Jégkorong: nem minden rózsaszín a hazai utánpótlás-nevelésben

Az U20-as jégkorong-válogatott a világ legjobb 16 csapata közé jutást ünnepli • Fotó: Szűcs Attila/TSH Photo

Az U20-as jégkorong-válogatott a világ legjobb 16 csapata közé jutást ünnepli  •  Fotó: Szűcs Attila/TSH Photo

A sportági bázis folyamatosan nő, az U20-as jégkorong-válogatott a legutóbbi világbajnokságon feljutott az I/A csoportba, vagyis a második vonalba, a világ legjobb tizenhat együttese közé, miközben nívós külföldi utánpótlásligákban szerepelnek játékosaink. Ugyanakkor már tizennyolc éve annak, hogy magyar hokist draftoltak az NHL-ben, az észak-amerikai profiligában. A felnőttválogatott régóta áhított, de egyelőre irreális stabil A csoportos tagságáról pedig egyelőre tényleg csak álmok szintjén érdemes beszélni. Egy-egy szakembert kérdeztünk meg a szövetség, illetve a két legnagyobb nevelőműhely, a Fehérvár és a MAC képviseletében arról, mi jellemzi a sportág hazai jelenét, miben bízhatunk a jövőt illetően?

Vas Márton

VAS MÁRTON
Az MJSZ áltanos igazgatója, az U20-as válogatott korábbi szövetségi kapitánya

„A srácok megértek a tavalyi világbajnoki sikerre. Keményen dolgoztak érte az egész szezonban, sőt a korábbi években is, persze a stábbal is beletettük a munkát, de ők voltak a pályán, ők vívták ki a tízcsapatos élvonal alatti, I/A csoportos tagságot. Ezzel együtt nem jelenthetjük ki, hogy ezek után stabilan ott leszünk a legjobb tizenhatban, már csak azért sem, mert az utánpótlásban évről évre változnak a keretek a korosztályváltások miatt. Hosszú, kemény munka eredménye lehet a tartós szintlépés. A merítési lehetőség, a létszám folyamatosan nő, vagyis szerintem jó irányba haladunk. Emellett játszanak ígéretes fiatalok a hazai ligában, nekik folyamatosan azon kell dolgozniuk, hogy felvegyék a felnőttek ritmusát, és megugorják ezt a lépcsőfokot is. Mindenképpen hasznos, hogy erős külföldi bajnokságokban is szerepelnek a tehetségeink, akik nemcsak játéktudásban, hanem gondolkodásban is rengeteget épülhetnek odakint. Rákényszerülnek arra, hogy egyedül boldoguljanak, ennek nyomán, úgymond, felnőttesebbé válik a játékuk, és a jövőben nagy értékei lehetnek a magyar jégkorongnak.”

id. Ocskay Gábor

ID.OCSKAY GÁBOR
A székesfehérvári Ocskay-akadémia alapítója, kuratóriumának elnöke

„Nagy dolognak tartom a juniorok tavaly decemberi eredményét, csak azt sajnálom, hogy a vírus miatt az idén nem tudják megméretni magukat ezen a szinten. De a feljutás ellenére vannak bennem kérdőjelek az utánpótlás-nevelés hatékonyságával kapcsolatban. A tízéves tao-időszak alatt korábban elképzelhetetlenül jó feltételek mellett, több tízmilliárd forintból gazdálkodhatott a hazai hoki, és a tömegesítés terén kétségkívül történt előrelépés. A piramis alján nagyon sok kicsi van, a csúcsra viszont csak kevesen jutnak el. A minőséget tekintve nagy bennem a hiányérzet. Joggal várhatnánk, hogy tizennnyolc-húszéves játékosok már döngessék a felnőttválogatott kapuját, de ez nincs így. A krakkói feljutás után nagy löketet kaphatott volna a sportág, ám ez nem történt meg; a hazai mezőnyben csupán néhány műhelyt találunk, amelyben elfogadható színvonalú munka folyik. Majdnem két évtizede nem draftoltak magyart az NHL-ben, míg az osztrákok fiatalt csak az idén kettőt. Természetesen nem kizárólag ez határozza meg a sikerességet, motivációs szempontból mégis fontos lehet. Az lenne az igazi, ha kétcsapatnyi játékosunk edződne rangos külföldi ligákban, mondjuk, a svéd, a finn, a cseh vagy a német bajnokság valamelyikében. De úgy gondolom, ehhez kettesből ötösbe kéne kapcsolni idehaza. És akkor még nem beszéltünk az egyik legfontosabb kérdésről, a versenyeztetésről, miszerint tizenhat éves kor felett nagyon kevés éles mérkőzést vívnak a legjobb klubcsapataink; ezen mindenképpen muszáj változtatni!”

Majoross Gergely

MAJOROSS GERGELY
Korábban a MAC-Újbuda vezetőedzője, a felnőttválogatott másodedzője

„A tizenhat közé kerülés nagy öröm, de nem gondolom, hogy óriási áttörést eredményezett volna. Nem vitás, hogy sokkal nagyobb a merítési lehetőség, mint régen volt, ez azonban csak annyiban van hatással a minőségre, hogy nagyobb létszámból válogathatunk. Két erőforrás kapcsán látok alapvető problémát. Az egyik a szakmai tudás hiánya, nevezetesen, hogy a legtöbb klubban egyszerűen nem végeznek elég jó munkát. A másik a versenyeztetés, itthon túl könnyű a legjobbjaink útja, nem találkoznak megfelelő mennyiségű kihívással, tisztelet a kivételnek, ők is beleolvadnak a nagy masszába. A Erste Ligában szereplő tizenévesek közül Schlekmann Márkban látom azt a bizonyos tüzet, ő már bizonyított, a bajnoki címvédő FTC ellen például négy gólt szerzett. Rajta kívül a gyergyói Szigeti Ákos is reményteljes fiatal. Most persze remélem, hogy néhány hónap múlva verhetem a fejem a falba, mert kihagytam a sorból egy csomó, időközben berobbanó srácot... A külföldi út is járható, de semmi értelme csak azért elmenni, hogy odakint játsszanak. A pozitív példák sorát erősíti Papp Kristóf, Keresztes Levente és még néhány, hozzájuk hasonlóan tehetséges, légióskodó hokis. Remélem, vannak köztük olyanok, akik hamarosan eljutnak az európai, esetleg a tengerentúli topligákig.”

További korosztályos hírekJÉGKORONGBANa sportági aloldalunkon.