A fővárosi utánpótlás-nevelés emblematikus klubja, a KSI újraindítja a nemrégiben megszűnt kézilabda-szakosztályát. Az elnökség pedig a szakmai vezető posztjára, nem mást kért fel, mint az évtizedek óta a hazai utánpótlásban dogozó világbajnokot, Csenki Györgyné Varga Zsuzsannát. Csenki Györgyné Varga Zsuzsannát.
„Az előzményekről annyit kell tudni, hogy volt egy szakosztálya a klubnak, amelynek egy kihelyezett csapatát vezettem Ócsán – kezdte honlapunknak Csenki Györgyné. – A szakosztály azonban megszűnt, így az a csapat is szétszéledt, aztán térdműtéten estem át, ami után egy évig nem dolgoztam. Utána keresett meg a KSI elnöke, Zsoldos Péter, és megkérdezte, benne lennék-e ha az én vezetésemmel indítanak újra a kézilabdaéletet az egyesületben.”
S tudván azt, hogy évtizedes rutinnal rendelkezik, és mások mellett Szucsánszki Zita, Tomori Zsuzsanna, Bulath Anita, Bódi Bernadett és Herr Orsolya nevelőedzője, nem lehet a rossz a klubvezetés választása.
„Nekem ez a hivatásom, nagyon szeretem csinálni, a gyerekeim is mind utánpótlásedzők. Legutóbb a kétezres évek elején, Székesfehérváron volt hasonló feladatom, három év alatt több, mint száz gyerek kézilabdázott a klubban, miközben tizenkettőről indultunk. Itt is valami hasonlóra készülünk, körülnéztem az ismerőseim körében, és azt gondolom, idősebb és fiatalabb kollégákból egy nagyon jó csapatot sikerült összehozni.”
Bár elsősorban a szakosztály szervezése lesz a feladata, egy héten egyszer Csenki Györgyné is tarthat majd edzéseket, a szakosztály pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetem területén lelhet otthonra. A gyerekek toborzását már el is kezdték a tavasszal a tizennegyedik kerületi iskolában, illetve a klub egyik új edzője, Csönge Béla révén a tizenhetedik kerületben is. A járvány azonban, mint az élet minden területén, itt is közbeszólt, s így csak szeptemberben kezdődhet el teljes erőbedobással a munka, nyári táborokat még nem tudnak tartani.
„A legfontosabb az iskolák bevonása, nem véletlenül indította el néhány a szövetség a Kézilabda az iskolában programot. Ma már más világot élünk, mint húsz-harminc-negyven éve, nem játszanak a játszótéren a gyerekek, nekünk kell értük menni. A lényeg azonban nem változott, a legfontosabb, hogy a labdát, a játékot szeressék meg. Dolgozunk szépen, csendben, lassan, közülünk mindenkinek a szívügye ez a kezdeményezés. Azt gondolom, hogy egy év alatt fel tudjuk tölteni a csapatokat, és a jövő nyáron már teljes létszámmal működhetünk.”
További korosztályos híreinkKÉZILABDÁBANa sportági aloldalunkon.