Kézilabda: Gyurka János az Eb-n remekül szereplő fiatalokról

A magyar kézilabdacsoda kifejezést az utóbbi években leginkább a női utánpótlás kapcsán hallhattuk, kétségtelen: a lányok 2018-ban és 2019-ben is végigverték a világot. A fiúk között igazán kiugró eredmény nem volt (az U21-esek 2017-ben, az U19-es 2019-ben lettek vb-ötödikek), és arra sem sokan számítottak, hogy éppen a januári felnőtt Európa-bajnokságon robbant az alaposan megfiatalított, kimondva a 2022-es hazai rendezésű kontinenstornára készülő válogatott.

Szita Zoltán nemrég még a juniorválogatottban szerepelt, a januári felnőtt Eb-n pedig már meccseket képes eldönteni  •  Fotó: Kovács Anikó/MKSZ

A 18 fős keretből nyolc játékos – Győri Mátyás, Ligetvári Patrik, Bartók Donát, Szita Zoltán, Máthé Dominik, ifj. Rosta Miklós, Ubornyák Dávid, Andó Arián – került ki az elmúlt két (azaz a 96/97-es, illetve 98/99-es születésűek alkotta) juniorválogatottból, ami feltétlenül dicséri a korosztályos nemzeti együttesben és a klubban végzett munkát is. Ezért a legutóbbi nyárig a férfiutánpótlásban meghatározó szerepet játszó Gyurka Jánost kérdeztük, aki valamennyi említett fiatallal dolgozott az évek során.

„Látva azt a fantasztikus játékot, először az jutott eszembe, hogy ezek srácok most megérkeztek oda, ahova szerettek volna. Megtanulták kezelni a terhet, és láthatóan jól mozogtak az Európa-bajnokságon adott atmoszférában. Természetesen büszke vagyok rájuk, ahogyan büszke lehet mindenki a válogatott trénerektől kezdve a klubedzőkig. Fontos, hogy folyamatos, egymásra épülő képzést kaptak, amelynek most láthatjuk az első igazán komoly eredményeit. A következő korosztályokban is rengeteg a potenciál, továbbra is fontos lesz a jól felépített képzés és a játékosok megfelelő menedzselése.”

Pedig sokan lesajnálták a mostani férfiválogatottat és a férfiszakágat. Persze, a júliusi, pontevedrai U21-es világbajnokságon megszerzett 15. hely nem adott túl sok okot a bizakodásra, különösen úgy nem, hogy a legjobbjaink (Máthé Dominik, ifj. Rosta Miklós és Szita Zoltán) is a keretben voltak.

Gyurka – aki akkor a juniorválogatottnak, na meg a két évvel korábban vb-ötödik U21-es gárdának is szövetségi edzője volt – vállalta a felelősséget a szereplésért (azóta már nem is ő irányítja az együttest), hozzátéve, hogy a torna előtt nem alakult minden körülmény ideálisan.

„Ez a korosztály sem ifjúsági Európa-bajnokságon, sem pedig ifjúsági világbajnokságon nem szerepelt, hiányzott a nemzetközi rutin, és sokan a klubjukban sem kaptak elég játéklehetőséget. A kulcsemberek pedig már a felnőttválogatottba is bekerültek, így értelemszerűen nagyon keveset készültek a juniorokkal, összesen nyolc napot voltunk együtt közvetlenül a torna előtt, abból kellett a maximumot kihoznunk.”

Annak ellenére azonban, hogy a spanyolországi torna nem sikerült, ahogyan jelenleg az MKSZ Elitprogramját vezető szakember is mondja: a fiúk most mégis ott vannak, ahova évekig igyekeztek. Vagyis az utánpótlás-nevelés elérte a célját.

Gyurka János szerint beérett a munka, a fiatal játékosok elértek oda, ahova szerettek volna  •  Fotó: Cseh Péter/MKSZ

„Részben persze kényszerből, részben pedig nagyon jókor helyezte előtérbe a válogatottat irányító szakmai stáb a fiúkat. Most kellett megadni nekik a lehetőséget, ők pedig szerencsére élnek is vele. Kiváló a keret összetétele, mert bár nagyon fiatal a válogatott, megvannak azok a rutinos játékosok is, akik megadják a szükséges mentális alapot. Ugyancsak fontos, hogy elkezdtük követni a nemzetközi trendeket: az élmezőnybe tartozó válogatottak korán bedobják a mély vízbe a legjobb fiataljaikat.”

A kiugró szereplés a jövőben is sokat érhet: átszakadhatnak a mentális gátak. Egyúttal az is fontos, hogy ne is értékeljük túl az idei Eb-t.

„Napról napra mind jobban felkapják a fejüket nemcsak a szurkolók, hanem az ellenfelek is a magyar válogatott szereplésére. Bennük volt már a hasonló szereplés utánpótláskorban is (a 96/97-es korosztály ifjúsági Eb-ezüstérmet nyert – a szerk.), de most jött ki mindez igazán. Nagy igazság, hogy könnyebb bajnoki címet nyerni, mint aztán megvédeni; ez az állítás a mieinkre is áll, nem lesz könnyű tartani ezt a szintet,de most nem ennek van itt az ideje: legyünk büszkék arra, hogy ilyen fiatal, ígéretes csapatunk van!”

Valami kétségtelenül elindult tehát, és ha megelégedettséget nem is, reményt és optimizmust mindenképpen adhat a Malmőben mutatott produkció. S ebből a szempontból teljesen mindegy, mi lesz a portugálok elleni találkozó végeredménye, lesz-e olimpiai selejtező, és lesz-e Eb-elődöntő.

A legfontosabb, hogy megérkeztek oda, ahova szerettek volna.

További korosztályos hírekKÉZILABDÁBANa sportági aloldalunkon.