Női vízi: ahányszor kell, annyiszor építi magát újra Forgács Lili

Nem mondhatni, hogy eseménytelen hónapokat tudhat maga mögött az UVSE női vízilabdacsapatának 18 éves korosztályos válogatott játékosa, Forgács Lili. A fiatal pólós tavaly nyáron egyike volt azon utánpótláskorúaknak, akik felkerültek a bajnoki címvédő egyesület felnőttkeretéhez. És a tinédzsereknek nemcsak a nevük volt beírva egy-egy mérkőzésen, hanem folyamatosan meg is kapták a játéklehetőséget Benczur Márton vezetőedzőtől, így Liliben is égett a bizonyítási vágy, hogy megmutassa, helye van a legjobbak között.Forgács Lili. A fiatal pólós tavaly nyáron egyike volt azon utánpótláskorúaknak, akik felkerültek a bajnoki címvédő egyesület felnőttkeretéhez. És a tinédzsereknek nemcsak a nevük volt beírva egy-egy mérkőzésen, hanem folyamatosan meg is kapták a játéklehetőséget Benczur Márton vezetőedzőtől, így Liliben is égett a bizonyítási vágy, hogy megmutassa, helye van a legjobbak között.

Forgács Lili tavaly nyáron került fel az UVSE első csapatához  •  Fotó: Varga Jennifer/UVSE

A Magyar-kupában rendre szerephez jutott, majd még a bajnoki rajt előtt, szeptember végén minden számítását keresztbe húzta egy sérülés.

„Hatalmas lehetőségnek tartottam, hogy a felnőttcsapatban játszhatok – emlékszik vissza Lili a nem is olyan rég történtekre. – Mindenki nagyon segítőkészen fogadott, én pedig igazi próbatételnek fogtam fel a keretbe kerülésem. Aztán sima kétkapus edzésen csináltam egy rossz mozdulatot, és szilánkosra tört az egyik középső ujjpercem. Hamar kiderült, műteni kell, így elég hosszú rehabilitációs folyamat vette kezdetét. Nagyjából három hónap után játszhattam újra, az év utolsó ifimeccsén. Korábban nem volt hasonlóan komoly sérülésem. Mindig úgy voltam vele, ha valami fáj, akkor bekötöm, összeszorítom a fogam, hajtok tovább, és majd elmúlik. Most a lehető legrosszabbkor jött a kihagyás. Pont akkor, amikor nagyon jó állapotban zártam a nyarat. A fejlődésem folyamatos volt, fizikálisan és mentálisan is a topon éreztem magam. Nehezen dolgoztam fel, de sokat segített, hogy a társaim és az edzőim rendszeresen kerestek, támogattak.”

Forgács Lili a lehető leghasznosabban próbálta eltölteni a póló nélküli heteket  •  Fotó: Varga Jennifer/UVSE

Lili a seb miatt sokáig vízbe sem mehetett, így csak kondiedzésekkel igyekezett magát valamelyest formában tartani. A fokozatos visszatérés azonban jól haladt, a nyolchetes alapozást követően pedig az idei év elejére már kezdte visszanyerni régi önmagát. Januárban már szerepelt az Olimpiai Kupán, februárban lejátszotta első meccsét, és megszerezte első góljait a bajnoki évadban, valamint az Euroliga csoportkörében is bemutatkozott. De, hogy mégse menjen minden olyan simán…

„Február végén az Euroliga spanyolországi, Mataro elleni negyeddöntőjére készültünk, és az utazás előtti estén már be volt pakolva minden, amikor a csapatorvosunk felhívott, majd közölte, hogy pozitív lett a koronavírustesztem. Nem vagyok sírós, de azt az estét végig sírtam. Tíz nap karantén jött. Az egészben annyi pozitívumot találtam, hogy tudtam tanulni a közelgő érettségire. De a fertőzés is a lehető legrosszabbkor érkezett. Az ujjtörés után megint jó fázisomat éltem, úgy akartam teljesíteni, hogy az méltó legyen az UVSE-hez. De harmadjára is elkezdhettem alapozni az évadban.”

Az újabb kihagyás ellenére Lili remek állapotban tért vissza a medencébe, viszont ezzel együtt is úgy érzi, sokkal többet kell tennie azért, hogy elérje a céljait. A legjobban azt sajnálja, hogy kevés alkalma adódott a klub vezetésének való bizonyításra.

A maximalista Forgács Lili elsősorban magának szeretne bizonyítani a legjobbak között  •  Fotó: Varga Jennifer/UVSE

„Ha játszottam volna kimondottan éles szituációkban, már biztosan látták volna, hogy lehet bennem bízni. Így még nem hiszem, hogy bizonyítottam volna, és ezt nagyon sajnálom. Persze, ezt senki nem mondja nekem, és talán senki nem is gondolja így, de elég maximalista vagyok, ezért mindig a legjobbat várom el magamtól – még ha egészségügyi gondokkal is küzdök. Amíg én otthon ültem, addig mások edzettek és fejlődtek. Ráadásul rajtam kívül három utánpótláskorú vízilabdázó is a felnőttkeret tagja. Aubéli Tekla, Dávid Cila és Szegedi Panni is nagyon jó játékos, és ők is tudják, meccsről meccsre kell teljesíteni. Bár csapatsportról van szó, azért mindenki kicsit magáért is dolgozik, hiszen az Euroligában két, a bajnokságban egy játékos marad ki. Úgyhogy folyamatosan versengünk a helyekért. Most már szeretnék minden sérülést elkerülni, és megragadni az alkalmakat, hogy rám essen a választás. Ezért edzek teljes erővel.”

Az igazán nagy mérkőzések még csak most várnak az UVSE-re. A bajnokságban szerdán a Magyar-kupa-győztes, és legnagyobb rivális Dunaújváros lesz az ellenfél, majd ez a két csapat a bajnoki döntőben is összeméri erejét. Sőt, az sem kizárt, hogy a felek az Euroliga fináléjában is összefutnak, hiszen április végén, május elején kerül sor a négyes döntőre Budapesten. Az UVSE a görög Olympiakosz, a Dunaújváros az orosz Uralocska gárdájával mérkőzik meg az elődöntőben. Természetesen Lilinek is az célja, hogy együttesével mindkét trófeát elhódítsa. De nemcsak a kiváló eredmények inspirálják nap mint nap.

„A világon számos olyan kislány vízilabdázik, akinek Antal Dóra, Keszthelyi Rita vagy Szücs Gabi a példaképe, én pedig ezeket a játékosokat a csapattársamnak tudhatom. A mai napig nehezen hiszem el, hogy velük lehetek egy vízben, és olykor engem választanak a passzolós feladatban. Minden apró velem kapcsolatos meglátásuk, hozzászólásuk hatalmas erőt ad, és előre visz. Ezért nagyon hálás vagyok!”

További korosztályos hírekVÍZILABDÁBANa sportági aloldalunkon.