Up-konferencia: Túl nagy a felelősség az akadémiákon – Sáfár Sándor

Ismét, immár tizenharmadik alkalommal is nagy érdeklődés övezte az Egy nap az utánpótlásért című konferenciát, amelyet az az Utanpotlassport.hu szerkesztősége – a Magyar Edzők Társasága szakmai együttműködésével – a Lurdy Ház Rendezvényközpontjában tartott meg. A telt házas eseményen „Nem középiskolás fokon” címmel az akadémiai rendszerű utánpótlás-nevelésről is szó esett. A témát dr. Sáfár Sándor a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem egyetemi docense, a Nemzeti Sportügynökség Nonprofit Zrt. Kiemelt Sportakadémiák és Sportegyesületek Igazgatóságának igazgatója dolgozta fel.dr. Sáfár Sándor a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem egyetemi docense, a Nemzeti Sportügynökség Nonprofit Zrt. Kiemelt Sportakadémiák és Sportegyesületek Igazgatóságának igazgatója dolgozta fel.

„Hogyan is néz ki jelenleg az államilag elismert sportakadémiai rendszer? Kezdetben még három sportágban, a labdarúgásban, a kézilabdában és a kosárlabdában indult el az akadémiai képzési szisztéma.

Majd idővel több másik sportág kapcsán is felvetődött, hogy becsatlakozna a rendszerbe, így jégkorongban, kajak-kenuban és birkózásban is hasonló intézmények jöttek létre. Ezzel egyidőben újra bevezetésre kerültek a régiós alközpontok, amelyeknek a kiválasztási rendszer legalján van nagyon komoly szerepük” – mondta Sáfár Sándor.

És vajon miért fontos, hogy legyen állami akadémiai rendszer? És miben különbözik egy államilag elismert sportakadémia bármely másik, magát akadémiának nevező klubtól?

Az állami akadémiák gyakorlatilag vállalják a minőségbiztosítás feladatát a korosztályos élsportban, és minden nap azért dolgoznak ezekben a műhelyekben, hogy ennek a színvonalát javítsák. Ez irányba pedig különböző sportszakmai irányelveket és kötelezettségeket is vállalnak.”

Sáfár Sándor a finanszírozási modellről is ejtett néhány szót előadásában.

„Az akadémiák előfinanszírozási rendszerben működnek, vagyis az a célunk, hogy a lehetséges költségeket mindig előre meghatározzuk, ugyanis elég nehéz lenne azt mondani az akadémiáknak:

Ugyanakkor az előfinanszírozási rendszernek az a hátránya, hogy sem az államigazgatásban, sem az akadémiáknál nem lehet pontosan egy évre előre tervezni, ezért a megállapodásokat gyakran változtatni kell.”

Majd pedig a kontroll és számonkérés kérdésköre is felvetődött.

túl nagy a felelősség és a nyomás mögötte, ellenőrzésre is szükség van. Először a labdarúgásban alakult az a ellenőrzési szisztéma, amelyet aztán a többi sportágra is ki lehet terjeszteni. És mégis hogyan tudunk ellenőrizni a gyakorlatban? – tette fel a költői kérdést Sáfár. – Magyarországon elsőre mindenki megretten, ha meghallja az ellenőrzés szót, pedig csak arról van szó, hogy amit ő – ez esetben az akadémia – vállal feladatokat, azok meg is valósulnak-e napi, heti, havi, illetve makro- és mikrociklus szinten. Ennek nyomonkövetésére digitalizált követelményrendszert működtetünk.

Ez utóbbi például nem ment könnyen: a labdarúgó-utánpótlásban dolgozó erőnléti szakembereknek több mint tizenhárom hónapig tartott, mire közös nevezőre jutottak abban, hogy pontosan milyen tesztek kerüljenek bele a követelményrendszerbe. Az akadémiák ellenőrzése alapvetően három területre vonatkozik: pénzügyi, jogi és sportszakmai. Ez utóbbi például helyszíni ellenőrzést is magában foglal, tehát a kollégáim rendre látogatják az edzéseket, illetve a mérkőzéseket is. Összevetik a gyakorlatban elvégzett munkát a digitálisan feltöltött edzésprogrammal, áttekintik a kommunikációt házon belül, adott esetben megvizsgálják egy-egy edző szakmai megítélését, mert tegyük fel, hiába van leírva egy jól megtervezett edzés, ha utána az edző végig káromkodja a tréninget, tehát

(Kiemelt képen: Sáfár Sándor Fotó: Vasas Attila)