Lénárt Ágota sportpszichológus az utánpótlás-nevelés buktatóiról

Nem mindennapi történetről számolt be november közepén a Football Italia portál Olaszországból: a grossetói székhelyű Invictasauro azonnali hatállyal kirúgta juniorcsapatának a vezetőedzőjét, mert a tanítványai 27–0-ra verték meg az ellenfelet.Nem mindennapi történetről számolt be november közepén a Football Italia portál Olaszországból: a grossetói székhelyű Invictasauro azonnali hatállyal kirúgta juniorcsapatának a vezetőedzőjét, mert a tanítványai 27–0-ra verték meg az ellenfelet.

Dr. Lénárt Ágota szerint a magyar finanszírozási rendszer nem támogatja az élsportoló érési folyamatának gördülékeny lezajlását  •  Fotó: Kaszás Tamás

„Megdöbbenve, mély sajnálattal értesültünk arról, hogy acsapatunk ekkora különbségű győzelmet aratott a Marina Calcio együttese ellen. Az utánpótlás-labdarúgás értékei ellentétesek az ilyesmivel. Muszáj tisztelni a riválist, ez most nem történt meg. Elnézést kérek a Marinától. Bejelentem, hogy a vezetőség egyhangúlag úgy döntött, meneszti Riccini edzőt. Trénereink kötelessége, hogy képezzék a fiatal játékosokat, de mindenekelőtt az, hogy oktassák őket. Ez most elmaradt”– írta az Invictasauro elnöke Paolo Brogelli.

Helyesen járt el a klub?

A választ a Testnevelési Egyetem pszichológiai és sportpszichológiai tanszékvezetőjével, dr. Lénárt Ágotával keressük:

„Nehéz megítélni a helyzetet, mivel sok részletet nem ismerünk. Nem lehet tudni például azt sem, hogy korábban már figyelmeztették-e hasonló ok miatt az edzőt. Külföldön rengeteg olyan egyesület van még, amely elsősorban nem az eredményre koncentrál, hanem a játék szeretetére. Biztos vagyok abban, hogy Magyarországon hasonlóhelyzetben senkit nem rúgnának ki.”

Az élsportolóvá válásnak négy szakasza van. Először meg kell kedveltetni az adott sportágat és a mozgást a gyerekkel, a következő lépcsőfok a szakmai alapok, mozdulatok megtanítása. A folytatásban különválik, kiből lesz szabadidős vagy élsportoló, a végső fázis pedig az élsport szakasza.

„Idehaza a finanszírozási rendszer nem támogatja azt, hogy az érési folyamat gördülékenyen haladjon végig – a második pont általában kiesik. Különösen fontossá vált az, hogy hová mennyi érem kerül, emiatt korán eredménykényszerben dolgoznak a gyerekek. Sürgetett, frusztrált tempóban haladnak, aminem jó. Manapság óvodásokat is igazolnak csak azért, hogy ne menjenek máshová. Semmi problémájuk nincs azzal, ha nem jár edzésre, csak tartozzon a klubhoz.”

A sorozatos kudarcok következménye a motiváció teljes elvesztése lehet (képünk illusztráció)  •  Fotó: Pixabay

Fejlődéslélektani szempontból megengedhetetlen, hogy már gyermekként nagy nyomást gyakoroljanak a sportolókra:

„Az úszást, a tornát és a műkorcsolyát leszámítva az összes sportágban engedni kellene, hogy tizenkét éves korukig más sportágat is kipróbáljanak a fiatalok. Ha az egyik héten focizni, a másik héten meg asztaliteniszezni van kedvük, az teljesen rendben van. Mi több, hosszútávon jövedelmező lehet, hogy több mozgáskultúrával is találkozott. A gyerekek ennyi idősen mindent ki akarnak próbálni. Versengeni szeretnek, versenyezni viszont még nem. Tizenkét éves korig az lenne a lényeg, hogy minél többet tapasztaljanak.”

Érdekes példával támasztotta alá, hogy eredménykényszerben vannak a fiatalok:

„Nemzetközi felmérés foglalkozott azzal, hogy az ifjúsági olimpiai érmesek mindössze kilenc százaléka áll később dobogóra a felnőtt ötkarikás játékokon is. A statisztikák cáfolják, hogy az élsportot már az utánpótláskorban is meg kell nyomni. Az ifjúsági olimpiának túl nagy jelentőséget tulajdonítanak – főleg Magyarországon. Barátságos viadalként tartják számon, a tét mégis komoly. Sokatmondó adat, hogy az elmúlt néhány évben a tiltott szereket használók életkorátlaga csökkent. A sérülések száma növekedett, hiszen rengeteg edző nincs tisztában azzal, hogy a fiatal szervezet sok szempontból nem alkalmas a csúcsteljesítményre. Eközben a regeneráció sokszor a háttérbe szorul. Van olyan, már a nemzetközi porondon is elképesztő bravúrokat elért kliensem, aki még soha nem járt masszőrnél vagy dietetikusnál…”

Arra is volt már példa, hogy a gyerekeket nagy különbségű vereségek elszenvedésébe hajszolták. Ha megnézzük a népszerű csapatsportágak tabelláit, akkor még az országos, magas szintű (első vagy másodosztályú) bajnokságokban is találunk olyan együtteseket, amelyeknek a pofozógép szerepét osztották.

A magasabb szintű küzdelemsorozatban szerepeltetésnél fontosabb, hogy a fiatalok a saját tempójukban fejlődjenek (képünk illusztráció)  •  Fotó: Orlen

„Tisztában kell lenni azzal, milyen szinten van a csapat.Ahhoz mérten kell versenyeztetni, hiszen az utánpótláskorúaknak sikerélményre van szükségük. Ellenkező esetben a motiváció teljes hiánya lehet a következmény. Az egyik labdajátékban a szülők erőltették, hogy a gyerekeik a saját korosztályuknak megfelelő élvonalban játszanak. Ez meg is történt. Igen ám, de az alakulat a következő évadban szeptembertől májusig egyetlen meccset sem nyert meg. A kudarcélmény mértéke olyan nagyra nőtt, hogy pszichológussal kellett oldani. Közel sem biztos, hogy a sportolók fejlődését segíti a magasabb szintű ligában való szereplés. Sokkal fontosabb, hogy a megfelelő technikai tudást megszerezzék, a saját tempójukban fejlődjenek, miközben sikereket is átélnek.”

A folyamatos kudarcok miatt könnyen elveszhetnek kiemelkedő kvalitású gyerekek is.

„Az edzőnek az is dolga, hogy ne induljon olyan bajnokságban, amelyben esély van nagy különbségű vereségekre. Ha mégis amellett dönt, akkor el kell gondolkoznia azon, hogy képviseljen nagyobb erőt. A gyerekek ugyanis tudatosan – vagy tudat alatt – tisztában vannak azzal, hogy nem képesek megfelelni annak a feladatnak, amelybe hétről hétre kényszerítik őket. A mester hiába mond bármit ilyenkor, a kicsik elveszítik a motivációjukat. Főleg serdülőkorban, amikor már a mérkőzések közben is könnyebben adják fel a küzdelmet vesztes helyzetben. Emiatt a legnagyobb tehetségek karrierje is véget érhet idő előtt.”

Nem csupán az egymás utáni vereségek, hanem a sorozatos győzelmek is rossz hatással lehetnek az ifjakra. Könnyen elbízhatják magukat ugyanis.

„A győztes oldalon is figyelni kell arra, hogy ne szálljanak el maguktól a fiatalok. Amennyiben a hazai porondon nincs komoly vetélytárs, az edzők kötelessége olyan nemzetközi viadalra vinni a tanítványait, amelyen kikapnak. Az élsportolók nem nőhetnek fel steril burokban. Mindent át kell élniük: az örömöt és a bánatot is. Máskülönben később nagyon fájdalmas lesz, amikor alulmaradnak.”