Töretlen lelkesedéssel magyarázza és mutatja be a különböző mozdulatokat az egyik tanítványának, miközben a szeme sarkából az összes jelenlévő fiatal rezdüléseit felügyeli. Figyelmet és fegyelmet követel. Utóbbit akkor is, ha éppen egy-egy humorosan megfogalmazott (de nagyon is komolyan gondolt) észrevétele után nehéz nem elmosolyodni az MTK Budapest XIX. kerületi Török Gyula Ökölvívótermében.
„Majd egész este nevetünk, miután elvégeztük a munkát!”– inti csendre a kuncogókat.
Ha valaki tudja, hogyan kell bánni a bokszolónak készülő, sok esetben csapzott hátterű tinédzserekkel, az Drexler Géza. Az MTK szakosztályának vezetőedzői feladatait ellátó szakember keze közül számos kiváló öklöző került ki az elmúlt évek során. Ha csak a korosztályos sikereket nézzük, a teljesség igénye nélkül említhetjük meg Káté Gyula junior-világbajnoki trófeáját, Báki Alex junior, Lakatos Péter kadét, Barbosu Tiberiusz serdülő Európa-bajnoki címét vagy éppen Harcsa Zoltán ifi Eb-ezüstjét.
A 63 éves edző a felsorolt kitűnőségekkel már végigjárta azt az utat, amelyet néhány hónapja kezdett meg a kék-fehér klub kezdő csoportjával. A mester ezúttal abba engedett betekintést, hogyan indul el a munka az újoncokkal.
„Iskolákba és egyéb helyekre járunk bemutatót tartani, hogy népszerűsítsük a sportágat– kezdi Drexler Géza.– A legfontosabb, hogy miután becsaltuk a gyerekeket, meg is tartsuk őket. Nálunk az vált be, hogy a szülőkkel olyan kapcsolatot igyekszünk kialakítani, amely alapján nekik is bemutatjuk, hogy mit csinálunk, mik a céljaink, és mit tudunk nyújtani. Látni kell, ez nem arról szól, hogy két gyerek agyonveri egymást. A fiatalokkal előbb megismertetjük a sportág szépségeit, majd az idegrendszer fejlesztésén lesz a hangsúly. A fegyelmezettséget és a motiváltságot sem hozzák magukkal a gyerekek, itt tanulják meg, ahogyan a szép mozgást is. Az ő érdekük is, hogy ne az utcán tengődjenek, hanem itt készüljenek fel a versenysportra.”
Drexler Géza kiemeli, az MTK remek feltételeket kínál a sikeres munkához. Az edzések és a versenyeztetés költségeit is állja a klub, így az eredményesség már csak a felkészülésen múlik– bár nem az érmek számának növelése az elsődleges a vezetőedző ars poeticája szerint.
„Közhelynek hangzik, de mi valóban embereket akarunk nevelni. Olyan magyar állampolgárokat, akik imádják a hazájukat, a családjukat és az egyesületüket. A szakosztály következő célja, hogy földuzzassza a létszámot. Például, ha negyven főből megmarad húsz gyerek, azzal már tudok mit kezdeni. A minőségi munkát azonban csak maximum tízfős csoportokban lehet végezni. Engem mindig van, ami motivál és hajt előre. Ha nagyon sokat melózunk, akkor újra odaérhetünk Európa vagy a világ a tetejére. A mostani kezdők között is akad egy-két fiatal, aki még rettenetesen rosszcsont, de én már látok bennük valamit...”
További korosztályos hírekÖKÖLVÍVÁSBANa sportági aloldalunkon.