Vízilabda: Csapó Gábor szerint kevés meccset játszanak a gyerekek

Az olimpiai bajnok vízilabdázó Csapó Gábor Faragó Tamással közösen működtetett vízilabda-iskolájában már több mint húszezer gyerek nevelkedett, köztük olyan sikeres játékosok, mint Varga Dénes, Varga Dániel vagy Manhercz Krisztián. Csapóék az évek során számtalan fiatallal ismertették és szeretették meg a sportág alapjait, majd adták tovább a növendékeket a Vasas utánpótlásának. Azonban hogy onnan tovább hová vezet az út, az már sok mindenen múlik. Csapó Gábor szerint a mai felgyorsult világban egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben a fiatalok, ennek egyik oka, hogy a tanintézmények követelményei kis híján ellehetetlenítik a fizikailag és mentálisan is magas szintű igénybevételt jelentő sportolást. Csapó Gábor Faragó Tamással közösen működtetett vízilabda-iskolájában már több mint húszezer gyerek nevelkedett, köztük olyan sikeres játékosok, mint Varga Dénes, Varga Dániel vagy Manhercz Krisztián. Csapóék az évek során számtalan fiatallal ismertették és szeretették meg a sportág alapjait, majd adták tovább a növendékeket a Vasas utánpótlásának. Azonban hogy onnan tovább hová vezet az út, az már sok mindenen múlik. Csapó Gábor szerint a mai felgyorsult világban egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben a fiatalok, ennek egyik oka, hogy a tanintézmények követelményei kis híján ellehetetlenítik a fizikailag és mentálisan is magas szintű igénybevételt jelentő sportolást.

Csapó Gábor az edzéseken változtatna  •  Forrás: faktor.hu

„Az a véleményem, hogy az iskolák teljesen irreális elvárásokkal állítják szembe a gyerekeket. Mindezt úgy mondom, hogy az én átlagom sosem volt rosszabb 4,2-nél, szóval nem a negatív élményeim juttattak erre az álláspontra. Hogy általános iskola harmadik, negyedik osztályban a gyereknek hat-hét órája legyen, és még azon kívül otthon is tanuljon, az nincs rendben. Ez borzasztó negatív irányban befolyásolja a sportot. Legyen öt-hat óra, és akkor aznap már ne kelljen foglalkozniuk az anyagokkal, vagy legyen négy, és akkor otthon még át lehet nézni. De a kettőt ötvözni helytelen. Nem tudom, miért akarunk zseniket termelni. A zsenik születnek. Legyen szó biokémiáról vagy kosárlabdáról – teljesen mindegy.”

Persze a szakember szerint az órarendek zsúfoltsága mellett akad még olyan dolog a képzésben, ami nem biztos, hogy a megfelelő irányba mutat. Bár úgy gondolja, maga a sportág utánpótlásrendszere jól szervezett, de főleg a lányokat érinti a veszély, hogy más sportágak elszívják a tehetségeket a vízilabdától – talán ebben gyökerezik a magyar női válogatott viszonylag visszafogottabb szereplése a közelmúltban. Röviden: kicsi a merítési lehetőség. Ennek oka viszont összekapcsolódik azzal a jelenséggel, hogy Csapó Gábor szerint a sportág túlságosan „felosztott” lett.

„Ami hibát látok, az az, hogy egyszerűen kevés mérkőzés van. Jóval több kétkapus edzésre és meccsre lenne szükség. A kétkapus játéknál összetettebb feladat és felkészülés nincs. Persze szükséges a fizikai tréning is, de csak a játékot szem előtt tartva. Továbbá, ami szintén »százéves« problémánk, az a téli bajnokság. A vízilabda nyári sportág. Azt, hogy nálunk télen megy a bajnokság, azzal indokolják, hogy nyáron vannak a világversenyek, és az azokra felkészülés üti a pontvadászatot. Ezt elég balga kifogásnak tartom. Már csak azért is, mert a vízilabda a közénségért létezik. A szurkolók nyáron szeretnék nézni, mert nyári játék. Ez így olyan, mintha Csehországban vagy Szlovákiában júniusban játszanák a jégkorongmeccseket. Nem ezt teszik, pedig volna rá lehetőségük, rendelkeznek annyi fedett csarnokkal. Hogy májustól hónapokon át szünetelnek a korosztályos bajnokságok, az óriási hátrány. Épp az iskolai szünetben volna lehetőségük a gyerekeknek a legtöbb időt eltölteni az uszodában. Májusban hogyan mondjuk a szülőknek, hogy ne vigye el a gyereket két hónapra, mert ilyen meg olyan edzések lesznek? Miért ne vinné el? Aztán az októberi bajnokságra már van, hogy vissza se jönnek.”

Csapó Gábor szerint a világversenyek – és ez alól csak az olimpia képezhet kivételt – azért sem befolyásolhatják ilyen mértékben a menetrendet, mert akit megzavar, hogy a világbajnokság előtt három héttel még bajnokit kell játszania, az alkalmatlan az élsportra. Természetesen a válogatott játékosok számára a nyári hónapokban sem áll meg az élet, de ez korosztályonként nagyjából húsz főt jelent.

Úgy véli, a bajnokságok időpontjával ellentétben a színvonallal nincs probléma, az viszont továbbra is aggasztó, hogy kevés tizenéves épül be meghatározó játékosként a felnőttcsapatokba, ebben pedig szerepet játszhat az indokolatlanul sok külföldi pólós igazolása. Összegezve Csapó Gábor gondolatait: a kulcsszó a játék. Ennek fontosságát pedig igen szemléletes módon vezeti le.

„Minden idők egyik legjobb edzője azt mondta, hét úszóedzés ér fel egy kétkapussal, hét kétkapus edzés ér fel egy első osztályú mérkőzéssel, és hét első osztályú meccs jelent egyetlen válogatott összecsapást. Ez a gondolatmenet megtámadhatatlan.”
További korosztályos hírekVÍZILABDÁBANa sportági aloldalunkon.