Mint arról beszámoltunk, Magyarország három éremmel zárta az U20-as atléták Peru fővárosában, Limában rendezett világbajnokságát. Küldöttségünkből három dobóatléta, azon belül is kalapácsvető állhatott fel a dobogóra. Imre Roland 75,33 méteres egyéni csúccsal rukkolt ki, míg Szabados Ármin 74,88 méterig jutott. Előbbi ezüstöt, utóbbi bronzot érdemelt ki a 82,20-szal aranyérmes Joszif Keszidisz mögött (mellettük a leánymezőnyben Viszkeleti Villő lett ugyancsak harmadik).
A világbajnokság előtt az U18-asok között kétszeres EYOF-győztes
Szabados Ármint az éremesélyesek között tarthattuk számon,
hiszen a Haladásban Lezsák Balázs által edzett ígéret a korosztály világranglistájának második helyét foglalta el – ahogyan jelenleg is. A hivatalos egyéni rekordja 77,90 méter, de az idén ausztriai versenyen tudott már 78,34-et is. A sokra hivatott fiatal ettől a teljesítménytől elmaradt Dél-Amerikában.
„Bár már két hétnél is több idő telt el a verseny óta, továbbra sem szeretném leplezni a csalódottságomat, most sem tudok örülni a világbajnoki bronzéremnek – mondja. – A selejtezőben nem volt gond, aztán a döntős napon nem jött össze semmi. Beálltam a dobókörbe, és olyan voltam, mint akinek fogalma sincs, hogy mit kellene ott csinálni. Az okokat továbbra is keresem. Talán az volt a legfőbb probléma, hogy nem sikerült magamat kellőképpen felspannolni és nem tudtam koncentrálni. Az ellenfeleim is elég rosszul dobtak, nem volt kivel versenyeznem, aztán az utolsó körben Imre Roland elém került – Keszidiszt nem nagyon lehetett megverni.
Magamat hibáztatom mindenért, mert a vébé előtt az edzéseket is 77 méterrel kezdtem, majd nem egyszer 79 méter fölé eljutottam.
A formaidőzítésre sem foghatom a gyenge teljesítményt, mert ahogy hazajöttünk, az edzésen megint 78-akat dobtam. Fejben volt a baj. Persze, mondhatjuk, hogy tapasztalatszerzésnek jó volt ez a vébé, de már jártam öt világversenyen, ezért most már nem rutint szerezni mentem, hanem ki akartam magamból hozni a legtöbbet. Tehát nem a harmadik hely bosszant, hanem az, hogy magamhoz képest ennyire alulteljesítettem.”
A 18 éves Árminnak még lesz esélye maradandót alkotni a korosztályban, hiszen – ellentétben az előtte végző Keszidisszel és Imrével – még jövőre is az U20-as korosztályt erősíti.
„Igyekszem levonni a tanulságokat ebből a világbajnokságból és a bosszankodást motivációvá formálni. Tudom, hogy ezen az eredményen már nem lehet változtatni. Jövőre Európa-bajnokságot rendeznek az U20-asoknak. Azért dolgozom tovább, hogy ott sikerüljön kihozni magamból a maximumot.”
(Kiemelt képünkön: Szabados Ármin Fotó: Szalmás Péter/MOB-Média)