Vízilabda: Horkai György és Vincze Balázs az utánpótlásképzésről

Sztrik Martin Ha a vízilabdalegutóbbiutánpótlás-sikerei után kutakodunk, viszonylag távolra kell visszatekintenünk, hogy világeseményen szerzett aranyéremről számolhassunk be. A dobogó legtetején ugyanis legutóbb a Horkai György vezette U18-as válogatott állt a 2014-es isztambuli korosztályos világbajnokságon, miután a torna döntőjében ötméteresekkel múlta felül Spanyolország nemzeti csapatát. Azelőtt pedig 2008-ban bizonyultak a legjobbnak a mieink a belgrádi ifjúsági Európa-bajnokságon.Sztrik Martin Ha a vízilabdalegutóbbiutánpótlás-sikerei után kutakodunk, viszonylag távolra kell visszatekintenünk, hogy világeseményen szerzett aranyéremről számolhassunk be. A dobogó legtetején ugyanis legutóbb a Horkai György vezette U18-as válogatott állt a 2014-es isztambuli korosztályos világbajnokságon, miután a torna döntőjében ötméteresekkel múlta felül Spanyolország nemzeti csapatát. Azelőtt pedig 2008-ban bizonyultak a legjobbnak a mieink a belgrádi ifjúsági Európa-bajnokságon.

Horkai György

„Mindenekelőtt fontos leszögezni: az utánpótlás-nevelés elsődleges célja a pályafutásuk elején lévő vízilabdázók képességeinek fejlesztése és felkészítése a profi szintre, nem pedig az, hogy esetleg ifjúsági vagy junior világ- és Európa-bajnokságot nyerjenek” – mondja a montreali olimpiai bajnok Horkai György. – „Hosszú időn át azt tapasztaltam, hogy a korosztályos válogatott játékosok közül általában két-három pólós kerül be később a felnőtt nemzeti csapatba, és ez már jó aránynak számít. További négy-öt fiatal ob I-es szintű sportoló lesz, a többiek pedig sajnos elvesznek, hiszen ők a tanulást vagy éppen a munkát választják. Az én korosztályos világbajnok tanítványaim esetében ez változott, hiszen két ember kivételével – ők az Egyesült Államokban tanulnak és játszanak – mindegyikük az élvonalban pólózik.”

Nem is kell nagy kutatómunkát végezni, hogy a szakember állítását alátámasszuk, elég felolvasni a kerettagok neveit: Vogel Soma, Molnár Benedek, Nagy Ádám, Pellei Frank, Kiss Kristóf, Hornyák Olivér, Szatmári Kristóf, Lovas Péter, Manhercz Krisztián, Tóth Kristóf, Vogel Simon, Vadovics Viktor, Csacsovszky Erik. Külön büszkeséggel tölti el Montreal olimpiai bajnokát, hogy közülük négyen (Vogel, Manhercz, Nagy és Vadovics) már a felnőttválogatottban is szerepet kaptak.

„Sokan azt gondolják, hogy aki az utánpótlásban komoly sikert ér el világeseményen, később biztosan meghatározó játékos lesz. Ez badarság! Manhercz Krisztián sem azért került be a felnőttválogatottba, mert ifjúsági világbajnokságot nyert, hanem a képességei miatt, valamint mert olyan képzést kapott, ami hozzásegítette mindehhez. Hogy miért volt ez kiemelkedő korosztály? Nehéz megmondani. Mindig vannak erősebb és gyengébb évjáratok. Azt nem lehet állítani, hogy a nemzetközi mezőny lett volna gyengébb, hiszen rengeteg erős csapat volt akkor is. Vegyük csak például a görögöket, akik jelenleg uralják az utánpótlás-vízilabdát. A kulcs a megfelelően elvégzett, minőségi közös munka – így Horkai, aki szerint a legfontosabb az egységes, egymásra épülő utánpótlásképzés, valamint az egyéni, posztorientált tréning. – „A megfelelő képzés sajnos itthon még mindig nem állandósult, hiába nagy a törekvés erre. Sokszor az érdekek is mást diktálnak. Az edzők ugyanis előszeretettel részesítik előnyben saját klubjuk játékosait a korosztályos nemzeti együttesek összeállításakor, és nem feltétlenül a sportág érdekeit tartják szem előtt. Ezért támogatom azt, hogy olyan ember kezében legyen egy-egy válogatott, aki független a kluboktól. Ennek ellenére jó látni, hogy azt a fajta szemléletet és munkát, amit mi pár évvel ezelőtt kialakítottunk, rengetegen vették át, és az edzők alkalmazzák azokat a programokat, anyagokat, amelyeket a hatékonyabb játékosnevelés érdekében készítettünk.”

A Horkai György vezette magyar korosztályos vízilabda-válogatott aranyérmet szerzett a 2014-es, isztambuli ifjúsági világbajnokságon; a képen Vogel Simon (10) és Pellei Frank (5) az oroszok elleni elődöntőben  •  Forrás: FINA

A jelenleg a PannErgy-MVLC-Miskolc szakmai tanácsadójaként tevékenykedő szakember hozzáteszi: „nagy probléma itthon, hogy nincsenek valódi centerek, ezért is fontos a már említett posztorientált képzés. De nem kap elég nagy hangsúlyt a fizikai képzés sem. Ezért is alkalmazkodnak nehezebben a fiatalok az élvonal körülményeihez, hiszen általában nincs meg a megfelelő fizikumuk, amikor kilépnek az utánpótlásból.”

„Rengeteg tehetséges játékost látok hétről hétre a medencékben, és ugyan vannak úgynevezett lyukas korosztályok, de nagyon ígéretesek a mostani tizenévesek. Kiváltképp a 2000 és 2003 között születettek”– zárja okfejtését Horkai.

Hogy valóban a jövőbe is tekintsünk: a Magyar Vízilabda-szövetség nagy horderejű döntéseket hozott a hazai utánpótlás-neveléssel kapcsolatban. Az utánpótlás-bizottságot továbbra is Szívós István irányítja, társelnöke Benedek Tibor lett, a testületben pedig Bíró Attila, Märcz Tamás, az utánpótlás általános szakmai igazgatójának kinevezett Cseh Sándor, Vincze Balázs, Madaras Norbert és Varga Zsolt dolgozik.

Vincze Balázs

„Nagyon örültem a megkeresésnek” – mondja a 358-szoros válogatott vízilabdázó Vincze Balázs, aki immár szövetségi szinten felel az utánpótlásért és tehetséggondozásért. – „Az én feladatom a kapcsolattartás a tizenöt évesek – tehát az országos gyermekkorosztály – és az ennél fiatalabbak edzőivel, a szakmai munka irányítása, valamint felügyelete lesz, elsősorban a válogatottra, illetve a tehetséggondozói csapatokra vonatkozóan. Cseh Sándor az idősebbeknél ugyanezt a szerepkört fogja betölteni. Vele és a bizottság többi tagjával szeretnénk kidolgozni egy olyan szisztémát, amivel egységesíteni lehet az utánpótlásképzést. Nagyon fontos, hogy ez úgy valósuljon meg, hogy az egyes korosztályok munkája egymásra épüljön.”

A bizottság nevezi ki az utánpótlás-válogatottakat irányító szakvezetőket, akiknek névsorát a szövetség csütörtökön hozta nyilvánosságra. Az utánpótlástrénerek képzése – annak ellenére, hogy eddig is rendszeresen voltak edzői konferenciák – szintén nagy szerepet kap, a 2004-es és 2005-ös korosztályban pedig B-válogatottat is kialakítanak.

„Azért tetszik különösen, hogy a tizenöt évnél fiatalabbakkal foglalkozhatom, mert Szombathelyen szintén ilyen korú gyerekek fejlődését felügyelem szakmai igazgatóként. Ez rendkívül felelősségteljes munka, hiszen ebben a korban kell lefektetni az ifjú pólósoknál az alapokat. Azt is fontosnak tartom, hogy szélesebb spektrumban gondolkodjunk, és ne feledkezzünk el azokról sem, akiket nem válogattak ki. A sportágnak érdeke, hogy megtartsa, de ha lehet, inkább szélesítse azt a bázist, ahonnan beáramlanak a gyerekek a vízilabdába. Tizenhárom éves korban még amúgy is nehéz eldönteni, hogy kiből lesz válogatott játékos később, és még nehezebb azt, hogy kiből nem. Éppen ezért létrehozunk egy B-válogatottat, amelynek tagjai szinte ugyanolyan képzést és versenyeztetést kapnak.”

Vincze hozzáteszi: „területi edzőtáborok, módszertani táborok szervezésével is hozzá akarnak járulni a játékosok fejlesztéséhez, és ezek reményeik szerint hatékony segítséget jelentenek majd. Nagyobb hangsúlyt kapnak a posztorientált egyéni tréningek. A nagy tervek pedig – reméljük – fényes sikereket eredményeznek majd”.

A FIÚ VÍZILABDA KOROSZTÁLYOS VÁLOGATOTTAK SZÖVETSÉGI EDZŐI
1999–2000-es korosztály: Kemény Kristóf
2001: Varga Dániel
2002: Székely Bulcsú
2003: Derekas Szilárd
2004: Varga Tamás
2004 (B-válogatott): Mátyás Zoltán
2005: Regős Áron
2005 (B-válogatott): Szilágyi Kristóf

További korosztályos híreink VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.