Vizes vb 2017: Nem rettennek meg a lányok, ha a vb-cím a tét – Bíró

– A felkészülés egy részét a Margitszigeten töltötték, s ugyan nem a Hajós Alfréd, hanem a Széchy Tamás Uszodában kezdték az edzéseket, azért eszébe jutott, hogy hamarosan a szomszédban játszanak a világbajnokságon?
– Eleinte ez nem foglalkoztatott, sőt. Bár a Margitsziget a világ legjobb helye, és nagyon szeretünk itt készülni, a felkészülés első időszakában jó volt, hogy elutaztunk Kínába, hiszen akkor éppen zajlott az építkezés, és a káosz miatt nem volt a legegyszerűbb a dolgunk.

– Ez a nehezebb, vagy elviselni a terhet, hogy hazai világversenyen szerepelnek?
– Egyik sem az, a körülmények nem mehetnek a minőség rovására. Ráadásul hangsúlyozom, a csapat körül rendet tartunk, a margitszigeti építkezés ellenére egyszer sem késtek el a lányok az edzésekről, nagyon profik, példaértékű hozzáállással dolgoznak. Azt tűztem ki célul, hogy a taktikai gyakorlások, a fizikai edzések és a vébécsapat megtalálása mellett harmóniában dolgozzunk, ami jó alap a világbajnokságra. Somorján ideálisak voltak a körülmények, Kínában is nyugalom vett körül minket, és az sem véletlen, hogy közvetlenül a világbajnokság előtt Miskolcon, illetve Egerben leszünk – el kell szeparálni a lányokat a zűrzavartól.

– Azon túl, hogy az edzések egy részét Budapesttől távol tartják, hogyan lehet felkészülni a várható őrületre, rajongásra?
– A tétet nem lehet modellezni. Annak örülök, hogy a lányok nagyobb része ott volt a három évvel ezelőtti Európa-bajnokságon, így számukra nem lesz új a környezet, a túlzott szeretet. Szerencsére az elmúlt másfél évben népes szurkolótáborunk lett, és hasonló hangulatban játszottunk, mint ami a vébén is várható, még ha ott meg is sokszorozódik a közönség, így akkor sem rettennek meg a lányok, ha mondjuk a vébécím a tét. Persze ettől még tény, hogy egyes szituációkat nem lehet imitálni, s mondhatnék olyan közhelyeket is, hogy dolgozunk ezen, és Csernus Imre is foglalkozik az együttessel. Ami biztos, azok a játékosok kerülnek be a csapatba, akik ki tudják zárni a körülményeket, és képesek burokban játszani.

– Azért ha jól tudom, jelentős szerepe volt abban, hogy száz-százötven tagú hangos szurkolótábora lett a csapatnak. Ezzel már a világbajnokság hangulatára akarta felkészíteni a lányokat?
– Mindig az adott mérkőzésre szerettem volna jó hangulatot. A szurkolókkal, a szurkolók vezetőivel jó a kapcsolatom, ők imádják a lányokat, ez szerencsés egymásra találás. Meg az is, hogy a csapat jó eredményekkel tudja kiszolgálni a közönséget.

– Az ön számára mit jelent a hazai pálya? Mennyivel lesz más a Margitszigeten irányítani, mint mondjuk másfél évvel ezelőtt Belgrádban?
– Nem vettem még részt ilyen hazai világversenyen, de meg tudom oldani, hogy kizárjam a külvilágot. Sokkal inkább úgy kell tekinteni a hazai viadalra, mint olyan lehetőségre, hogy egy év alatt egy második olimpiát játszhatunk. Revansot vehetünk azokon, akiken szeretnénk, és mindenképpen jobb eredményt akarunk elérni, mint Rióban, ahol negyedikek lettünk.

– Akkor a cél nem is kérdés, ugye?
– Egyértelmű, másként nem is lehet nekiindulni a vébének: nyerni akarunk. A lányok egyénileg és csapatszinten is bizonyították, hogy ott vannak a világ élvonalában. Négy évvel ezelőtt a spanyoloknak előny, rá két évre az oroszoknak hátrány volt a hazai pálya, a mi csapatunk képes arra, hogy előnyt kovácsoljon ebből.

– Két hetet töltöttek Kínában, ahol tizenkét meccset játszott a csapat, találkozott a nagy riválisokkal. Ilyenkor mennyire lehet titkolózni?
– A felkészülési tornára nem gyakoroltunk külön, ott mindennap kemény edzések is voltak a mérkőzések előtt. A világligában már az eredmény is számított, de ott sem játszottunk ki minden kártyát. És persze egy világligadöntőre, -elődöntőre nem mondhatjuk azt, hogy nem számít, nekünk azonban fontosabb a hollandok elleni csoportmeccs. Ugyanis ha azt megnyerjük, könnyebb ágon lehet eljutni a négy közé, míg vereséggel megnehezítjük a dolgunkat. Láttuk Rióban, hogy ez mennyit számít, akkor a spanyoloktól közepes játékkal kaptunk ki a fontos csoportmeccsen, szeretném, ha ilyen még egyszer nem fordulna elő.

– Összesen kilenc hét a felkészülés, hárommal több, mint a fiúké. Szükséges ilyen hosszú ráhangolódás?
– Azért ez inkább bruttó kilenc hét, nettó hét és fél. Kellő időben adott szabadnapokkal, hosszú hétvégékkel tudjuk kompenzálni a hosszabb időszakot, ráadásul az első hét még csak rávezetés volt. Tudom, hogy van, aki a felkészülés elején még nem szeret formában lenni, de bizonyos szintű játék szükséges, hogy a nemzetközi megméretéseken megmutassuk magunkat az ellenfeleknek és a játékvezetőknek.