Bárdosi Sándor parádés módon felállt a lenti helyzetből, ráadásul úgy, hogy el tudta indítani a válldobást. Sikerült odavágnia a török olimpiai, világ- és Európa-bajnok Hamza Yerlikayát. Mi több, tushelyzetben tartotta; a vezetőbíró hajszálra volt attól, hogy leüsse a mérkőzést, amikor ellenfele meg tudta lazítani fogását, és kifordult a szorult helyzetből. Ennyin múlt Bárdosi olimpiai aranyérme 2000-ben; a párharcot bírói döntéssel a török rivális nyerte meg.
„Ezen nem kellett agyalni, akkor nem érdekelt, mert hát biztos voltam abban, hogy bizonyíthatok még ötkarikás játékok fináléjában. Az élet ugyanakkor mást hozott: a saját klubom intézte úgy, hogy többször ne lehessek ott az olimpián, így a karrieremnek csúnya vége lett. Ausztrália után a haparandai kontinenstornán, valamint a budapesti világbajnokságon egyaránt bronzérmet szereztem, de az utolsó négy évemet ettől függetlenül megbántam. Én voltam az aranytojást tojó tyúk, akit mindenki le akart vágni…” – emlékezik.
Nem hagyott fel a sporttal 2006-ban: szumóban világ- és Európa-bajnok lett, profi ketrecharcosként pedig négy győzelmet és egy vereséget számlált. Nem sokkal később megalapította a Bárdosi Küzdősport Akadémiát:
„Eleinte csak a birkózással foglalkoztunk, de rosszul választottam magam mellé segítőket. Rá kellett ébrednem, hogy a fővárosi gyerekek nehezen választják a birkózást, így profilt váltottam: kombinált harcművészetet oktatok, amely a birkózáson alapul. Sok időbe telt, amíg kialakítottam a saját egzisztenciámat, de sikerült. Most boldog vagyok, ráadásul a birkózószövetséggel is kiváló a kapcsolatom.”
A birkózó-utánpótlás rendkívül szép eredményeket ért el 2019-ben: 35 érmet gyűjtöttek a fiatalok, 10 aranyat, 4 ezüstöt és 21 bronzot. Ki kell emelni a kötöttfogású Takács István (82 kg) évét, aki a junior Európa-, majd a világbajnokságot is megnyerte. Erre még Bárdosi sem volt képes, viszont ő is ért elritka bravúrt juniorként: szabad- és kötöttfogásban is döntőt birkózhatott a witteni Eb-n 1995-ben.
„Rendkívüli módon örülök István sikereinek. Emlékszem, az édesapjával, Ferenccel birkóztam együtt a BVSC-ben, ő meg kisgyerekként rohangált mindenfelé. Ezt félretéve: kiemelkedő garnitúrát alkot a komplett utánpótlásunk. Olyat, amilyet csak elrontani lehet. Nem hiszem, hogy ettől tartanunk kell, a jelenlegi vezetőség úgy menedzseli őket, ahogyan kell. Minden adott, edzőtáborról edzőtáborba járnak különböző országokba. Ha az én időmben ez lett volna, akkor az egész világot felszántottam volna!”
Arra is kitért, hogy teljesen más manapság birkózónak lenni, mint amikor ő sportolt:
„Úgy hagytam abba a birkózást, hogy semmim sem volt. Napjainkban van életpályakép a fiatalok előtt, kicsit irigykedek. Aki hozza az eredményeket, a kirakatba kerül, példaképet csinálnak belőle. Azt gondolom, hogy ez így is van rendjén.”
A szabadfogásúak öt érmet szállítottak az utánpótláskorúak között az idén, kettőt honosított sportoló. Az olimpiai ezüstérmest arról is megkérdeztük, hogyan látja a fogásnem jelenlegi hazai helyzetét:
„Sajnos a magyar szabadfogás még mindig a kötöttre épül, de jók a törekvések arra, hogy ez megváltozzon. Dvorák László személyében kiváló embert és mestert találtak a szövetségi kapitányi poszt betöltésére. Ami a honosítást illeti: amondó vagyok, hogy ez a jövő. Nem áll meg az élet addig, amíg nincs itthon olyan versenyző, aki igazán ütőképes a világban. Ebben nincs csapda, az oroszok és az ukránok is tudnak szabadfogást birkózni, mi még nem. Kellett a vérfrissítés. Nemcsak az eredményesség miatt, hanem azért is, hogy a mieink lássák, milyen mentalitással kell felmenni a szőnyegre a világversenyeken. Bőven van mit tanulniuk, de hamarosan gyönyörű időszakát élheti a magyar birkózás.”
Egyéb korosztályos hírekBIRKÓZÁSBANa sportági aloldalunkon.