Nem esett messze az alma a fájától – szokták mondani. Ez különösen igaz a Lévai családra, amely egyre meghatározóbb a nemzetközi porondon. Az édesapa,Zoltán az Esztergomi Birkózó SE elnöke, valamint a Budapesti Honvéd és a kötöttfogású kadétválogatott edzője − sejthető tehát, hogy a srácok is ebben a szakágban jeleskednek. A legidősebb fivér, a 24 éves Zoltán többszörös U23-as kontinensbajnok, ráadásul már a felnőttek között is letette a névjegyét, hiszen az idei, római Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett.A legkisebb Lévai, a 14 esztendős Levente a serdülőválogatottságot szerezte meg zsinórban harmadik alkalommal az idén, míg a középső fiú, Tamás parádés évet abszolvált tavaly: junior Európa-bajnoki címe mellé az U23-as Eb-dobogó harmadik fokára is felállt.Lévai családra, amely egyre meghatározóbb a nemzetközi porondon. Az édesapa,Zoltán az Esztergomi Birkózó SE elnöke, valamint a Budapesti Honvéd és a kötöttfogású kadétválogatott edzője − sejthető tehát, hogy a srácok is ebben a szakágban jeleskednek. A legidősebb fivér, a 24 éves Zoltán többszörös U23-as kontinensbajnok, ráadásul már a felnőttek között is letette a névjegyét, hiszen az idei, római Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett.A legkisebb Lévai, a 14 esztendős Levente a serdülőválogatottságot szerezte meg zsinórban harmadik alkalommal az idén, míg a középső fiú, Tamás parádés évet abszolvált tavaly: junior Európa-bajnoki címe mellé az U23-as Eb-dobogó harmadik fokára is felállt.
Persze ahhoz, hogy ilyen magaslatokba jussanak a srácok, sok esztendőn át, kő keményen kellett dolgozniuk. Tamás logikus következtetés után jött rá arra, miként indult a karrierje:
„Édesanyánk folyamatosan segít apának,így Levi már kisbabaként is egyfolytában a teremben volt, a babakocsiban is. Valószínűleg ugyanez történt velem, mert nem tudom felidézni azt a pillanatot, amikor először a szőnyegre léptem. Ebben a közegben nőttem fel, szinte az összes barátomat itt szereztem. Magával ragadott a közeg, pedig nem volt muszáj birkóznom. Négyéves lehettem, amikor még csak ímmel-ámmal edzettem Tokodon - ekkor vettem részt az első helyi versenyen, amelyen rögvest aranyérmet nyertem. Hihetetlen pillanat volt, hatalmas sikerként éltem meg.”
A húszéves ifjú büszkén mesélte azt is, hogy edzőjük a teremben precíz és keményen követel, ugyanakkor otthon mosolygós, kedves apaként viselkedik. A srácok eközben könnyen motiválják egymást szimplán azzal, hogy testvérek:
„Zoli alapvetően már a személyével inspirál minket. Gyakran gondolunk arra Leventével edzésen, hogy ha egy gyakorlatot ő így meg tud csinálni, akkor mi is képesek vagyunk rá. Édesapánk pedig mindhármunknak valódi példakép.”
Tamásnak nem jöttek össze a kadétévei úgy, ahogyan azt szerette volna. A világversenyeken ugyanis egyszer sem sikerült érmet szereznie.
„Hat évvel ezelőtt, a szinnai kadét-világbajnokságon még engedéllyel, serdülőként indultam − ekkor álltam legközelebb a medálszerzéshez. Már az elején kikaptam akésőbbi győztes grúz Dzsoni Hecurjanitól, így a vigaszágon folytathattam, amelyen kikaptam a norvég Harvaard Jörgensentől. Az edzőim akkor azt mondták, ezt a meccset hoznom kellett volna, de túlizgultam.”
Telt-múlt az idő, Lévai felnőtt a juniorok közé. Óriási csapásként élte meg, hogy első ízben nem harcolta kia válogatottságot:
„Nem is kérdés, ez volt karrierem mélypontja. Zoli ekkor már számtalan éremmel büszkélkedhetett a világversenyekről, és nem értettem, nekem miért nem jön össze, amikor mindenből ugyanannyit és ugyanúgy csinálok, mint ő. Az egyik edzésen eltörött nálam a mécses, ő jött oda vigasztalni Tóth Martinnal. Apukámmal akkoriban többször leültem beszélgetni erről, tartotta bennem a lelket. Elmagyarázta, hogy a munka idővel mindig megtérül...”
És milyen igaza lett! A következő esztendőben, 2019-ben junior Európa- és − hatalmas bravúrral − U23-as világbajnoki harmadik helyet ünnepelhetett az akkor már nem kis-, 72 kilós srác. Tavaly ezt fokozta: az U23-as kontinenstornán eggyel nagyobb súlycsoportban, a 77 kilogrammosok versenyében bronzérmes lett, a juniorok között pedig úgy suhant végig az Eb mezőnyén, hogy csupán egy pontot csináltak rajta az ellenfelei.
A tallinni junior-világbajnokságon azonban nem jött ki neki a lépés. Aranyesélyesként vágott neki a viadalnak, ám kiesett, miután meglepő vereséget szenvedett a török Abdurrahman Kalkantól. Tudósítónk a helyszínen volt, egyből sietett a bemelegítőszobába, hogy megkérdezze Tamást a történtekről. A fiatal megszólalni sem tudott, magába roskadva feküdt, sírt a szőnyegen.
„Nehezen élem meg azokat a párharcokat, amelyeken győznöm kellett volna. Tallinnban nagyot hibáztam, ezekben az esetekben pedig érzékeny típus vagyok. Hasonlót éreztem novemberben, a budapesti U23-as világbajnokságon is, amelyen még eggyel feljebb, a nyolcvankét kilósok között küzdhettem a harmadik helyért. A Ludovika Arénában is kiborultam, ám ezúttal kevésbé tehettem róla− amiatt voltam szomorú, mert nem tudtam hazai közönség előtt bizonyítani akkor, amikor a legfontosabb lett volna (Lévai utolsó magyarként küzdött helyosztón úgy, hogy a magyar válogatott egyik szakágban sem örülhetett éremnek− a szerk.).”
A pofonok ellenére is parádés évadot produkált a Budapesti Honvéd sportolója, rengeteg tanulságot raktározott el:
„Meg kell tanulnom ellenállhatatlanul védekezni és támadni lenti helyzetből! Erre a következtetésre jutottunk a fővárosi erőpróbát követően. Az alapozóidőszak mondhatni, erről szólt, és jól is sikerült, rengeteget fejlődtem. A csuklóm megsérült, és még mindig nem jött tökéletesen helyre, szóval a koronavírus-járvány okozta kényszerpihenő az én szempontomból viszonylag jókor jött. De nem lazsálunk! A garázst átalakítottuk konditeremmé, szőnyegeket raktunk le. Amint jó idő lesz, nekiállunk birkózni is. A világ legjobb edzőpartnerével élek egy fedél alatt, szóval szerencsés helyzetben vagyok. Erre szükségem is van, mert első éves U23-asként Európa- és világbajnok szeretnék lenni!”
Egyéb korosztályos hírekBIRKÓZÁSBANa sportági aloldalunkon.