Mészöly Géza: Ahogy a gyerekekkel, úgy a szülőkkel is foglalkozni kell

Óriási érdeklődés övezte az Egy nap az utánpótlásért címmel az Utánpótlássport szerkesztősége által tizennegyedszer megrendezett konferenciát. A Lurdy Ház Rendezvényközpontjában tartott telt házas esemény egyik leginkább várt beszélgetésében Mészöly Géza, labdarúgóedző, korábbi válogatott játékos, a Mészöly Focisuli elnöke válaszolt a kérdésekre.

„Mi azt valljuk, hogy elengedhetetlen a folyamatos kommunikáció a szülőkkel, és igyekszünk is őket minél inkább bevonni a klub életébe, nem pedig szigorúan kizárni őket az edzésekről, a meccsekről – vázolta fel egyesületük hitvallását Mészöly. – Nyilván, az én gyerekkoromban ez még másképpen működött, ugyanis én többnyire önállóan, villamossal vagy busszal jártam az edzésekre, míg ma az a jellemző, hogy szülők autóval hozzák és viszik a srácokat.

Senkit sem szabad leírni, mindenkinek meg kell adni a játéklehetőséget utánpótláskorban. Rendkívül élvezek minden egyes percet, amit a kicsikkel tölthetek; óriási érték van az edzők kezében, amikor gyerekekkel foglalkozhatnak. Nagyon fontos, hogy a szülőket partnereknek tekintsük. A szabályokat a beiratkozáskor tisztázzuk velük:

Mészöly szerint a legnagyobb gond, hogy amikor a szülő bekiabálva utasítást ad egy-egy meccsen, azzal teljesen összezavarja a gyerekét. A fiatal nem tudja, kire figyeljen, hiszen mást mond apa vagy anya és mást az edző.

„Az ilyen esetekben határozottan megkérjük a szülőket, hogy a jövőben tartózkodjanak ettől. Például az édesapám (Mészöly Kálmán, 61-szeres válogatott labdarúgó, korább szövetségi kapitány – A szerk.) sem szólt bele az én edzőm munkájába, amikor tizenévesként a Vasasban fociztam, pedig akkor ő éppen a nagycsapat vezetőedzőjeként dolgozott, mégis úgy látta jónak, hogy majd az edzőm tudja a dolgát.

Nálunk játszott gyerekként ifjabb Lisztes Krisztián is, akinek az apukája – talán senkinek nem kell bemutatni a német bajnok és sokszoros válogatott játékost –, soha nem akarta megmondani, hogyan vezényeljük az edzéseket, mit gyakoroljunk” – tette hozzá a szakember, aki azt szintén kulcskérdésnek tartja, hogy a mérkőzés után, hazafelé mi hangzik el az autóban a szülő és a gyerek között.

„Fontos, hogy a gyerekek nagyon akarjanak nyerni, ám ha a győzelem nem sikerül, akkor lehetőleg ne szomorkodva hagyják el a pályát, hiszen a vereség nem tragédia, különösen az ő korukban. A meccs után közvetlenül mi, az edzők mindig kiértékeljük a srácok teljesítményét, megbeszéljük, mi volt jó, min kell javítani, aztán lezárjuk a témát, és tovább lépünk.

Éppen ezért – hasonlóan, mint az iskolában –, mi is rendszeresen tartunk szülői értekezleteket.

Rá kell mutatni, hogy ők mivel és hogyan tudják leginkább elősegíteni a gyerekük fejlődését.”

A szülők bevonására Svédországban és Angliában is látott kiváló példát, és ezzel a módszerrel már a Mészöly Focisuliban is kísérleteznek.

Nyilván, ezt a megoldást nem feltétlenül lehet egy az egyben átültetni és bevezetni itthon, mert alapvetően más a mentalitás nálunk, mint a skandinávoknál, de mi is próbáljuk hasonló eszközökkel erősíteni a szülői közösséget. Olyan módon, hogy az apukák, anyukák is azt érezzék, ők is kiveszik a részüket munkából, ott lehetnek a gyerekeik közelében, ráadásul a szakemberek válláról is levehetnek némi terhet. Az utánpótlás-nevelő egyesületek sokat köszönhetnek a szülőknek, hiszen az ő áldozatkészségük és adott esetben anyagi hozzájárulásuk nélkül nem tudnának működni a klubok sem."

(Kiemelt képünkön: Mészöly Géza az Egy nap az utánpótlásért elnevezésű konferencián Fotó: Vasas Attila)