek korai fejlesztésének. Eddig teljesen önálló életet élt az elit-, valamint az amatőr- és diákolimpiai rendszer. Mostantól ezeket teljesen egységesítjük, egymásra épülővé tesszük, hiszen csak így működőképes. A legjobbak mögötti mezőnyt akarjuk egybegyúrni, hogy támogathassa az elitet és legyen átjárás is közötte. Például a későn érő gyerekek számára, s ne veszítsük el őket csak azért, mert nem képesek nagyon fiatalon kiugró eredményekre. A jövő esztendőben már eszerint szeretnénk a keretet létrehozni a következő, vagyis kétezerhuszonnégyes olimpiai ciklusra, szigorúan a versenyek és az újonnan felállított, a fizikális- és technikai tesztrendszer eredményeire építve.

− Mit tart a reformok legfontosabb elemének?

− Mindenképpen az alapelemek hangsúlyozását. Vissza kell térni az előírt gyakorlatokhoz, már a kezdő gyerekcsoportokban is. Építeni ugyanis csak erre lehet. A haladók és a serdülők esetében az átmenet jegyében tavasszal maradnának ezek az elemek, ősszel lehetne teret engedni a szabadabb munkának, az előírtak fejlesztett változatával. Talán erős a szó, amit használok, de kényszeríteni kell a tökéletes, jó alapok elsajátítását. A mi sportágunkban enélkül nem lehet tartós eredményeket elérni.

− Ön szerint ez tipikusan magyar probléma?

− Nem, a világban mindenhol ez most a tornapsport fő kérdése. Régen mi is erősek voltunk az alaptechnikai képzésben, csak aztán valahogy megfeledkeztünk róla. Én úgy látom, hogy most nagyon jó generáció van a kezünkben, ügyesek, tehetségesek a gyerekek, csak jól kell indítani őket. Ehhez viszont jó mesterek kellenek, akik átadják a tudásukat. Pillanatnyilag ezen a téren is megoldásra várnak a problémák. A kilencvenes évek elején sokan elhagyták a pályát, az edzőképzés szinte megszűnt, űr keletkezett, amit most be kell töltenünk. De nem akarok igazságtalan lenni, az edzőhiány igazából nem csak nálunk jelent gondot, hanem a sikeresebb országokban is.

− Erre is vannak konkrét terveik?

Bácskay Csenge EYOF-on elért negyedik helyezése az egyik biztató jel.  •  Forrás: olimpia.hu

− A terveknél azért már tovább léptünk. Megpróbáljuk a mi kis szűkebb berkeinken belül, közvetlenül képezni a szakembereket. Eleinte elmentem néhány klubhoz, most pedig összetartásokat szervezek nekik. Épp a múlt héten hívtam össze a négy legnagyobb budapesti egyesületet, az UTE-t, az FTC-ét, a KSI-t és a Postást. Huszonhat gyerek és tizennégy edző vett részt ezen a képzésen, ahol a gyakorlatban vettük át a legfontosabb kérdéseket. A következő hetekben országjárásba kezdek, és a vidéki központokban lesznek hasonló programok.

− Nehezebb itthon dolgozni?

− Inkább azt mondanám, hogy különböző. Csak abból a szempontból nehezebb, hogy pillanatnyilag nagy lemaradásaink vannak, a visszakapaszkodás sohasem kellemes. De Angliában vagy Svájcban is mélyről kellett felhozni a tornasportot, amikor felkértek a munkára. A britek ha valamilyen sportot magas szinten űznek, addig hajtják magukat, amíg nem sikerül. Alapelvük, hogy képesek rá, és eszerint is élnek, dolgoznak. A svájciakban kevesebb az önbizalom, viszont nagyon szervezettek, amelynek köszönhetően hatalmas fejlődést értek el az utóbbi években. Az elmúlt néhány hónapban azt láttam, hogy a mai magyar gyerekek fizikailag jól képzettek, terhelhetőek, de technikailag és módszertanilag el vannak maradva. Az új program értelemszerűen ez utóbbi hiányosságokat célozza meg.

− Van már visszajelzése a reformok fogadtatásáról?

− Az elitprogramot elfogadták a szakemberek, s a visszhangok kedvezőek volt. Most jönnek a további részek, azzal kapcsolatban is bizakodó vagyok. Meggyőződésem, hogy hinni kell abban, amit az ember csinál. Én pedig hiszek benne.

Jordanov Zoltán a magyar női válogatott korábbi edzője, az elmúlt két évtizedben előbb Angliában, majd Svájcban dolgozott a válogatott csapatok mellett, most pedig a hazai szövetség sportszakmai igazgatója lett.