Elindult egy úton a felnőtt férfi kézilabda-válogatott, amelynek a vége – vagy inkább csúcspontja – a 2022-es, hazai rendezésű Európa-bajnokság lehet. Az egyeseknek csalódást keltő, mások szerint csupán a realitást hozó januári világbajnokság után egyértelműen a fiatalítás irányába fordult a Csoknyai István, Vladan Matics szövetségi kapitánypáros, és a hátralévő Európa-bajnoki selejtezőmérkőzéseken a jövő embereinek adott lehetőséget, akik az oroszok, a szlovákok és az olaszok ellen mutathatták meg, hogy mire képesek.Elindult egy úton a felnőtt férfi kézilabda-válogatott, amelynek a vége – vagy inkább csúcspontja – a 2022-es, hazai rendezésű Európa-bajnokság lehet. Az egyeseknek csalódást keltő, mások szerint csupán a realitást hozó januári világbajnokság után egyértelműen a fiatalítás irányába fordult a Csoknyai István, Vladan Matics szövetségi kapitánypáros, és a hátralévő Európa-bajnoki selejtezőmérkőzéseken a jövő embereinek adott lehetőséget, akik az oroszok, a szlovákok és az olaszok ellen mutathatták meg, hogy mire képesek.
A válogatott rutinos játékosai (mint például a vébén még szerepeltNagy László vagy Ilyés Ferenc) helyett immár a juniorokon, Máthé Dominikon, Szita Zoltánon és ifj. Rosta Miklóson a sor, hogy felvegyék a ritmust és a kitűnő NB I-es évad után a nemzetközi színtéren is megmutassák magukat.
„A hozzáállásukkal egy pillanatig sem volt probléma, sőt, az mindvégigrendkívüli volt – kezdte értékelését Vladan Matics, a válogatott egyik szövetségi kapitánya. – Szita Zoltán például többször is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, Máthé Dominiknak ingadozott a teljesítménye, de ilyen fiatalon ezzel nincsen semmi gond, és Rosta Miklósnak is még rutinra van szüksége, érnie kell a válogatotthoz. A negyedik juniorkorú játékosnak, Ubornyák Dávidnak sajnos nem tudtunk annyi lehetőséget adni, amennyit szerettünk volna, de számomra nem is kérdéses, hogy szép pályafutás áll előttük, ők a jövő emberei.”
Az utolsó összecsapásokon (a szlovákok és az olaszok elleni szoros győzelem alkalmával) látszott, hogy hosszú idény áll a játékosok mögött, az évad csatáitól megviselve már nincsenek csúcsformában. Azonban az említett négy fiatalnak gyorsan újra vissza kell nyernie százszázalékos állapotát, mivel július 15-től 28-ig a spanyolországi Vigóban szerepelnek karrierjük utolsó korosztályos világversenyén, az U21-es világbajnokságon, amelyen két évvel ezelőtt az előkelő ötödik helyet szerezte meg a magyar válogatott.
Az a csapat, amelynek tagjai szintén a fiatalságot képviselik a mai felnőttegyütesben. Az utóbbi hónapokban hiányzó Bartók Donát, a remeklő Juhász Ádám, a Spanyolországban légióskodó Ligetvári Patrik és a sérüléssel bajlódó Győri Mátyás is esélyes lehet arra, hogy meghatározó pozíciót harcoljon ki magának a nemzeti együttesben.
„A Nagy László és Császár Gábor vezette roppant erős generációk után jött egy hosszú szünet, és ez természetesen a felnőttválogatott szereplésén is meglátszott. Nem, vagy csak elvétve sikerült kinevelni olyan játékosokat, akik a nemzetközi porondon maradandót tudtak alkotni. A most beérő kilencvenhatos évjáratban, majd az utánuk következő két-három évvel fiatalabbakban rengeteg potenciál van. Ők jelenthetik a garanciát arra, hogy férfivonalon is hasonló eredményeket érjünk el, mint amilyeneket a női szakág az utóbbi években produkál, így Európában stabilan az első hat-hét csapat közé kerülhetünk.”
Azt mindenesetre látni lehet, hogy hosszú évek után – a női együtteshez hasonlóan – a férfiválogatott is elindult a tudatos építkezés útján. Nem feltétlenül a pillanatnyi eredményesség van előtérben, hanem sokkal inkább az, hogy három év múlva a hazai Eb-re és az azt követő évekre ütőképes legyen az együttes. Ebből a szempontból még az is másodlagos, hogy sikerül-e kiharcolni a kvalifikációt a 2020-as tokiói olimpiára. Az viszont még kérdéses, hogy kinek az irányításával érhet be ez a fiatal csapat, miután a Csoknyai, Matics páros megbízatása az Eb-selejtezők végeztével lejárt.
„Büszke vagyok a mögöttünk hagyott időszakra. Egyetlen tüske maradt bennem, az egyiptomiak elleni döntetlen a világbajnokságról, az ott elvesztett egy pont később nagyon hiányzott. De elindultunk egy nagyon nehéz úton, amelynek az első lépéseit megtettük, vagy ha úgy tetszik, elkezdtünk építeni egy házat, amelynek végre az alapjait is leraktuk. Akárki is irányítja a jövőben ezt a csapatot, most már lesz mire építkeznie, minden adott lesz ahhoz, hogy összerakja a jövő magyar válogatottját.”
További korosztályos hírekKÉZILABDÁBANa sportági aloldalunkon.